Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom.
Messenger Heringes Árpádné, Google meeting. julamamiawebtenyeres@gmail.com

Tanulj meg időben adni,

ne legyen természetes, a

 mások sanyargását nézegetni.

Nemcsak lényeges, amit látsz

ah, most éppen ki a hibás.

Ha nem látod, nem érzed,

azt se át, belecsúszol, ha azt

keresed, kire kéne rákenned,

azt ami a felelősséged lenne.

Fontos az, hogy legyen meg,

a lelkes, a szíves, a gondolkodó,

tartása, méltósága, az a biztonságod

nyújthatja benned, a legértékesebbed.

Ha valaki nem tud akkor gondoskodni

magáról, a te felelősséged, hogy ahhoz

képest jól éljen, mint a számára megszokott.

Amikor te már látod, hogy lesz holnap is nap,

beosztóan kell gondolkodnod, jusson akkor

is, ha az átható érzelmed, már nem irányít.

Nem mindenki képes átlátni, mit okozhat

meglepetésként a holnap, ne kerüljön,

bajba a döntésed miatt. A döntésre,

akkor sem képes, amikor azok, akik

felvállalják, gondoskodni nem tudnak.

A másik élethelyzet is adott akkor ott,

ha elbirtoklod, a saját igazságod miatt,

több generáción keresztül megy az.

Akiknek járt volna azok, annak,

a hiányát megszenvedhetik.

Akik meg használják,

magasabb szintre

kerülhetnek általa,

mint ahol nekik az jó.

Amit másoktól elveszel,

nem lehet a tied, úgysem épülhet be.

Nem használ az, semmire sem jó, hiszen, a

 birtoklásnak azon érzése, nem adó, se kapó.

Hamar megjön, a punnyadónak ragadványa,

ne menj sehá, ne csinálj semmit, hagyd, jó az.

Mi mindannyian, valamiben fontosra születtünk,

ha felismerjük, nem ártunk, nem bántunk, de biza

magunkra is vigyázunk, ha nem hoztad, tán tanuljad.

Viszont ha nem ismered meg a sorsodat, élsz majd ott,

meg amott, váltasz legott, azt mondod, nem jó, sehogy.

Ha te már mindenen végigrobogtál, s nem maradtak állva,

mindenki tudja, hol a helye és mikor van neki térdre imára.

Mi marad neked, ha már nincs motiváció megvan mindened,

az irigyeid odáig elmehetnek, hogy szitokszó lesz a te neved.

Azt sem tudhatják, hogy a saját hitelességüket azzal ássák alá,

hogy mások elért sikerét, hitelességét igyekeznek tönkretenni.

Hála Isten a legtöbb ember, a saját, lelkes, szíves szintjén van,

felismeri a generációs jeleit, a saját feladatait végzi sikeresen.

Azt tapasztalom, mindenkinek van ám, egy biztonságot nyújtó,

saját s generációs feladata, ha azt megcsinálta, boldog lehetne.

A múlt elmúlt, gondolj a jelenre, a most pillanata adna neked is,

ha észlelnéd a fontosságát már, a holnap a küszöbödön megvár.

Jöhessenek a következők, ők is jöttek hozták, a kiteljesedésüket,

önmaguk szerint, ami szinte ugyanaz, csak az idő az Istennél van.

Aki már elég tapasztalt, tudja, senki nem különb, a másiknál sem,

kérjél bocsánatot, ha te hibát követtél el, csak az Isten tökéletes.

A jó sorsát mindenki maga hozza, ha valaki, abban őt meggátolja,

megláthatja, van ám a teremtőnek, jó hosszúra kinyújtható ujja.

Megláthatod azt lenne még mit tenned, a neked is fontos dolgod.

Addig ottmarad annak az energiája, amíg meg nem lett az oldva,

cipeli, húzza, nyúzza, nem gondolja, vannak sokan láthatják azt.

Hiába minden fondorlat, van az Isten időben megtudhatja azt.

Tisztelet, megbecsülés legyen bőven, vihessenek kimenőben.

Amit teszel másokért, egyszer majd teszik érted, ha körbeért.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, értőnek eladó.

Magadnak fontos légy, szeretettel élj, hogy tisztelhető legyél.

Magyarországról, Pakson a Hergál  Házból, szeretettel.

 

Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen.
Google meeting. julamamiawebtenyeres@gmail.com

Nehezen veszed azt

tudomásul, hogy neked

miért ne lehetne végigvinned,

azt amit a sorsod odatett, mert

az a te sorsod, neked kellene

megélned.

Mondjad,

te hogyan

számolsz el

önmagaddal,

ha feladtad még

mielőtt mindent

ami szép és jó

beletettél

volna, hogy

a sarjaidnak,

az embereknek,

láttasd, hogy ne

adják fel, még

mielőtt tudnák,

hogy miért jöttek.

Nekem könnyebb,

szoktam mondani,

mert magamat

neveltem.

Amikor

rájöttem,

hogy nem

állhatok meg

és csak várok,

azt sem tudom,

hogy mire és az

hova, merre vinne.

Vártam, hogy kapjak,

mert azt gondoltam,

hogy az a természetes,

azt láttam másoknál is,

de hiába vártam, nem

azt kaptam, amit vártam.

S akkor rájöttem nekem

kell adnom, mert én már

láthatom a miérteket is.

Egy emberies vagyok,

hozom azt amit hozok,

születtem valahol,

valamiért,

csinálom

a sorsom,

most itt, s

ezt így jó.

Vártak-e,

téged, vagy

tán nem vártak,

hoztad a sorsodat, a

 tehetségedet is hozod.

Ha időben észleled, hogy

mi is neked a dolgod, akkor

könnyebben keresed meg

az utadat oda,

ahol mehetsz

nem gátolnak

hagynak haladni.

Nem azt kell érezned,

már megint sertepertél

körülötted valaki, s nem,

most sem érted teszi.

Vagy csak

hozzád

közel

jönne,

de

nem

tudja,

hogyan.

S azután

majd ő azt

is észleli,

hogy te

egyedül

ballagsz,

mert már

tudod, hova

csak az út

fogyott el

megint.

Mégy

kezded

 elölről,

úja és

újra,

mert

nem

hiszed

el, hogy

anélkül,

hogy

végig

értél

volna,

mások

döntik el,

hogy ne

tovább.

Az nem lehet,

hogy félbehagyod a

 sorsodat, akkor majd,

hogy számolsz el te

magaddal, mit

hagysz hátra

te a tieidnek.

Magyarázatokat,

hogy ezt miért nem

lehetett, attól miért

ijedtél meg, hogyan

ballagtál el a saját

sorsod mellett,

pedig te észre

is vetted, hogy

neked is van olyan.

Amikor rájöttem, hogy

apai ágon mit is hoztam,

megértettem, körbeért

a magyarázata annak,

hogy mi a dolgom

azzal, még nem

tudtam, hogyan

oldom meg, de

azt tudtam, na

ez az ami akkor

a belső tartásomat

megigazította, nem

kellett azt érezzem,

hogy megint elértem a

 falig és onnan nincs hova.

Ki mikor, miben és miért

vezet, tudod-e, hogy mire

születtél te, miért érzed

azt ott belül a lelkedben,

ezt meg azt meg kellene

tenned magadért és a

szeretteidért is.

S mond mikor

értékeled át,

valaminek a

hatására azt,

s döntesz úgy,

hogy az nem jó

a tiszteltjeidnek.

Csak neked jó az,

fogod és elveszed,

vagy gátakat raksz

az útjába,

mert te látod

merre haladna.

S nem szeretnéd,

hogy ő is elérje, a

következő lépcsőt,

hiszen akkor már őt

is meglátják, s neked

az azt jelenti, hogy te

nem egyedül vagy ott.

Ha az Isten azt akarta

volna, hogy egyedül

legyünk, akkor

szigetecskét

adott volna

mindenkinek,

ahonnan aztán

oly szorgalmasan

átintegetnének

egymásnak az

emberek,

csak azért,

hogy a másik

visszaintegessen.

Nehéz észrevenni,

hogy megváltozott

minden és nagyon

oda kellene figyelni,

hogy most merre az

előre, a változások

tekintetében, hol

van most az előre.

Az ember nem az

ő sorsát változtatja

meg, hanem azt nézi,

hogy a megváltozott

körülmények között,

merre lehet most is

továbbmenni.

Kell, hogy

legyen és

mindenkinek

egy életterve,

ahhoz, hogy a

sorsát végig is

vihesse, nem

az a lényeges

abban, hogyan,

hanem, hogy nem

ártok és nem bántok,

de magamra is vigyázok.

Mivel a mások életére is

némileg rálátok, hát nem

gátolom őket sem abban,

hogy megcsinálják az ő

sorsukat, mert ha

nincsenek már

miértek, na

akkor van

az a helyzet,

hogy csak néz

ki a fejéből és

a hétköznapokba

beleél, a rutinosat

viszi, nem látja, nem

hallja ki, nem érzi meg.

Azt, hogy az életében mi

is a lényeges, csak beéri az ő

 jólétével, s még többet kérne.

Ahogy telítődik a gazdagságnak

érzete által, úgy üresedik ki ő

 lelkesen, szívesen gondolkodóan.

Az intelligensek vannak gondban,

mert nem igen akarják elhinni azt

amit látnak, éreznek, kihallanak.

Mivel nem ártanának, hát várnak,

miközben mellette és körülötte,

láthatóan, akkor ott már jártak a

 többiek, mint amikor ő elkezdte.

S váratja is őket, egy darabig még

ott a magyarázata tán, vagy valami,

ami a várakoztatást megmagyarázza,

s azután már az is kimozdult teljesen

más irányba, beleszédülhet aki azt

követni próbálja, hiszen nem az

amit ő a sorsának szánt volna.

