Gondtalanul beleélni,
nem haladni, a saját sorsot nem
ismerve, generációsan se törleszteni.
Nem vetni, amit
csak lehet learatni.
Az arra nem érett szavakat
beilleszteni, alázatot nem ismerni.
Meg sem kérdezni, ki mit szeretne,
mert egyenként születtünk meg,
a saját sorsunkat
megélni, fontos lenne.
Ha elértél valamit,
ahhoz legyen
idő az érintettekkel
is közölve örülni.
A sikert átélni,
az ahhoz már
érettekkel
érzékeltetni.
Egészséges lélekkel,
élhető mintának lenni.
Hinnye, azt a,
a boldogulás érzésével,
legyen mire a következő
lépést tervezni,
a valóság érzetét átvinni, ah.
Éreztetni a fejlődéshez vezető
utat, azt érthetően megmutatni.
Szint alá nincs miért magyarázkodni,
a mögötte lévő tudást érvényre vinni.
A tudást tükrözve érvelni,
szintet mutatni, úgy a
fejlődési lehetőségeikre,
másoknak is rámutatva cselekedni.
Amikor megérint a válasz egy kérdésre,
készen lehetsz annak a fejlesztésére.
Sokat árthat az a gondolkodóknak,
ha akik tehetnék nem értőket
választanak,
bizony
punnyadásban maradnak, ah.
Hiszen az nem kimozdító
számukra, miért alkalmazkodnának,
ha maradhatnak
a saját életritmusukban.
Ha nem tudnak dönteni,
ismétlésekbe bocsátkoznak,
nem haladhatnak, csak elvannak. Vagy alázat nélküli
konfliktusokat generálnak, akaratoskodni próbálnak,
vannak akik ezekbe bele is futnak, sikert nem hoz az.
Átlátják viszont akik összefüggésében már láthatnak,
bontják a semmit, erőlködés nélkül megnyilvánulnak.
Beleszületni az alázatos tudásba, átvetíteni a
jót, a szépet, mert az elődeik megtettek azért már
mindent. Vagy kiszolgálni magukat abból, amiről a
többiek nem is tudhatnak, hogy lehetőségük lenne.
Azzal igyekeznek ösztönözni, a hasonlókat, hinnye,
ami nekik nem sorsszerű, örömmel megélik, tehetik.
Nem az életszerűen élhetőt, a látványosan üreset
erősítik, fejlődés nélkül, csak beleélve, leépítik.
Nézz a saját teremtettedben szét, látod milyen
szép. A teljesíthetőségednek, a lelkednek tükre,
mások is boldogulhatnak, téged hitelesítve, hinnye.
