Amikor ráébredsz a valóságra, hát ne
uraljon el, a bánat, úgy lépj előre, a
saját megérdemelt szintedre, ah,
a jövőd, megveregesse a vállad.
A belső tartás, a méltóság és az
alázat, belső körös rokonok, ah.
Így születtünk, mindannyian,
jól tedd mérlegre, mi lehet az,
amiért leépíted magadat, ah.
Tanuld meg, nem hárítani, a
felelősséget, tartást ad az,
önmagadért is felelős vagy.
A legnehezebb megtartani,
az emberi méltóságot,
amikor erőpróbán
van a tartás.
Mi lehetne
más,
kapaszkodó,
mint a tudás.
Mindenki
hozott,
tehetséget
valamiben.
Amíg az nincs
meg, nem ismerte
fel, kipróbál mindent.
Alaposan megpróbálja
az élet, ha a sorsát
igyekszik megélni.
A belső kontroll
figyelmezteti,
meddig mehet,
hol vannak,
az egészséges
határai, mikor
illik elnézést, s
mikor bocsánatot,
még időben kérni.
Lehet úgy is élni,
mintha, minden
rendben lenne.
Pedig már
kiül az,
a külsőre.
Minél erősebben
akarja végigvinni,
annál, nagyobb, a
leépülés belül, hinnye.
Van amikor, már nincs
más, csak a pénzhatás,
mint, a külső látszatos,
ha az sem fokozatos, ah.
Egy darabig tartja még,
aztán, amikor észleli,
nem kapja meg, azt a
tiszteletet, ami megjárna
neki, önmagát újra rongálja.
Óvatosan, az igazságérzettel,
amíg kialakult, az is időbe telt.
Ha bevonz, egy ugyanolyat, a
megoldatlan gondok nőhetnek.
Van aki tud kommunikálni, mert,
abban tehetséges, van aki nem.
Na meg, a szintkülönbségek, ah.
Minden meglenne hozzá, ah, neki,
az önismeretét szükséges gyakorolni.
Sajnálom, de a tapasztalatom során, úgy
észlelem, nem lehet, csak úgy, elodázni.
A belső kontroll figyelmezteti, mindent
idejében, amikor az érte szól, ott akkor.
Nem csinálhatja meg azt, más senki,
ugyan, hogyan ismerhetné, annál
jobban más, mint ő önmagát.
Egyszer fordul ki, azután,
már csak pörög körbe,
mindenki más mondja
meg, mit tegyen.
Nem érdekel
senkit sem az, ah,
hogy neki is jó legyen.
Ha nem veszi észre időben,
a feladatát, kinőtte már régen.
S nem vált még időben, üresedik,
akkor is, ha mindent megad magának,
azért, hogy az, be ne, következhessen.
Amit hozott tudja, amit nem, azt tanulja,
az élet erről szól, ah, nem a punnyadásról.
Tartsd a szinteden, a gondolkodó agyad,
ne feledkezz meg, a lelkes énedről se,
a szívesség, ne kopjon ki belőled.
A belső tartásod, méltóságod,
neked, mindig fontos legyen.
A könnyűt, ne irigyeljed, ah,
s ne utánozd semmiképpen.
Magyarországról, Pakson, a
Hergál Házból, szeretettel.
Julamami