Kikerült a perifériára, vagy

valamibe bele, ami számára

nem ad csak visz belőle,

hiszen azt már régen

megcsinálta, benne

van az ismétlésben.

Ott vannak a fékek,

pedig őt senki sem

kérte arra se, hogy

legyen türelmes is,

s nem is ígérte azt

sem, hogy legalább

odáig el is érhet, ahol

azt el kellett kezdenie,

hogy a másik őt beérve,

tovább tudjon lépni az ő

elképzelt szintjére, vár, vár.

Egyszer csak rájön nincs mire,

mert nem törődik ővele senki se.

Hiszen a másik még csak tanulja azt,

ami neki már megvan a tarsolyában és

oly régen, arra szerette volna építeni a

következő lépcsőjét. Hiányzik sokakból,

a tolerancia, az empátia, az emberies és

észre sem veszik, mert nem is tuják, hogy

minden emberben van, a születésénél ilyen.

Valamilyen módon kinevelődtek belőle ezek.

Hát az nem mindegy, hogyan élsz, mit mutatsz

a gyermekeidnek, mert vagy minta leszel akkor is,

ha ők azáltal nincsenek jól, ahogy te élsz, vagy veszi

a bátorságot és beérve, már önmaga szerint éli meg.

Hiszen neki is van egy saját élete, akkor is ha szeret,

tisztel is téged, különösen akkor nehéz a sarjaknak,

amikor te magad csak beszélsz arról amit elvárnál,

de nem is úgy élsz, csak az elvárásaidat teszed oda.

Na akkor miért is tiszteljen téged, ha te nem vagy

hozzá toleráns akkor, amikor ő kibeszélné azt,

ami éri az útját keresve, s azt tapasztalja,

hogy neked már megint nincsen arra, se

 türelmed, sem az érdeklődés benned.

Jó szerencsét jó emberek, tisztelettel,

szeretetben élni könnyebb, ha nem hiszitek, hát

 próbáljátok ti is meg, rájöhettek sors nélkül nem megy.

 Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó” azoknak,

 akiket érdekel már, a tenyerükben a saját sorsuk mit mutat.

Magyarországról, Paks városából, a Hergál Házból. Szeretettel. Julamami

Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen
Messenger Heringes Árpádné (Julamami), Google meeting julamamiawebtenyeres@gmail.com Tiszteletem. Julamami

Ha elvárnák, hogy csináld meg azt is,

aminél a kérdést sem érted,

akkor olyat vállaltál fel,

amihez te nem értesz.

Ha magasabbra

toltak fel, mint

amit elbírhatnál,

hamar kilóghat ám

majd a lónak a lába.

Huzatossá válik az,

amit előtte biztosnak

láthattál, másban bíztál.

Ne nyúlkáljál lefele a

 segítségnek mondott

után, mert megrekeszt.

Hiszen nem oda való vagy.

Hamar elvihet ott a huzat,

hamis játékos az csak.

Menj az utadon,

hogy a sorsodat,

egy idő után el

is érjed, ne más

elvárására várjál.

Mert az nem visz

el téged sehova,

legfeljebb, csak

beállhatsz, a mára

már, nem is létező

 látványos “álsorokba”.

Viszont, hogy ne essen a

 többiek elvárásán csorba,

túl sok energiát raksz bele,

s nem marad a fontosakra.

Magadat építsed fel a saját

és generációs feladatodat

felismerve, sorsszerűen.

Legyen mire építenie,

a következőknek,

alapot adjál arra.

Érte tegyél, ne

helyette, az ő

életének úgy

lesz értelme.

Ha nem adtál

időben, s nem

úgy nőtt fel,

nincs mire

alapozza.

Nincsen

önbizalma,

leutánozza

azt amiben

nőtt, akkor is,

ha rosszul volt

ott, az a minta.

Ha másokért

teszel mindig,

 a sajátodért

nem teszel.

Megrekedsz

ott, ahol azt

sorozatosan

rontották el.

A legjobbat

elvárni és

  ugyanazt a

gyakorlatban

nem csinálni,

törik, szakad,

megsérülhet.

Hiszen nem a

hozzáértő szabja

meg, hogy mit bír el.

Mindenki más és másban

hozta a tehetségét, sorsát.

Ha nem teljesítettél időben,

legyen hozzá türelmed, várd

ki, amíg megjön az ő igénye.

Ahhoz, ami hiányos azóta,

csak pörög körbe, nem

találja a saját útját sem.

Különös oktatás, nevelés,

tartást, méltóságot adna.

A túlzott akarat, nem

visz senkit sem előre,

idő előtt ki is éghet tőle.

A saját életritmus helyett,

valami éppen akkor felvett,

divatossá tett, kiüresíthet.

A hibát se, ne a többiekben

keresd, először magadban

tegyél sorsszerűen rendet.

Ismerd meg a sorsodat, a

generációs feladataidat,

mert ha egy lépcsőfok

kimarad, megbotlanak

azon majd és még sokan.

Ha nem haladsz, le is maradsz,

ha azt se tudod még, hova tartasz.

Ki ér időben helyetted a szintedre, az

 első a saját sorsod, utána segítheted már

úgy, hogy annak jó eredményű is, a vége.

Közben összefüggésében megláthatod,

mindig azt, ami akkor éppen fontos ott,

 sorsszerűen már könnyebb az életed.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

 

 

 

 

 

https://julamami.com Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom.Julamami védjegyesen. Érdeklődni lehet, heringesarpadne@gmail.com, +36302470589, hétköznaponként, 10.00 – 17.00, hétvégenként 10.00 – 12.00 között. Google meeting. julamamiawebtenyeres@gmail.com

Jól, csak, a saját életritmusodban, viszont,

kapkodva, jó minőséget adni, nem lehet.

Nézz szét, mennyit mutat számodra,

most, a saját életedről és mit,

 a szüleidéből,

az életkép.

Örülhetsz,

ha már

látod, a

 csőlátásod.

Abból eredően,

jól megcsinálhatod, a

saját, már jól működő és a

 generációsan, igyekvő, sorsod.

Amikor már megéltél, sok nehezet,

erősödik tőle, a belső, tartásod, na

meg a belső kontrollod, tapasztalt

ember lesz belőled.

S, az adott, lehetőségeiden,

belül, már magadat irányítod, hinnye.

Kellemes időtöltést, kívánok, emberiesek,

legyen benneteket és körülöttetek tisztelet.

Összefügg minden, erről, el ne feledkezzetek.

Ha a hozott sorsotok mellett, párhuzamosan,

a generációs feladataitokat nem teljesítitek,

rámarad teherként a következőkre, hinnye.

Ha meg, túlzásba estetek, megoldja a sors,

ne vegyétek zokon, hiszen értetek teszi meg.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel, Julamami

https://julamami.com Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen.
Tiszteletem.
heringesarpadne@gmail.com +36302470589 hétköznaponként 10.00 – 17.00, hétvégenként 10.00 – 12.00 között felveszem. Julamami

Még nem utazhattam gyakran,

mivel ezt a lehetőséget itt most

megkaptam, hát vándorlok itt-ott.

Nem tudok úgy gazdagodni mint a

nagyok, Nagy Juliannának hívnak,

megmaradtam gyermeklelkűnek,

lelkes, szíves, gondolkodó vagyok.

Más lehetőségek híján itt vagyok,

Hazaszeretőként, emberismerettel

rendelkezem, önismeretet, sajátosan

kialakított belső védelmet oktatok még,

az emberismeret, szintfelismerések mellett.

Alázattal tudomásul vettem, én nem lehetek az

 aki bevihetem a köztudatba, amit feltaláltam.

Lehetőségként élem meg e Világot, íme

ezzel is megadatott, megköszönöm,

hogy ide befogadtatok és olvastok.

Szóltam a Télapónak, meghozta ezt

tegnap, hogy ilyen minőségben itt

lehetek és továbbra is írhatok.

Mit is mondhatnék, hiszen én

 magam is tapasztalva oktató

és egyben tanácsadó volnék.

Nem tartozom se ide, se oda,

így hát tartozom mindenhova.

Hát a saját tapasztalataimról

írnék, ameddig lesz rá igény.

Olyankor a hétköznapok,

ünnepekké válnak,

amikor rájönnek a

 ráérző emberek,

a legfontosabb

a szeretet, mint

 adni tudó energia.

Különösen fontos

a valóságos szülői

szeretet mint alap.

A pocaklakóval

egy vérkörben,

fel sem fogva,

hogy valaki

növekszik

ott benne,

miközben

ott vannak

a jelek is,

hogy

minden

átrezeg.

Mondja,

kinek nem

fontos az,

hogy most

lenne is rá

lehetőség,

megemelni

a szinteket,

azzal amit

itt találtam

fel, de sok

helyről

jöttek,

hozták

hozzám

a kérdést,

s vitték haza

a válaszaimat.

Feltaláltam, mert

megtaláltam az

emberekhez

az utat, nem

kerestem én,

nem mentem

sehova, se érte,

elhozták hát ide.

Ott láttam meg azt

az ő tenyereikben.

Mikor lehet az

a meghatóan

jó pillanat ott,

amikor már

valaki fel

is fogta,

nagyon

fontos

lenne az

 amit én már

feltaláltam.

Gondolom

húzgálják

is össze

vissza,

mintha

a sajátjuk

volna az.

Nem

tudnak

ártani

vele, de

csak nálam

működik az,

az Isten is

rám bízta.

Látom,

amikor

ő beérett

arra, mert

akkora az

érdeklődés

már iránta.

Mindenki

aki erre a

szintre el

is jutott, ő

elég érett és

tanulni tudná.

Idáig jutottam

el a 22 év alatt,

egyedül tudom

oktatni ezeket

egyenlőre még

csak egyedül.

Viszont

igen-igen

válogatósan

vállalkoznék

már arra, hogy

miután ő már

megtanulta itt

nálam, bevinné oda.

 készen van emberies,

beérett, megtanulta,

 ezt oktatni is tudná

beszéljünk róla.

