Amikor ráébredsz a valóságra, hogy a másik oldaladat nem is ismered… 2016.03.06.

Amikor ráébredsz a valóságra, ne uraljon el a bánat, úgy lépj előre, hogy a jövőd, majd megveregethesse a vállad, a hozzáértésedért.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a jót és a szépet, hát megalapoznánk vele az öregedésünkhöz a jó életminőségünket.

Ugyan miért érdekelne az bárkit is, csak nem mondják meg őszintén, hogy talán elszámolták magukat, így nekünk már nem jutott, hinnye.

Nem képzeljük, hogy fáradnak azért, még szerencse, hogy napi szinten fejlődhetünk azzal, hogy tovább gyakoroljuk a hivatásunkat.

A magzati szakaszban megélünk minden olyat is, ami az életünk során, majd emlékeztet, mi az, amit ugyanúgy végigviszünk, mint az a családtag aki akkor ránk vetítette azt a jót, vagy nehezet.

Amit rögzített, az arra alkalmas sejtünk és alkalomadtán felkínálja, hogy meg is változhatna mindaz, ha teszünk érte.

Mindent idejében annak a jelentését türközi, az idén felkínált helyesbíthető állapot, de ha az ember csak megy előre mint egy robot.

Nem hall, nem lát, nem érez, mert olyan sürgős neki az, amit akkor éppen a fejébe vett, vagy a környezete rávetített.

Ő meg azt gondolta, nincs más mint a leutánzása, annak  amit mások is úgy tesznek, mintha el is hinnék, hogy csak egy oldaluk van.

Nem szabadna eljutni oda, hogy ragaszkodva a már nem működő sorokba beállni, várni a semmire, nem venni észre egyről szól minden és valóban úgy van az.

Vagy azért, hogy neki is legyen meg, ami a másiknak, ne, hogy lemaradjon valamiről, amivel dolga soha nem is lett volna.

Ahelyett amit meg lehetne csinálnia, hogy ne szenvedjen tovább, a következő családtagja, a sarja, na, na, az már ha észleli és mégsem jobbítja, komoly oktalanságra vallana.

Amikor eléd vetíti a lehetőségeidet az élet, abból pontosan tudhatod, hogy a lelked, szíved, gondolkodó agyad, megoldani abból ami van, most mit szeretne.

Ha nincs lehetőséged a továbblépésre, azt hívom elmélyülési szakasznak, amikor át és újra megéljük ugyanazt, csak mégsem, mert közben, az ismétléssel rájövünk, hol, mit rontottunk el előzőleg.

Vagy az ismétlés felszínre hozza, a megoldásának lehetőségét, amit előtte még nem láttunk meg.  S örülhetünk neki mert azáltal sikerélményünk lehet belőle, hogy no lám, nem hiába való az élet, az ismétlések során sem.

Felkínálja az életünk azt is, hogy mibe mennyi energiát tehetünk, amit megjavítani nem lehet, ami előre nem vihet, de a többletenergiából a másiknak tükröt mutathatunk.

Majd, ha már ő is észleli, hogy ott az ideje, megoldáshoz neki is, az úgymond, semmiből is jöhet, hát az is, megoldott állapotában már siker érzés lehet.

Ne félj megtapasztalni új és addig még megoldatlan helyzeteket, mert a hétköznapok sűrűjében a megoldások is ott leledzenek.

Két oldalunk van, kétféle feladatunk is van, ha azt amit hoztunk a születésünkkel megcsináltuk már.

Hát a következő, számunkra addig ismeretlenben, lépésről – lépésre a megoldásokat felcsipegetve,  menet közben párhuzamosan az előzővel  is megoldhatjuk.

Azáltal is tapasztalt emberek lehetünk, mert az beül közben a sejtünkbe, s amikor újra előjön, valamiben egy hasonló feladat, hát átlátva, kihallva, megérezve meg is oldjuk azt, s újabb sikerélményünk van.

A sikerélmény érzését megtanulhatjuk úgy, hogy ismétlésben rögzítjük, azáltal tovább tudunk lépni, mert a helyére ült, az új alapunkba bekerült, az is, ami addig hiányzott.

Boldogulást érzünk, s több és még több hasonló érzés a boldogság érzéséig vezet, ami már telített, hogy ne tévedjünk.

Különös oktatás, nevelés, Julamami, védjegyes.

Ha már tudod, érted, hogy milyen érzések magyarázatai hiányoznak az életedből, hát jelentkezz.

Úgy 20 óra körülbelül és megtanulod,  hogy ha megoldod időben magadban, másnak kiszolgáltatva, ugyanazokban a helyzetekben, már nem lehetsz, tapasztaltan továbbléphetsz.

Segíts magadon az Isten is megsegít, nekem tíz éven keresztűl nem nagyon volt más megoldásom és már az alázat is jól működik.

Julamami
Julamami