Alázat legyen ottan bőven
és el ne fogyjon a
tisztelet sem.
Mert
anélkül,
nem megy, a
szintnek tartása.
Ha egyszer elérted,
jól becsüljed meg.
Feltisztulni is
igyekezz,
lelkileg.
Tartás,
méltóság,
önmagadért,
akkor is ha már
túl könnyű az élet.
Persze nehéz azt
megtartani, ha nem
is ismered az utadat.
Mihez képest és hol
tartasz, kinek a vonala
az, amit viszel tovább.
Nem mindegy, az ad-e
tartást, a méltóságodat
megtarthatod-e vele.
Van-e benned ahhoz,
elég hit, hogy ne azt,
tedd, amit másoktól
látsz, ne utánozzad,
azért, mert ott van
előtted és nincs más.
Leutánozod, hogy ott
megfelelj, azt hiszed az
elvárás, pedig nem, csak
éppen nincs összetartás.
Könnyen lehet, a te dolgod
lenne jó mintát mutatni ott.
Te vagy tán, a legmagasabban,
mint lelkes, szíves, gondolkodó,
hátha azért jelez a belső tartásod.
S mégis, a könnyebbet választod,
hátha úgy a sorszerűt megúszod.
Fokozatosság nélkül nem lehet,
jó úton tartani az életet, mert
mindig lesz egy, aki eltéved,
s kihasználja a többieket.
Tökéletes az Isten, te is
kiteljesedhetnél, ha
arra igényes lennél.
Hozzuk a tehetséget,
egymást kiegészítve,
szép, színes lehetne,
a Világ, becsüljük hát
meg azt, ami épp van.
Mert, ha mindig mást
szeretnénk mi, mint ami
adott, hiába a boldogulás.
Nem vennénk észre azt se,
hogy az már, a boldogság.
A sietségben elszállna,
az értékes pillanat,
át sem élnénk azt, a
következőkre várva.
Tisztelet legyen ottan
bőven, hogy vihessenek,
abból nyugodtan, kimenőben.
Szeretettel.