Amíg azt

 ő nem tudja

megfogalmazni

sem, mint érzést,

pedig igen gyakran

jelen van az nála, azt

másoktól vette át csak.

 Kívülről jövő rezgésnek,

ismétlődéseknek

mondom azt,

amíg az jelen

van át is hatja.

A belső tartása

az amivel megoldja,

tőlem azt is tanulja.

Túl sokan érzik

a hiányoknak,

pedig többlet

az ami ott van.

Néhány óra és

megvan arra is a

 válasz, mi módon

lenne lehetősége

arra, hogy meg is oldja.

Kérem szépen lehetőség,

tanulva azt is tudhatnák,

hogy a belső tartásuk

által, fel tudnak és

mindenki a saját

lelki szintjére,

úgy épülni, ne

kelljen többet,

senkihez sem

fordulni, kérni.

Egyedül intézi, a

belső kontrollal

képes rendezni,

az ő saját idejükben

kezdenek az emberek

hinni is valamiben, én

már tudom van Isten.

Amikor energiát ad,

te tudod-e, hogy ő

előtte hol járt.

Mert minden

átmegy általa, el is

bizonytalaníthatna,

ott kavaroghatna a

mások energiája,

pedig azt is csak

kontrollálnia kell,

jól megtanulnia.

Születése óta,

mindenki más

és más rezgésben

éli az életét, amelyikük

az erősebb, az átrezeghet,

de ki is vehet a többletesből,

akinek nincs elég, épp, hogy él.

Amint látom, érzem egészen

komoly létszámban vannak,

azok akik a többletesek

által bővelkednek,

mintha a sajátjuk

lenne az is, ah, húha,

azta, ejha, fúj, nana.

Tán csak, nem arra

van felállítva az

a többletesnek

látszó energia,

hogy másoktól

anélkül vegye

el, hogy ők azt

tudnák és bele

is egyeznének.

Az ő harmóniáján

átrezegtetik ők azt,

amiről azt sem tudják,

honnan jön és mi is az.

Nem tudom mit

is mondhatnék

erre, de tán most

abba kellene azt is

hagyni, vagy legalább

szép csendben bocsánatot

kérve el is lehetne tán kullogni.

Tessék mondani mire tetszettek

összeadódni, tán csak nem arra,

hogy majd akik elérték már azt

amit a sok tapasztalattal, adni

tudással, feltalálásukkal

tudnak, össze tetszik

szutykolni, vagyis,

ellehetetleníteni,

hogy semmiképpen sem,

ne legyen látható a tudása,

ne is tudjanak arról, hogy

elért valamit a Hazájában.

Így tán azt gondolja, hogy

majd ő mindent elbirtokolva

kiemelkedhet azon emberek

tiszta tudásán, emberies voltán,

akiknek lehetőséget nem adtak.

S az által ott kiszolgáltatva vannak.

Mintha nem is lett volna, na úgy is

tűnik el, hiszen nincs rá szükség,

hogy kiderüljön a sok hamiskodás,

minden olyan szépen megy, úgy

ahogy eltervezték azok, akik

a mások sikereit, hiányosan,

tudás nélkül, le is aratják.

Nem is az a legnagyobb

gond ezzel, hogy velük

mi lesz, hanem az, hogy

a tudásuk nélkül marad az

ő Hazájuk, pedig ott találtak

rá a tudásukra, ott tisztelték

meg őket a hozzájuk érkezők is.

Amivel a gyermekek, fiatalok így,

nem tudnak azonosulni sem, mégis

rájuk vetül mint az ő hiányuk is.

Hiszen honnan tudhatnák azt,

hogy van nekik is valami fontos,

amiről mindenkinek tudnia kellene.

Tán azért adta nekem az Isten ezt a

tudást, mert van hozzá alázatom is.

Sokan nem tudják lélekben elérni,

a saját hozott tehetségükkel a sikert,

valamit az életben, mert mindenben

csak a pénzbeni gyarapodását nézik.

Vannak akik nem tudnak leállni sem,

ha már begyűjtötték az ő hasznukat,

akkor se, már a mások tudását is így nézik,

mit tudnának azért tenni, hogyan lehetne azt,

onnan elvenni, hogy tudnák a saját hasznukra

át is fordítani, abból is sajátként gyarapodni.

Nem lehet elvenni, sem a sajátjukra fordítani,

ez a tudás a másik oldalon van kérem szépen,

az Isten adta oda, ahol jó helyen van.

Tudva, hogy az mire lesz használva,

elérni abban a sikert azt jelenti az,

hogy boldogulni abban is ami nincs,

a másik oldal szerint, nem létezik, de

érdekes, hogy a hiányától szenvednek.

Ébresztő emberek, ha az egyik oldalon

ott a telítettség nehéz terhe, a másikat

tán még időben meg is kellene ismerje.

Sokat szenvedtem, az első hét évben,

amikor nagyon sok ember jött hirtelen,

sikeresen adtam, adtam, s vitték oly sokan.

Mást sem tehettem mint alázatot gyakoroltam,

megtanultam, hogy kivel van dolgom, kivel nincs.

Azokból is sokat tapasztaltam, hogy ne segítsek ott,

annak, aki már tudna, de nem akar magán segíteni.

S egyszer csak azt éreztem nézzem, van-e olyan

aki adni tudna nekem is, kifogyott belőlem,

olyan volt az érzésem, hogy nincs szeretet

körülöttem, s attól nagyon szenvedtem és

belebetegedtem, abból is tapasztalva kijöttem.

Közben rájöttem, volt időm gondolkodni bőven,

hogy adjak oda, ahol nincsen, ha bennem van a

többlet, akkor, miért képzelem, hogy bárki is

adhat, amikor kapni jöttek, adni születtem.

Megértem arra, hogyha adni születtem,

akkor azt kell megtanulnom, hogyan

tegyem úgy magamtól, hogy még

nekem is legyen belőle bőven.

Na ez volt az első sikerem,

fokozatosan tanultam,

meg a különbözőket,

és a lelkes szinteket.

Hát ezt is oktatom,

adom át azoknak,

akik arra érettek,

amikor jönnek és

megtisztelnek.

Nem mástól

tanultam,

mint azoktól, a

kiegyenlítésért

jövő emberekben

keletkezett hiányoktól,

általuk tapasztaltam meg.

S tanítom őket be arra is,

hogyan legyenek úgy jók ők is, hogy

 azzal önmaguknak se másnak ne ártsanak.

Talán most így, hogy én itt is otthon lehetek,

amikor már több tükörben látom magamat,

nem mentem sehova, a Világ mégis itt van

nálam, át tudom jól adni, az impulzust, hogy

felvegyék a saját életritmusukat ők is, akik

már erre elég éretten, segíteni szeretnének.

Az első lépcsőfok, a segíts magadon az Isten

is megsegít, a szegény ember vízzel főz, tán

elég is így kezdetnek, ha van a tanulásra itt

igényetek, csinálok egy skype csoportot és

még időben tanuljátok meg, hogy a hiánya

ne betegítsen senkit sem meg, legyen

ez a megelőzésben és még jó időben.

Tapasztalatom ebben is van bőven.

Magyarországról, Paks városából,

a Hergál Házból, szeretettel.

webtenyer@gmail.com

+36 30 2470 589

Tiszteletem. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen.
A saját találmányomat oktatom, összefüggésében látni tanulod meg általa, az életedet és a sorsodat,
valamint a generációs feladataidat is megláthatod az oktatásom közben.
Tájékoztatlak, hétköznaponként 10.00 – 17.00, hétvégenként 10.00 – 12.00 között,
ha a +36302470589 telefonomat felhívod. Julamami

Mit mondanátok arra, 
ha megkérdezne a gyermeketek, hogy azt a

döntéseteket, ugyan miért, az ő megkérdezésük nélkül hoztátok, ah.

Ó ha látnátok kívűlről, magatok, tükrötök lehetne a saját családotok.

Megváltozott a Világ, gyors körforgásban élünk, alkalmazkodnánk,

mond hova teszed azt a sok energiád,  amit a családodért kaptál, ah.

Hiába minden jelzésük, változtatásra igényük, helyettük tennétek,

hinnye, kibontakozni a tehetségükben, emberségükben,

nem engednétek.

A megfelelésbe

bonyolódva, nem

lenne türelmetek arra,

hogy elfoglalva magatokat,

kivárnátok. A saját idejét, a belső

határait alaposan megismerni, nem

hagynátok, türelmetlenül a sablonnak megfelelően

elvárnátok, mindegyiküktől ugyanazt a nemlétező sablonosat.

Amikor az agyon untat szajkózza, nem adja a jelzéseket, ahova még

lehet, hogy másképp működnek. Mert sokat hoztak tehetségként, a

gondolkodásukat látva, értően nézve, a gyermekek. Akik gyakran a

 most megélhetőkhöz,  láthatóan már a felnőtteknél felnőttebbek.

Tudod-e hanyadik generáció, melyik tagja , mire született, ah.

Mi dolga lenne, azzal a sok feladattal, amit addig senki sem

törlesztett, felgyülemlett hát benne, telített az energia.

Nincs kivel megbeszélje, nincs annak felelőse se,

hiszen, ha nem beszélnek róla, tán nincs is.

Bocsánatot kérni az képes, aki arra,

már érett, hogy senki sem

tökéletes, hinnye.

Ha elkésik vele,

nem ér az

semmit sem.

Van az Isten.

Hát nem

szabadna

felvállalni olyat,

ami a tehetségétől

idegenül hat, az árthat.

Neki magának is, na meg

mindazoknak, akikre hatásos.

Unalmas üresedést halmozhat fel.

A fokozatosság a lényege, sok minden

nem tud másképp átmenni, az emberekre

hatással lenni, csak ha megrekesztő a pillanat.

