A tiszteletből, egymás megbecsüléséből, legyen ottan
bőven, vihessenek belőle, ah, az ott időzők kimenőben.
A birtoklásnak a vágya emberi tulajdonság, mellé még
adott az Isten, sok minden mást, mint (együtt hatást).
A kicsi és a nagy, együtt haladhatna, de nem lehet,
mert az egyik éppen kiteljesedne, a másiknak
meg erről fogalma sincsen.
Csupán azt észleli,
hogy türelmetlen a
másik, mert haladna.
Hiszen tudja, mi lenne
a sorsában a dolga,
na meg látja,
hogy a
generációs
feladatok,
rámaradtak.
Az életed során
úgy haladj, ah, vedd
észre nem egyedül vagy.
Hát hagyjad kiteljesedni azt,
aki éppen azért küzd, hogy
a sorsát körberendezhesse.
Adjon neked a szinteden belőle,
ha éppen adnia lenne szükséges,
a sorsa egyensúlya miatt, ah.
A párkapcsolatoknak nem lenne
idő előtt vége, ha tudnák az emberek,
adok – kapok, elrendezni a jóban, szépben.
Ismernék egymás sorsát és generációs dolgát.
Na meg, azt sem ártana tudni, hinnye, hogy
kinek mit lenne fontos továbbvinni a családján
belül úgy, hogy közben a többiek is haladjanak.
Ki miért tart ott, kinek miért szükséges várakoznia,
a másik miért siettetné, hogy haladjanak. Nem lenne
vita tárgya, elfogadóan, engedékenyen, jól bánnának,
az arra megkapott, jó szolgálatra váró, meglévő idővel.
Kiteljesedhetnének sok családban sokan, nem lehetne
a gátja a tájékozatlan, ah, az összefüggésében látónak.
Megtaláltam az emberek tenyereiben, sok mindent,
amire szükségük lenne már, ahhoz, hogy teljesíteni
tudjanak, önmaguk és a családjuk felé, hinnye.
Vannak akik már megcsinálták és még nem
tudják élvezni az azzal járó életminőséget.
Önismereti oktatás, kölcsönös tisztelet, érted.
Két lábbal egyszerre ugrálni életszerűen
haladni, sokáig nem lehet, nem arra
teremtődött az ember. Egyik, aztán
a másik láb, minden ahhoz szolgál.
Legfeljebb gyakran találják magukat
a talajon, anélkül, hogy bármibe
elbotlottak volna, ha másoknak
akarnak megfelelni közben, ah.
A saját életedet éljed, közben
ne árts, se bánts, de magadra
is jól vigyázz, nem pótolhat
téged sem senki más, hinnye.
