Egy Haza ez csak egy,
mindannyiunké aki ide,
szépet és jót teremtett, s
ismeri a Hazaszeretetet.
Miről beszél, nem így él.
Amikor valakinek érzi
magát, semmi mást
nem lát, egyedül
csak önmagát.
Ő hanyadik
generáció,
melyik tagja,
aki oda született,
mi vetülhet rá, amit
ő nem csinálhat meg
így szenved attól már,
a családján belül is, más is,
mert meg lehetett volna azt,
tennie az érintetteknek, régen.
Se tolerancia se emberies.
Így ő sem tudja mi az,
így nem törlesztheti,
a hozott feladatát sem.
Ismerem mint a tenyerem.
A következőnek gondot okoz,
hiszen ahhoz az nem megalapozott.
Miért nem fontosabbak a gyermekek,
miért nem tisztelik az öregjeiket se,
akiket lenne miért tiszteljenek és
egyáltalán magát az embert.
Tisztelet, becsület, tudás,
ha szabadna, ha lehetne.
Hát nincs ott egy sem, aki
mindezt tudja vagy hiányolja.
Mi történt veletek emberek.
Miért ne változhatna divattá,
tanulj meg segíteni magadon.
Ismerem mint a tenyerem.
Nem ákombákom,
a látom,
érzem,
jelzem,
ha tudom,
hogy van is
vele dolgom,
nem halogatom,
azt is megoldom.
Mondani,
beszélni,
üresen,
tartalom
nélkül,
nincsenek
miértek, na
meg minek.
Amit addig
megéltek,
már nem
is fontosak,
lényegtelenek
lettek, a látszatos
az, ha komolyan
is veszed, huh,
mi lesz veled.
Az emberek
néha,
vagy
mások
gyakran,
csak a saját
hangjuk miatt
beszélnek.
Szeretik
hallgatva,
hallatni a
hangjukat
és nagyon meg
is vannak elégedve,
azzal amit hallanak.
Beszél, beszél, beszél,
nem mond semmit,
elvárja, hogy
figyeljenek rá
a magas rezgésűek
a legkiszolgáltatottabbak,
s ilyenkor a gyermekkorúak,
a tapasztalásra vágyó fiatalok.
A jól neveltek, intelligensek,
azt hiszik, hogy kötelező
úgy végighallgatni, hogy
azt szükséges értelmezni is.
Tőlem néhányan már tapasztalták,
hogy válaszolok, mielőtt kérdeznének.
Vagy bocsánatot kérve közbe is iktatok,
egy mondatot, ami hozza a fordulatot.
Mert beleragadna a mondandójába,
ami azt sugallja, ő megelégedett,
neked kell felé teljesítened és
az ő elvárásainak megfelelően,
hiszen változtatni nem szeretne.
Az idődet viszi, a sajátját múlatja.
Amikor a megoldást eszközlöm oda
teszem alázattal, ő úgy el is fogadja.
Mintha szívességet tenne azzal is
érzékelteti, majd idejében megérti,
mennyire nehéz volt kommunikálni.
Nincs alapja, nem lesz tartós akkor,
ha valakinek a tudása azt meg nem
alapozza, azt mondja, folytatja ám
a szövegemet, nem kérdezte viszi.
Amit feltaláltam az enyém, belőlem
is eredt, sok tapasztalással lett meg,
nem elég az, ha kapja hozzá azt, ami
nekem soha nem lehet meg. Tudását
is nélkülözi az, amit kikerekít belőle,
az a másé, az övé soha nem is lehet.
Kiérzik belőle az összeollózás, több
embernek a tudásának lehalászása,
egy mutatós katyvasszá formálása.
Van az a pillanat, amikor ébresztő
van mindenkinek, ha nem kérdezi,
nem kontrollálja a hatását se annak,
bizony erősen hézagos marad, nem
illik össze, csak a fejében legfeljebb.
Nem neveletlenségből higgyétek el,
hiszen néhány szó is elég, a tartalma,
lényege, a válasz, ott rejlik benne.
A belső hangodról ne feledkezz
meg ember, ha jól figyelsz,
te is mielőtt még
kérdeznének téged,
már a tekinteteddel
megfeleled, hogy
ne kelljen
annak is,
már megint
megfelelned.
Nagyon nagyok
a különbségek,
félre is állsz,
mert látod,
ő nem fog,
simán el
is sodor,
bekebelez.
Én ilyenkor
adom a jelet,
ha érzi megáll,
ha nem, megyek.
Ha kérdésed
lenne a
miért,
hát
azért,
mert
ott nem
figyeltél.
Na mi a
különbség
ki elhiszi,
ki meg
el is viszi.
Ő aszerint
én eszerint
élek, nem
irigylésre
méltó
egy
élet
lett
ez sem.
Pedig már
beteljesedett,
csak azoknál
nem akiknél,
a teljesített
emberek
kulcsa van.
Egyesével
születtünk,
magunk
szerint
élünk.
Sírunk,
nevetünk,
remélünk,
önmagunk
szerint van
rajtunk a
fékünk.
Mikor,
hogy
hol élünk
többlettel,
vagy éppen
hiányokkal
élhetünk.
A lábunk
ugyanazt a
földet éri,
talán az
Istent is
elhiszi,
vagy
tán féli.
Miért kell,
ekkora
óriási,
látványra is
megalázóan nagy
különbségeknek
mindenben ott lenni.
Van aki belül gazdag,
van aki a szerzéstől,
ki kellene mondani,
fel kellene vállalni.
Úgy tud valaminek
az alapjául is lenni.
Miért ne lehetne
adok-kapok élni.
Nem szabadna ám,
a szeretettől félve
őszintén beszélni,
a fokozatosságot,
lehet tőlem tanulni.
Ne kelljen a jólétet
csak remélni,
ha nem tesz
érte értem,
de ha mindent
megtesz érte,
ugyan miért ne.
Amikor rájöttem,
hogyan függ össze a
generációs jelekkel
a jelen életünk,
hát jó nagy
levegőt
vettem,
hogy ahhoz a
felismeréshez
elég is legyen.
Így most is bátorkodom
le is írni ide, feltaláltam az
emberek tenyerében lévőt.
Ismerem mint a tenyeremet,
szokták mondani, meg lehet,
arra már emberileg éretten,
a (Tenyérolvasást) tanulni.
Tiszteletem.
Magyarországról, Pakson
a Hergál Házból.
A további tájékoztatást,
hétköznaponként és a
szombati napokon, 10.00
és 12.00 óra közötti időben.
a +36302470589 és a
webtenyer@gmail.com,
által írásban és szóban.
Szeretettel. Julamami