Nincsenek tisztában az emberek azzal, hogy amit

felvállalnak, az nemcsak  róluk szólna, leginkább,

azokról akik a döntéseikben érintettek lesznek.

Néhány lényeges szó is átmenve úgy hat,

mintha a másik is értené amit mond.

Pedig különböző szinteken,

mást és mást jelenthet.

Figyelj a belső kontrollodra,

az lepisszentene időben,

hogy ne okozz olyat,

amiből baj lehet.

Önismereti

oktatás, a

152 rajzom

által, hinnye.

Sokat adhatna, az értő

szinteken a fejlődéshez.

Fordítókká is lehetnének.

Jól jön, a jó öreg bocsánat.

Kellemes időtöltést, minden

jóra,  szépre igényes embernek.

Tanulj, fejlődj, le ne maradj,

ezt, a mikulásra sem bízhatod,

magadért is fontos megcsinálnod.

A neked is jó minőségű, életet

válaszd, tegyél érte,

legyen mit,

hátrahagynod.

A lelkeset,

a szíveset,

vagy a

gondolkodót,

fejleszted-e, ami épp,

számodra

most a fontosabb.

Tanuld meg, felelősen,

megmondani, a nemet,

mert, a hozzá nem értők,

kimondják azt, mi jó neked.

Ne hidd el, hogy vége,

fordulj meg,  látod,

te kerültél, az elejére.

Éld meg, a szépet, a jót,

abban, amiben lehet,

hinnye, ki ne üresedj.

Nemcsak egyedül vagy,

emberséges maradj,

a Hazádat végleg,

el ne hagyjad.

Nem jut

eszébe,

a túlzóan

sokból adni,

még mindig ő

akar, kapni, ah.

Így az egészséges

körforgást is képes

lesz, megrekeszteni.

Magadnak csinálod

a sorsodat, nem

mindegy, ha

hátranézel,

nyugtázhatod-e,

lám, megcsináltad.

S a következőknek,

alapot adsz-e,

az élhető életükhöz.

Vagy magyarázkodhatsz

és végignézheted, a jó sorsuk

helyett, a befejezetlenül lődörgőket, majd.

Az életedet, a szüleidtől kaptad, becsüljed meg,

feléjük, az a hálád, ha boldogulni tudsz idejében.

Jó szerencsét kívánok, ha azért, már, eleget tettél,

mert hozzuk, a sorsunkat és a generációs jeleinket.

Mindkettőt, szükséges lenne teljesíteni, ah, időben,

hogy meglegyen, a jó alapja, a következőknek is.

Amikor, magadért nem, vagy képes, tenni,

a sarjaidért, fontos, jó minőségű

életnek, a Hazánkban is lenni.

A magunk szintjén, megélni.

Legyen szép ez a napod,

a boldogulásért tegyél,

ne a boldogság után

loholj, hinnye, azt a.

Egy Haza ez, csak egy,

becsüljük hát, jól meg.

Nekünk az Isten adta Népnek is jól működő,
hozzánk is tisztelettel legyen.
Értünk, a Népért, a jót és a szépet, amit a Hazánkhoz teremtettünk,
nyújtsa készségesen, adja vissza, szívesen, lelkesen.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel, Julamami

 

Tiszteletem. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért.
Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen.
Tájékoztatom, 10.00 – 17.00 között hétköznaponként,
10.00 – 12.00 hétvégén, ha felhív, a +36302470589 telefonomon.

Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet, nem harcolok, se

veled, sem ellened, az

oktatása, nevelése,

fontos nekem,

én találtam fel.

Ne maradjon a

fiókban, legyen

hasznára a mi

Hazánknak.

Tanulhassák,

akik szeretnék.

Azt gondoltam,

lesznek olyan döntő

emberek akiket érdekel

az, fontosat találtam fel.

Magyarországon a saját

Hazánkban, bővíthetném, a

 tartás, méltóság meglelését.

Betaníthatnék sokakat arra,

hogy vigyék be az oktatásba.

Hiszen ide jönnek messziről is

azért, hogy a saját tenyerükből

leolvasva, sorsukat megismerjék.

Végeztem tanfolyamot ez ügyben.

Nemzetközi és Magyarországi

Tudományos Prevenciós, kitűnő

megajánlott a diplomám nekem.

Mondja, tényleg nincs senki sem,

aki a családjában megtanulhatná.

S aztán, a tanácsokat ott ő adná.

Nem adom fel, várok, egy olyan

emberiesre, aki átlátja, kihallja,

tudja mekkora haszna lenne,

ezzel a tudással, azoknak,

akiknek fontos a tartás.

Elhiszed amit látsz,

pedig az a neked

szánt jól

kitalált.

Igyekszem

boldogulni,

megtanulni

azt, amihez

nem értek.

Ha kézben

akarom

tartani,

átlátva, értve

rendszerezni.

Az írásaimat

a Web-lapon

kordában

tartani

tanulom.

Ne legyen

váratlan

meglepetés,

amivel nem

bírnék el.

Tanuld meg

átlátni a saját

helyzetedet.

Mert, ha

mások

döntenek

helyetted,

szerintük

fogod élni

az életedet.

Megfordult,

ah, nem arra

kíváncsiak,

hogy jó-e

az neked,

keresd

azt, ami

rád illik.

Kicsi a mi

Hazánk

ehhez,

akit érint

átláthatná,

ha kíváncsi

lenne arra.

Mit vállalt

fel, az itt

otthon lévő

emberekkel.

Ismerd meg

az emberieseket,

hogy megismerhesd.

Képes vagy-e arra, a

 felkínált feladatra.

Emberismeret, ah,

nem tárgyak ám, se

 statisztikai számok.

Átlátók, kihallók,

beleérzők és

gondolkodókként

lelkesednének, ah,

ami értük szólna.

Felvállalhatod-e

felelősséggel,

azt amit nem

neked szánt

a sorsod.

Vagy

azt

lenne

jobb

végezni,

amire te

születtél.

Hiszen,

mindenki

vágyik a

sikerére.

Ahogy 24. éve

láthatom és

leolvasom a

 sorsokat.

A léleknek,

a szívnek,

az agynak,

a jó tápláléka

a sikeres élet.

Amikor rájöttem,

jó érzéssel

nyugtáztam,

ah, végre megvan.

Teljes érzés töltötte

be a lelkemet.

Rájöttem,

Uram Isten,

én erre, az

 emberiesek

szíves, lelkes

segítőjének

születtem.

A sorsomig

elértem, élem,

feltaláltam

és kutatom

hát tovább.

Aztán te már

tudod-e mire

születtél, mi az

amit neked szánt

a saját sorsod, ah.

Mi  az ami felé lenne

még lehetőséged,

hogy generációsan

is felismerhessed azt.

Amivel a te családodban

neked lenne kiemelkedésed.

Mindenki más feladatot hozott,

az irigység, fölösleges dolog.

Egymást segítve haladni jó,

minden család arra való.

Összetartani, felvállalni,

a legmagasabb rezgésűek

feladata, más ne piszkálja.

Nem tudja más megcsinálni,

olyan szinten, mert az a tied.

Ismerem  mint a tenyeremet,

én már aszerint élek és te,

hogy vagy mindezzel.

Az élet szép, ha

felismered,

a lelkedben

a csendzenéd.

Jó szerencsét.

Oktatás, nevelés

címszó, olvasd el.

Bejelentkezés,

+36 30 2470 589.

Magyarországon oktatom,

Pakson a Hergál Házban.

Vagy online, ha magyarul

beszéltek és bárhol éltek

e szép, nagy Világban.

Szeretettel.

 

 

 

Látszatra úgy tűnik, hogy ellenére, ah,  pedig érte történik  mindaz.

Ami egyértelművé válhat az érintett számára, még időben, hinnye.

A barátot, nem vetjük le, mint jó időben a nagykabátot,

mi lesz veled,  ha fázik a nagy ridegségben a lelked.

Ki szól majd őszintén hozzád,  hogy megértsed,  hinnye.

20 órás és Onlyne 10 éve jól működik, nem fontos nekem

tudnom, hogy ki van a másik oldalon. Nem látom az arcod,

nincs rá szükség, csak a tananyagra, mert ugyanazt látjuk.

Megdolgozol a tudásért,  bizony azt megígérhetem neked,

viszont megigazítja  a belső tartásodat, méltóságot erősítő.

Hozzá igazítva, a meglévő tudásodhoz,  jó az eredménye.

Baráti társaságokban már örülhetnek, más a hatása, mint

a megszokott addigiaknak,  új társalgási formát adva hat.

Ilyen vagy olyan, vagy másabb módon.  Különbözünk

egymástól, sokféle  a hatás,

a hozott,

a feladat, a

sors az adott.

Ha nem tud róla,

attól még ott van

annak is a hatása.

Ha nem beszélnek róla,

az attól még úgy van, hinnye.

Meddig mehet valaki, úgy a másik

akaratának ellenére bele bizonyos

sokak számára még nem látható,

de hétköznapi szinten működőkbe.

Vajon a természetes helyett, mikor

és miért fogadták el azt, amiről

tudniuk  fontos lenne,  tán, ah, mégse.

Uram Isten, milyen okosak a gyermekeknek

tartott, intelligensek. Akik tudják, hogy az nem

természetes,  amikor össze –  vissza hatások érik  őket.

Az egyenestől eltérőt mi az oktatáson, nem neveztük el

másnak,  mint csak egyszerűen, nem egyenesnek.

A különböző kultúrákban élőknél  a tolerancia,

a szintek között, ha nincsenek tolmácsok, azt a.

Van aki hallja, van aki még nem, a tanulás fontos

is lehetne, a tudás a Hazánkat jól nevesíthetné,  ah.

Mindig is tudták akik átlátták, kihallották, meg is érezték,

bizony ott lapul. Mögöttesen, hogy ne legyenek jól láthatóak

a  nagyon nagy különbségek, hajlításokkal  fűszerezettek, ah.

