Senki más nem oldhatja meg helyesen, a saját sorsodat rád bízta az
Isten, ott van láthatod a tenyereidben. Azt is láthatod, ha a
két tenyered összehasonlítod, ahhoz képest,
amit hoztál és azzal amit
közben fejlődtél,
most hol
tartasz.
Amikor
megkapod
féknek az elsimogatható buckát,
mint feladatot, a saját időd, életritmusod
szerint jó minőségben meg is oldhatnád. Másra
miért bíznád azt, amit neked adott az Isten sorsnak.
Várom az emberségeseket, akik a hivatásukhoz
tanulnák meg kiegészítésként, a sorsolvasást.
Ne mások mondják meg, miért tartozna az
oda, ami csak a család generációs feladata.
Megtanulni alkalmazkodni ahhoz ami a most
pillanatát értően adja tudtunkra, hogy merre
van nekünk az előre, másiknak az nem arra van.
Megoldani azt amit a sors adott feladatunknak,
segíteni a családban, akik kérik mert még nem
tartanak a szintjükön, felfejlődni a sajátjukba.
Megtanulni önállóan élni, a határainktól nagyon
nem eltérni, nem szellemeskedve csapongni,
hogy azt sem tudja milyen terheket kaphat ott.
Viselheti azt is feszt, amit sem nem hozott, se
dolga nem lenne vele, megoldhatatlan a terhe.
Van az Isten, a belső kontrollunk mutatja az utat,
ahhoz, hogy a sorsunkhoz felneveljük magunkat.
Haladtak szépen ritmusosan, az útviszonyoknak
megfelelően, aludni próbált nem ő vezetett, cseréltek, az
elvárt pihenőidőt betartva, szunyókált, vagy csak szendergett.
Csupán szemlélője lehetett egy nagy sóhajtásra ébredt,
az első hó
hirtelen
lepte be az utat, olyankor el lehetett felejteni a féket.
Egy akadály
miatt már egy ideje lelassulva haladtak éppen,
amikor odaértek.
Előttük már megállt két autó, hogy ne csússzanak össze,
egymástól eltávolodva sikeresen elkormányozták azokat.
Az ütközést jól láthatóan elkerülték, a kíváncsiskodók a
személyautóból kiszálltak, nem maradt annyi hely, hogy
egy harmadik autó megoldást találjon köztük az úton.
Ahogy az autót vezető sóhajtását felfogta, amit látott
ki is mondta, a kisteherautón előtted van vonóhorog.
Annyit lehetett érezni lotty, patt, megálltak a vonóhorog
lepattintotta a rendszámot, velünk volt az Isten, mondta.
Az előtte lévő autó vezetője mosolyogva nyújtotta a kezét,
nagyon jóérzéssel azt mondta, köszönöm a megoldást uram.