Öt éve annak, hogy a derengésből már jól láthatóan és igen

vakmerően a felszínen mutatkozó az. Ami másokra hatva,

a felelősségét annak, fel nem vállalva is hatásos lett.

Nem vonatkoztatható el, mert visszatér, oda is,

ahol  kitalálták, a hajlítások eredőjéhez.

Bekacskaringózza mindazt és

őket is, akik nem állnak

ki még önmagukért.

Úgy, hogy közben,

nem is illik beszélni

arról, de mindenki tudhatná.

Ha nem érted,  ne  legyél  büszke rá.

Bármikor láthatóvá válik a valóság.

Aki valamikor kitalálta, tán,

nem gondolta, hogy ennyien,

nem  ismerik még önmagukat sem.

Nekem nincsen olyan feladatom, ami

van azt, szolgálatnak hívom magamban.

Szolgáló sem  lettem, hivatásommá lett.

Egyértelmű,  hagyom, hogy hülyének

nézzenek, mindaddig, amíg neki már

ártana, akkor figyelmeztetem, látom.

Két oldalunk van, legalább kettőt ki

is lenne fontos szolgálnunk, magunkért.

Ha nincs belső tartás, nincs hova és miért,

így, vagy úgy teljesíteni. Ha csak a lődörgést,

a mondvacsináltat utánozóvá válnak sokan,

attól az még nem  természetes, ah. Csak másolása,

a majdnem és mégsem, hatásos állapotainak, ah.

 Úgy tűnhet, hogy mellébeszéltem a sok mondattal,

pedig van aki tudja, idejében meg is oldja.  Ha őszinte a

  szó, az is tartást ad, az átlátását, azért kaptuk, mi és nem más.

Mert felelősen lenne fontos oktatni, az egyenes az nem más mint

egyenes, ami attól eltérő, az annak is látható, szükséges a fordító. Ne

legyen, kirekesztett, aki segítő, hinnye. Tudja,  nincs annak se alapja,

semmi, hiszen tájékozatlanul él bele a jóba, csukott szívvel, szemmel.

Minden felnőtt eldöntheti, ha tudja, átlátja, kihallja, akkor is ha nem

beszél róla. Utalnia fontos a különbségekre, nem egyennek szültek

az anyáink bennünk, a belső tartásunk fontos, emberesedünk általa.

Valakik azért beszélnek a valóságosról ugye, egymás között, mert ha,

úgysem, hát az ami annak a hozadéka, nem kerüli el őket sem, azt a.

Van aki tudja, van aki még akkor sem veszi tudomásul, amikor

érte szól az a fék. Ami úgy tűnik, még annak ellenére is

működik, hogy mindent megtesz azért,

hogy ne látszon rajta, hat az, hinnye.

Van az Isten, mindenki azt

is megtudja majd idejében.

Fontos lenne, mindkét oldalunkat

megismernünk,  hogy tudjunk  róla. Miért

erős a  belső késztetésünk, a sorsunk, csendesen,

de egyre erősebben jelez, teljesítenünk szükséges,  hinnye.

Se nem kérted, sem nem engedtem meg, hogy használjad, hinnye.

A lelkiismereteddel  elszámolni neked fontos, másra nem háríthatod.

A tudás nélküli, látszik már, megoldódik magától, két oldalunk van.

Önismereti oktatás, nevelés, neked, ha a hétköznapjaidban a hiányát

is naponta érzed és már érted, hogy neked jelez, magadért tegyed.

Nem hallja ki, nem látja át,

csak megy az ő a vélt útján.

Majd nélküle, a gondolkodó

agya megoldja, kontrollálja.

A lelke, teste, harmóniában

volna, ha, ő is partner lenne.

Hallotta, hogy mindenkinek

van sorsa, hagyják őt békén,

majd valaki azt is megoldja.

 Van neki, fontosabb dolga.

Időben kimondani, az

igent és a nemet, ah.

Ha hozzáértés nélküli,

aki hitelesítetten tesz,

abból kezelhetetlen lesz.

Jól gondold meg, mit kívánsz,

mert te is abban és úgy fogsz élni.

Ha nem tudod, ah, nem tegnap,

nem holnap,

hanem,

megvan

mindennek,

az ideje és helye.

Rend a lelke, hinnye.

Ha nem ismered fel,

akkor szokták mondani,

hogy véletlen szerencse.

Én ilyenkor, azt mondom,

hiszen tudom, van az Isten.

Segíts magadon, az Isten is

megsegít, így élek, tíz éve.

A szavak jelentése, a szavaknak,

a hatása, a szavaknak az ereje, ah.

Lehet, hogy nem is gondolsz vele,

kimondasz valamit és az ott marad,

nála, akit megérintett, mert elhitte.

Lehet, hogy aki mondja, abba, nem

 gondol bele, csak folynak a szavak

a szájából, aki hallja se gondol azzal.

Azért mondja, hátha, valaki meghallja

és kezd velük valamit, mert időben volt.

Amikor, célirányosan szól, kimondja azt,

amire a többiek nincsenek még felkészülve.

Amikor felkészületlenül érintik a szavak, ah,

el sem jut ahhoz, hogy felfogná, csak hallja.

S majd később fogja fel, hiszen, akkor az,

ki lett mondva, még csak, azt sem

lehet mondani, hogy nem

hallotta, mert hallotta.

Késleltetett az agya.

Annyira különbözők

vagyunk, olyan jól,

vagy kevésbé, fog

az agyuk, lekésnek.

A jóról és a szépről,

élik tovább azt, ami,

állítólag már nincs is.

Tapasztaltként mondom,

ami elindul, az végig is megy,

ha nem látják egyesek, attól az,

még megy tovább, csak lehet, hogy

önállósította, már, akkor, magát, hinnye.

Az éretlen szavakat, hagyd magadban, nem jó

azt, idő előtt sem és máskor se learatva, hinnye.

Az élet szép, ha hallod a lelkedben, a csendzenéd,

kívánok, minden jóérzésű embernek, jó szerencsét.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami

Nézz magadban szét,

látod milyen szép,

 a lelked tiszta tükre,

mind így érkezünk le.
Aztán, ha nem úgy lenne, tegyél érte és tisztítsd fel,
ez a hónap jó arra, hogy a jövődben szembe tudjál nézni az igaz valóddal.

Megint nem siettem,

és nem is kapkodtam,

megvártam amit az élet

nekem mint lehetőséget adott.

Mentem amerre vitt az utam, a

sorsomat ismerve, készülök a

beteljesítésére, oktatnám,

azt amit lerajzoltam

egy nap alatt.
Azt kell tapasztaljam, hogy gátakat kapok megint és újra.
Ha csak kapni akar, tanuljon meg előtt adni, hogy ne
legyen a jövőképe helyett, a múltjának a körforgásában örökre.

Kevesen

értették

csak, hogy

miért ez a

vándorlásom.

Keresem azokat

az embereket, akik

már értik, van valami

amit be és meg tudok tanítani

sok éve jól működik.

Megadatik általa,

az embereknek

a tartása és a

méltósága, hát

van értelme, időt

és energiát szánni

arra. Megyek, ahogy

tudok, megmutatom

boldogulni lehet azzal

is amit éppen az Isten

nekünk arra adott.

A sorsom

az enyém,

nekem adta

az Isten, néha

nem könnyű, de

íme továbbviszem.

Keresem most is azt

a helyet én, ahol

megértik,

hogy mit

keresek ott,

s miért megyek

tovább, elvándorlok.

Sokan futnak, a sorsuktól

elszaladnak, tartanak

tőle, hogy valamiről

lemaradnak, pedig

éppen azáltal, hogy

rohangálnak, észre

sem veszik a fontos

dolgaikat, s minden

olyanról lemaradnak

ami megmutatná azt

mit hozhat számukra

az azt következő nap.

Miközben egy helyben

maradok, csak araszolok

nem értek én ahhoz sem,

ami gazdagíthatna engemet,

beérem a hivatásomból adódó

alázattal, okatom azokat akik

hozzám most bejelentkeznek.

S együtt örülök

velük a sikereiknek,

amit azután érnek el,

miután rájöttek, hogy ők,

miben is igazán tehetségesek.

Vágyom már rá, hogy valahol

megállapodjak, ahol olyan

emberek várakoznak,

akiknek jól jön az én

tudásom épp akkor.

Miközben én meg azt

érezhetem, hazaértem.

Magyarország az én Hazám,

oda szült engemet az anyám,

magamat neveltem, felnőttem,

olyan helyen tanulhattam, ami

érdekelt is engem, a többit

adta hozzá a tehetségem,

a tapasztaló s oktató 22 év.

Úgy gondolom már vannak,

akik értenek is engemet,

hiszen hasonlókban élnek,

keresik a helyet, ahol jól

 érezhetik ők magukat.

Már beletették azt

ami szépet és jót,

 tiszta tudásukat

lehetett, hát

megvárják,

az ő Hazájukban,

a saját megérdemelten

jó élethez a lehetőségüket.

Adjon az lsten minden földi

jót, mindenből annyit ami

éppen mindenkinek,

akkor amikor az a legjobbkor.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.Julamami

julamami.hu (elbirtokolták a julamami védjegyes email címemet), mert másik országban azt lehetett. Nem nézte egyetlen szolgáltató sem, hogy ki mikor lépett be,kit illetne, kié az eredeti (Julamami). Csak azt nézték, hogy náluk lett az befizetve. Még mindig kapnak rajtuk üzeneteket, valakik, viszont én használni nem tudom, teljesen kizártak belőle. Mintha Magyarországon azzal nem én lettem volna, 2010. évben bejegyezve.

julamami.eu

julamami.com

szeretetbenelni.com

Kérem  ne olvassa el,  ha a valóságról,  nem szeretne olvasni.

Élni és élni hagyni, sok, csak erőből akaró, nem ismeri még ezt.

Egyszer fent máskor lent, ha nem ismered a sorsodat, úgy is lehet.

Nem kényeztetett az élet,  a sok rámháruló gond, jól megerősített.

A legnagyobb kegy mégis az volt,  amikor rájöttem, ha fejlődhetek, az

azt is jelenti, szintet szükséges váltani, nem  könnyű feladat, megéri.

Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az érkezőhöz és pont oda.

Egyedül születtünk, saját sorsot hoztunk, aki ráébredt időben,

sorsszerűen és generációsan is lenne dolga, tett is érte.

Megalapozni igyekszik a sorsukat

a következőknek,

csak  magára

gondolni

nem

tudott.

A szeretetért

huhh, de sokat kapott.

Nem értették mit akarhat,

hát gyakran leutánozták azt,

amit jónak, szépnek láttak.

Nem kérdezték meg, ah,

mit szólna hozzá,

vagy eladna-e

az ötletéből,

elvitték.

Mindazzal,

amihez nem

értettek, nem az

 ő fejükben született,

vittek belőle ami kellett.

Megtehették,  valahogyan,

mindig lehetett, így számára

az élet, egyre nehezebb lett.

Nem hozott vagyont csak

vegetálta az éveket át.

Nem  akart ártani,

hiszen nem  arra

született.

Nem  volt

hol

kérdezze,

amikor már

érezte kiteljesedett.

Az amit meg és feltalált,

nem akarták az újat, minek,

így hát, hosszan vegetált.

Önmagához és ahhoz

képest, amit

lerajzolt,

nem

jutott be, nem láthatták.

Az idő múlt, mások már,

a sokadik lehetőségüket

rótták a sikerben.

Számára nem

adatott még

egy  sem.

Tudta,

van

az

Isten.

Várja,

mi mást

tehetne.

A megfelelő

értő ember,

aki átlátja majd,

milyen régóta, fontos

lenne, a tartás és méltóság.

Hátha belátja, ha ennyi ideig

tudott vegetálva is araszolni,

akkor lehet abban valami jó.

Talán reményt adó,  hiszen

nem tolakodó, sok év

ment el azóta.

Teszi a

dolgát,

szinte

napota

oktatja.

Fel nem adja,

kivárja, megtett

érte mindent, napi

sikerként éli meg.

Valamiért nem

juthatott,

egyről a

kettőre.

Nem lehet mit

tenni kivárja,

a nyugdíjából

megélni,  nem

tudna, hinnye. Amire

annak olyan

lenne az

összege,

ezzel a ritmussal,

100 éves körüli lenne.

Amikor rájött másképp

nem bírna el, a hozzá induló

nagyon sok meg is érkezővel.

Amiért a tehetségét,

az Isten neki ezt adta.

A bejelentkezés általi

érkezést megoldotta.

Fontosnak tartotta a

belső harmóniát, hát

a megelőzésben találta

meg a kiteljesedésének útját.

Nem bánt meg semmit, már tudja,

mindezekre szüksége volt, ahhoz,

hogy a sok tapasztalásából adódott,

oktatása formáját lerajzolhassa.

Mivel nem volt hozzá senki aki

érdemben információkkal

segítette volna, lemaradt.

A többiekhez képest,

akik kinőttek gyorsan

és nagyon összetartóan.

Tudja az ember, nem ilyen

vagy olyan, mindenféle ember

van, egy családon belül is, hinnye.

Mindaz amivel ártasz, megkapod.

Kicsiben és nagyban ugyanaz van.

Akit a valóságtól nagyon eltereltek,

hosszú utat tesz majd meg,  mire oda

ahonnan elindult, újra visszatérhet.

Van feladata az ismétlésnek, akkor,

ha visszanéznek, mit  miért úgy

tettek,  meglátják mindazt,

amit már nem úgy

tennének.

A Világ halad,

aki azt gondolja,

maradhat abban,

amit kitalált magának.

Majd idejében kívülről látja,

a Világ meg  elmegy mellette, ah.

Ha nem fejlődik fel a hétköznapokhoz,

az ünnepek nem adják meg azt az alapot.

Majd egyszer, ha a saját idejében mindenki

ráébred,  a legnagyszerűbb az egyszerűben.

Nem fakadok sírva és vonulok  el magamat

büntetve a sarokba, azért mert nem  értik,

akik talán túl nagyot léptek felfele, hinnye.

Jobb megtanulni,  talán kicsit késve  is azt,

amit a  születésünkkor nem hoztunk, más

viszont oktathatná, talán még nem késő.

A tiszteletet napi szinten gyakorolni,

a szeretet energiájáról  meg nem

feledkezve, megélni amit lehet.

Feltaláltam,  ahhoz 15 évre  volt

szükségem, egy nap alatt rajzoltam  meg.

Magyarországon születtem, nem  költöztem  el

akkor sem, amikor arra felkérettek, a kijelőlt által engemet.

Máshonnan jött, nem a saját szülőhelyemen születettel mondatták.

Tudtam aki ismer, tudja,  a magam útját egyedül  járom,  van tisztelet

itthon,  van szerető családom. Másokhoz képest elkésve, az alapokat

készítem elő,  a következő generációknak,  mert már tudom, hogyan.

Nem siettem, nem kapkodtam  Uram,  megéltem amit a többiek

hagytak. Porszemnyi az óriásokkal szembe nem mehet, meg

fölösleges is lenne, minek. Amíg élek remélek, van a

Világban jó ember bőven, aki már megértette,

mit találtam fel azzal, tartás, méltóság.

Ha az írásomat pörgeted le  és föl,

tükrözi azt, ahogy megélem, a

25 tapasztalva oktató  évem.

A születési, lakóhelyemen.

Ha az Isten velem, hát tán,

már elég volt a fékekből,

tapasztalt lettem, az a

gazdagságom, amit

felfedeztem, hinnye.

Ha irigyled,  a gondokat

is magadra veszed,  azt a.

Nem birtokolni születtem,

vegye meg olyan nagyember,

aki érti mit, vehet ezzel  meg.

A nagyemberek  tudják,

tiszeletben, szeretettel

élni, jövőképet is lehetne mutatni.

Eljött az ideje a  bocsánatot kérésemnek,

nem fáj már, a feladataimat sorban elvégzem.

Az idő az Istennél,  hát nem sürgetem, kivárom.

Nem vállalhatom  fel ennyi tapasztalás után, a

nekem  szánt sorstalanságom, köszönöm, nem.

Hiszen megéltem a sorsomat, tíz éve, körbeértem.

Van alázatom bőven, a legnagyobb emberi értékem lett.

Jó szerencsét, minden lelkes, szíves, gondolkodó emberségesnek.

 

 

 

 

 

Bocsánat, bocsánat, bocsánat.

Írok, írok nem tudom befogni

a szavaimat, kikívánkoznak.

Oktatnám, nevelném már, a

 sokakat, akik továbbadnák

 a tapasztaltan, lerajzoltat.

Folyamatában gyakorló és

összefüggésében meglátszó,

10. éve tartó, kutatásaimat,

naponta, van a tapasztalat.

Ezt jó korán megtanultam,

kimondani a bocsánatot.

Magamat neveltem és

tanultam meg azt, ami

alkalmazható lett.

Hasznosnak

találtam,

akkor,

azt számomra.

Az emberiesben,

segített segítenem.

Voltak ravaszkodva

ragaszkodók is, mintha

a segítségemre lennének.

Miközben jól alkalmazták a

 saját hasznukra az én helyzetemet.

Időben aztán felnőttem, a helyzethez.

Nem csalódtam azután már, de nem is,

vártam volna el, hiszen én kicsit későn,

de ki tudtam mondani, bocsánat nem.

A külső tükör kényeztetett volna, ha

hagyom, már régen elvesztem volna, a

 sikereimben topicskolnék, hinnye, ah.

Ha túl sokszor kértem bocsánatot, azért

tettem, mert valahogyan le kellett vezetni,

azt az érzést is, hogy képes vagyok rá, elértem.

A magam kínján, na meg Anna türelmén, aki tudta

mit tesz értem, jó nevelőként látva érzékeltette velem.

Kifinomult tükörrel a maga intelligens módján nevelt.

A legjobb emberies volt, a 24 év során, hozzám is,

azzal, hogy terelgetett, megláttatva a jót és szépet.

Tanultam, fejlődtem, gyakoroltam a hivatásomat,

akkorra már, ő már azt látta, “jó mintaként”, tudta

mit kell akkor tennie, hogy a siker terhét elbírjam.

Mert hirtelen egy nap alatt jött a kiemelő sikerem,

nem volt átmenet, mert jött sorba, a még nagyobb.

Azután már, szinte tömegesen tiszteltek meg, a lazább

érzéseknek, nehéz terhét cipeltem s egyre sikeresebben.

Köszönöm, amit megláttattál, járható utat mutattál, amit

még nem láttam át akkor, kerestem a saját életritmusom.

Azt amit akkor már láttál és én még természetesen nem.

Adjon az Isten minden földi jóból, akkor amikor a legjobb.

Amikor azt látom, hogy ártani akarnak egymásnak, pedig ki

 kellene tartsanak egymás mellett, a legnehezebb időkben, ah.

Akkor is, ha erős a fék, éppen egyikük sem profitálhat ott abból.

Kell, hogy legyen önmagában már ahhoz elég hite, attól is, hogy

ismeri annyira  a sajátját és az adott helyzetet, mikor hol is tart.

Ott van-e az idő, léphessen, vagy hagyja előre menni a másikat,

mert az a másikra várna, mint lehetőség, mutathassa meg magát.

Ah, hiszen miről beszélnek, akik nem ott és nem abban élnek, ha

majd lekopik az álca, a sok üres, magasröptű mondataikat, majd

miképp magyarázzák. Fogják maguk, bocsánatkérés helyett

s ők továbblépnek. S ha sokan állnak ott megoldásra

várva, mert minden szavát elhitték életszerűnek.

Annyira, hogy  kivárták, az ígéreteikben hittek,

már nincs másuk, arra tették fel és mindenüket.

Miből merítsenek, nem tettek mást csak vártak,

miközben mások meg fejlődtek a gyűrődésükben.

Nem hitték el azt, amit láttattak mások, átlátták a

valóságot, megérezték a hajlítások ürességét is ott.

Ármányul átlátva a lehetőségeket “zavaroshalásznak”.

Kihallották hát rápakoltak, másoknak ártó szavakat.

Miközben mások, rárakták a fékeket azokra, akik a

fejlődésüket biztosíthatták volna a tehetségeseknek.

Önismeret, emberismeret, a hivatásukhoz alázat nélkül,

úgy élték meg a sikereiket, hogy megemelkedtek a talajt

elhagyva, ráálltak a mások mondataira, tapasztalatlanul.

Ah, bocsánat, Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

mindazoknak, akik keresik a talajt és önmagukat, mert túl sok

lett hirtelen, a sikerben a kudarc, nem értették azt, értük van.

Minél nagyobb a siker, annál jobban kínálja magát az alázat is,

még ha rám is szóltak sokszor, ne kérjek már bocsánatot, huh.

Honnan tudták volna, mekkora utat tettem meg, már addigra.

Ismerd meg a saját sorsodat, generációsan azt, ami terhelhet,

amivel elbírsz, ha nehezebben is, később tartást ad az is majd.

Bocsánat, ha sokaknak voltam, azóta már, vagy lettem volna, a

 fékező hatása, de akkor én már átláttam, kihallottam azt, amit.

 “Anna”, Julianna és még sokan, akik nem is láttunk akkor mást,

 mint azt, nem hagyhatjuk, a hirtelen jött sikerben elúszni őket.

Nem volt hozzá nekik, tapasztalat, se a megtett úton, nem volt

lefékező, csak az átható sikerek, amikhez mások segítették őket.

Nem volt máshonnan, értő fékezően ható, se időben, a kimondott

bocsánatuknak a rájuk ható, jótékony neheze, se a tartást adó szó.

Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálva megelőzésben lenni.

Mások szerint élni, kikerülni a nehezeket, na azt is lehet, de abból,

se tartás, sem méltóság nem lehet, a belső tartást, nagyon fontos

lenne időben a helyére tenni, sorszerűen, alázatban is araszolni.

A feladatra elég éretten, egészséges lélekkel, nem elhagyva a

talajt sem, menni amerre az út vezet, amerre épp akkor lehet.

Felerősödve a saját sorshoz, ha felismerve, vagy megtanulva,

bármit is hoz az élet, amik még generációsan ránk maradtak.

Elbírjuk, ha azt, a nehezet, nem is nekünk szánta, a sorsunk.

Túl sok a hamis információ körülöttük, meg félrevezetőek,

akikben még nincs alázat, pedig elég a tehetség bennük is.

Átlátva, s kihallva, megérezve, gondolkodva döntenének,

ha már ismernék a saját tenyerüket, emberies térképüket.

S adnák majd a sok jóhoz, széphez vezető tanácsokat, mert

megérdemelten tehetik, van elméleti s gyakorlati alázatuk.

Kutatom a tenyerekben azokat a jeleket, amik segíthetnek.

Sok nehézben gyalogosan, mezítlábasan, gyakorlásunkban,

megkaptuk azt, amit mind elbírunk, tapasztalásaink által lett.

Kitartás van bennünk, hiszen közben érzékeltük gyakran, át

is láttuk a jót, amit másoknak tanácsokként adtunk, de nem

azt mondtuk ám, hogy majd mi, helyettük megcsináljuk.

Aszerint tegyék, csak az a  jó, amit mi mondunk, ah.

Leginkább azt, hogyan tudnak segíteni önmagukon,

úgy, hogy haladnak a saját útjukon erősödve ahhoz,

ha megjött, az eszük a sorsukhoz, időben legyen az.

Az elszigetelődés szónak nincs különösebben súlya,

ha ki van mondva, de ha a sorsokat olvasom, bizony,

azt is látom, mi jön utána, ha maradnak kényelmesen.

A mintának inkább lehúzó ereje legyen a tetteikben,

a következő generációk majd megszenvedik mindazt,

amiben ők, a mások neve alá húzódva, sündörögnek.

Visszafele fejlődnek, a sarjaik kapják majd azt is meg.

Nem biztos, hogy képes lesz, felzárkózni a kihívásokhoz,

ha már elhasználódott a rögös úton, s nem lépett időben.

Abba a feladatba kerülve, amiben ő ott a legjobb lehetne.

A tehetségünket hozzuk, a fejlődésünket vagy biztosítja a

felnövésben a felnőtt, vagy mi magunk látjuk csak azt át és

megyünk a sorsunkhoz alázattal úgy, legalább nem ártunk.

Adjon az Isten mindenkinek, minden számára jóból, akkor

és annyit, ami neki ott a legjobb, nem egyszerre születtünk.

Nem ugyanazt a feladatot hoztuk, nem egy időben hozzuk a

döntéseinket s nem ugyanarról, ha mégis, ott van dolgunk…

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Julamami

Legalább ne árts, kérlek senkit se bánts, magadra is jól vigyázz,

hiszen senkit sem pótolhat most se,  érdemben senki  más,  hinnye.

Természetes lett számomra, hogy bocsánatot kérjek előre. Azt is

értem már mások miért nem képesek bocsánatot kérni. Ha egy

a számukra még elérhetetlent, a nem  sorsszerű anyagi

síkot érték el.

Figyelj rá

emberséges,

a nagy erős hatások

el ne gyengítsék benned.

A szerintem, legfőbb értékedet,

az emberségedet,  a méltóságodat, a

 belső tartásodat, a lelkes, szíves, gondolkodó

énedet, a másik látásmóddal,  a belső kontrollodat.

Keresem a szótáramban a megfelelő szavakat, hogy

ki nem mondjak, le ne írjak  olyat, ami a tájékozatlanságommal

a fontosakat irritálná, Isten óvjon mindazoktól, akik  győzni akarnak.

Hiszen nekem nincs másom csak a tengernyi  gyakorlati tapasztalat,

ami által le és megrajzoltam, mindazokat, amik a helyére tudják tenni

azokat is, akik eltértek ugyan az emberséges létüktől, de csak  kicsit.

Kinek mennyi a kicsi és mennyi az,  ami elégedetté teheti, hinnye.

Fordítva is látom a világát, mint egy tükröt tartom  oda, akik,

bejelentkeznek, megtisztelnek és megérkeznek ide.

Hiszen az egyik oldalukat ismerik jól,

vannak akik abban sikeresek.

A számukra ismeretlent

tanulják meg, serényen.

Izlik a tudás, akkor, ha

már elég érettek  arra,

hogy megmentsék

önmagukat, hinnye.

Helyettük semmit

nem tudok tenni,

fontos ahhoz beérni.

A másik oldalat is átlátni,

hiszen két oldalunk  van,

jó az, ha tudja az ember.

Van még valami fontos,

amit neki szánt az Isten,

tanulja meg, mert azt,

másoknak szánta a

sikeres sorsukhoz.

Bocsánatot is kérek

azonnal most, talán értik,

nem  másért, csak azért,  hogy

értsem, miért nem lehet úgy, hogy

valaki megtanulja nálam,  tőlem.

Ne mondja ki előre, hogy nem,

valamiért azt érzem, fontos

lenne tudnia azt amit

feltaláltam és

megrajzoltam.

Sok emberen

segíthetne, még

megelőzésben,  hinnye.

Lehetne esetleg, azután mondani,

hogy nincs szüksége rá az embereknek, ha

 megkérdeztek közülük, többeket, akik elvégezték ezt.

Tudták-e hasznosítani abban,  amiben éppen időztek, vagy

tervezhettek-e ennek  a tudásnak a birtokában, mást is.

Olyat, amire addig még nem is gondolhattak, hogy

értően  átlátják majd a döntéseiket, hinnye.

Tudom, hogy felelős vagyok magamért,

teszem  is a  dolgomat serényen.

Csupán annyi a  gátja ennek,

hogy nem értem, ha ide

teremtettem egész

életemben.

Miért nem

felelőse annak

senki se, hogy azt

sem  tudják,  a saját

szülőhelyemen, milyen

fontosakat találtam fel.

Ugyan felfogták-e a döntők,

hogy esélytelenné  lettem,

nem tudom pénzzé tenni

a tudásomat. Ah, ha ahhoz

a  megfelelő lehetőségem

nekem  nincsen meg, a saját

szülőhelyemen sincsen, hát a

Hazámban, hogy lenne esélyem.

Gondoltam hát egy talán megoldhatót,

Brüsszelért kiáltok, hátha vannak ott

megfelelően jó megoldások. Hiszen nem

tartozom se ide, sem oda, tartozom hát az

 oktatásomért érkezőkhöz,  éppen oda.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolnék, sem veled,  melletted se

 ellened.  Feltaláltam valami szerintem fontosat,

amit oktatnék, a nevelésben is segíthetne, hinnye.

Csupán egy emberséges,  döntőképes lenne szükséges,  ah.

Aki átlátva összefüggésében, rányomná a  megvételére azt amivel,

megpecsételné,  a helyére tenné, hinnye. A bizonytalanság érzése

helyett, a megfelelő jól megérdemelt összegért megvenné tőlem.

Sem az üzlethez nem értek,  se nem láthatok rá a működésére

annak,  ahova fordulhatnék érdemben,  a megalázó

helyzetekre nincsen már, higgyék  el  szükségem.

Emberesedek anélkül  is naponta hatásosan.

A tartásom, az emberi méltóságom,

szükséges ahhoz, hogy oktassam,

nevelődök én magam is rendesen.

Elcserélném a jól megérdemelt jó

életemre,  az alázatot megtartanám.

Az már a sajátom, elég,  ha kívűlről látom,

Isten óvjon, hogy a divatos csak pénzes felé

vegyem az irányt, hiszen, nem látni már mást.

Csak a loholást, kapkodást, a félmegoldást,

a váltást, meg a változást. Csak  nézek  ki

a fejemből, hol van az alapja,  hol az

eleje, mi lesz annak a  gyümölcse.

Ha a talpak alatt talaj  nincsen.

Ki, kinek számol be,  mi  lett az

eredménye az addigiaknak,

az emberek ahhoz, milyen

módon viszonyultak, hinnye.

Jobban éltek-e tőle, jól érzik-e

magukat az újabb helyzetben.

El tudtak-e számolni a múltjukkal,

a napi megoldásokban, a feloldásokkal,

ugyan, hogyan vannak,  értik-e a  miértet.

Vagy más dolguk nincsen, mint azt figyelni,

most éppen merre van az előre és az amiben

benne vannak, ugyan végigvihető-e, hinnye.

A jó öreg bocsánatot kérek,  itt van, íme.

Az összefüggésében látó igényesekre

várok, ha értik, hogy mit kérek ezzel.

Tartás, méltóság, összefüggésében

látni az egészet. Mindenkinek jót

tenne, aki már érti, hiányos az ő

sorsa, generációs feladata, azt a.

Tudom  senki sem tökéletes, na

meg azt is, van az Isten.

Kellemes időtöltést,

minden jóra,  szépre

igényes embernek,

azt a, hinnye.

 

Tanulj meg boldogulni a “mostban”,

ne csak majd, talán, álmodban.

Előre bocsánatot kérek, ah.

Az időben kimondott, igen,

vagy nem, meghozza azt,

ami,

arra már,

be is érett éppen.

A sajnálat negatív energia,

az együttérzés, az a pozitív.

Ne tévedj el, az, hogy vezetni

szeretnél, nem elég ahhoz, hogy

jó minőségben, képes vagy.

A Világ közben elhalad, ha

sokat révedezel a múltban,

bizony, alaposan lemaradsz.

Miközben, ki ne forduljál, el

ne szálljál, önmagad maradjál,

a Hazádat, végleg el ne hagyd.

Ahol,

az irigység,

felüti a fejét,

fel és megerősödhet, a

  kezelhetetlen, azt a, hinnye.

Talán, ez az, amiről, a legtöbbet

tudhatja, az abban nagyon erős.

Ha, olyan emberhez, kerülnek,

 a felettünk, való, döntések, ah, aki,

 gyorsan meg akarja kapni a földi jót.

Birtokolni, uralni, mindent, hinnye.

Igencsak, óvatosan, mondom, ah,

mert, fontos, tudnia, mi, miért,

 a biztos talajt keressük.

Abból merítenénk, hiszen,

oda teremtettük, a sok jót.

Azt, ahol lelkesen, szívesen,

gondolkodva, jól élhetünk,

 amit lehetett, megtettünk.

Van akinek olyan mint régen,

van, aki elhagyta, a helyet. Ami

neki, azt jelentette volna, máshol

keresi, az otthonnak érzését, ah.

Két oldalunk van, mindkettőnek,

sikertáplálékra van szüksége, ah.

Nem ugyanazt, a tehetséget

hoztuk, nem

ugyanúgy,

gondolkodunk.

Nem egyformán élünk,

nemcsak remélünk, teszünk.

Azért, hogy a megváltozott

körülmények között, mi is,

boldogulni tudjunk, ah.

Alkalmazkodunk,

alázatot gyakorlunk.

Tudjunk, mert rájöttünk,

nem, mindenkiről szól ez.

Mintha, az egyre, csökkenő

számunk ellenére, még az is sok

lenne. Annak az elképzelésnek,

valamiért, nem abból, indul

ki, hogy a magunk módján,

mindenkinek jó legyen.

Mintha, benne lenne,

a pakliban, ennyit nem

láthat át, mihez képest.

Tisztesség, becsület, ha

szabad, ha lehet, ugyan,

miért nem kérdezik meg.

A saját, hétköznapi életünk

szerinti nyelven, egyértelműen.

Mi tudunk, alkalmazkodni, van

alázatunk, ahhoz is, amit látunk.

Mi szükséges, még, nekünk ahhoz,

hogy azt nyugtázzuk, magunk szerint.

Megcsináltuk, a sorsunkat, alapot adtunk,

a saját elértünknek megfelelően, generációsan.

Hagyunk, feladatot, a következő, generációknak is,

nem punnyadni születtek, ők sem, lenne dolguk, ah.

Nem azt feltételezve élünk, hogy ők, képtelenek,

megvalósítani, majd, a saját életüket, a maguk

ízlése szerintit. Hanem beérjük azzal, hogy

az alapokat, képesek, voltunk, megcsinálni.

Magunk, szerint, tudunk, csak, gondolkodni,

mások, szerint, gondolkodva, élni, az meg mi.

Kicsiben és nagyban, ugyanaz a lenyomat van,

az, nem, mindegy, milyen, a sorrendje, annak.

Felelősek, elsősorban, önmagunkért és az

általunk, működő, hatásokért vagyunk.

Mert, hogy minden hat, mindenre és

mindenkire, és így tovább és tovább,…

Ha mások szerint élnek, mások mondják

meg, mit, hogy lehet, akkor a lelkesedésükkel,

a szíves, a gondolkodó énjükkel, meg, mi lesz.

Szoktam mondani oktatás közben, amit meg

tudtál csinálni, magad szerint, saját kútfőből,

azt visszafelé is meg tudod csinálni, hinnye.

S ha, valami gubanc lett ott közben, látva

azt, kontrollálva, helyre lehet hozni, ah.

Akkor, ha összefüggésében, már látod.

Ne mond azt, hogy vége, fordíts rajta,

nézd meg a visszáját, megérted azt.

Győzz meg, legyőzni könnyű,

nem harcolok sem veled,

se ellened. Oktatnám,

amit fel és megtaláltam,

lerajzoltam, jól működik,

tíz éve, a gyakorlatban is.

A férfiak szokták mondani,

amit valaki összerakott, azt

addig, amíg, meg nem sérült,

szét és vissza is lehet rakni.

A megelőzést választottam,

azt látom, mindenben, lenne,

lehetősége, mindenkinek, erre.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel.

Julamami

Beértél arra, a lelked közvetíti a szívednek, a

 belső kontrollod segít, hisz a te döntéseid.

A gondolkodó agyad rámondja az igent.

A megelégedettség érzése lesz benned.

Harmóniának is nevezheted, hiszen

ez a hármas adja lényegében, a

 belső tartásod, méltóságod.

Oktatás, nevelés címszó,

olvasd el kérlek, hátha

még időben rámondja,

az igent a lelked, a szíved,

döntést hoz a gondolkodó agyad.

Nincs miért aggódnod, ha nem ezzel

születtél, tanulható, megérzed és jelez a

 belső kontrollod neked, ami csak érted van.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel.

Tán, ne csinálj úgy, mintha mindennek vége lenne, hiszen,

minden nap újra kezdődik és még azon belül is minden. Megélni

születtünk mindannyian, az nem mindegy, milyen minőségben.

Ha rábízod magad a látszatosra, elkéshetsz, magadhoz képest.

Óvjad a gyermekeket, amíg fel nem fogják, hogy felnőttek.

Ne kelljen megélniük, ah, túl korán a felnőttéletet.

Egészséges lélekkel, a boldogulást tanulva

nőhessenek,

hiszen nem

egyforma,

az életritmusa

minden gyermeknek.

Ha rájönnek erre a magukat

felnőttnek tartó döntő emberek,

már nem  raknak rájuk, tán üres sablonokat.

Ahol csak le – fel rohangálnak, hátha találnak

a tehetséges szintjüknek megfelelő, őket az életszerűt hitelesen, megtanulásra késztető, okos,

hozzáértő, hivatástudatos, emberségesen döntőket.

A gyermekek elég korán megmutatják,

miben tehetségesek, mi az ami felé

mehetnének, hogy önmagukért

és a Hazájukért tegyenek.

Nem mindenki érti

még a gyermekek

őszinte nyelvét.

Adj tiszteletet,

oda ahol arra

még igényesek.

A szeretetnek  az

energiája a legerősebb,

össze ne tévesszed mással.
Online önismereti oktatásom, a belső tartást megtartó találmányom,
alkalmas arra, hogy az arra igényeseknek, az embersége, megerősödjön általa.

Emlékszel még a szeretetre, a

tiszta, tartalmas, újra,  az életerőre,

ott lakik minden emberségesben.

Mindenkiből kijön ám

egyszer majd, a

saját idejében.

Ha van késztetés

benned,  tanuljál,

tegyél, az önmagad fejlesztéséért

ne  hagyjad leépülni, ah,

a sikerekre éhes agyadat.

Önmagadért és ha már érted,

a saját döntésed által, másokért is

felelős vagy,  akiket megérint a döntésed, ah.

Mindent a maga idejében, hogy túl  ne menjen,

azon amin, ha időben van, még sokat segíthet,  hinnye.

Adjon az Isten, minden földi jóból, akkor és annyit, ami a

legjobbkor jön mindenkinek. Egyenként születtünk,

ah el ne feledd, sorsunk és generációs feladatunk is van saját.

Tiszteletet adni el ne felejts, egy Haza ez csak egy, tegyünk érte,

hogy életszerűen meglegyen, a gyermekeink jó minőségű életéhez minden,
amit használni tudnak a saját fejlődésükhöz.

Ha visszanézünk, azt érezzük, megtettünk mindent  amit lehetett,

a jövőjük majd megköszöni tisztelettel, minden értük tett percünket.