Amikor felismertem, hogy nem szükséges megismételnem azt ami nem jó nekem, arra is rájöttem a sok ember sorsolvasása közben, hogy mindenkinek más a sorsa, az egypetéjű ikreknél sincs az másképp, a tapasztalatom szerint.
Elgondolkodtató volt az is,
amikor már szembesültem
azzal, hogy nincs más utam,
mint amit a sorsom megad.
Egyre jobban átláttam,
hogy miért az ismétlés,
mi lehetett volna,
helyette, ami vitt
volna előre.
Persze,
ahhoz
képest,
hogy mit
mutat a saját
sorsom, mint amit
megoldani képes lehetek.
Hiszen addigra már sokszor volt
ismétlése ugyanazoknak a hatásoknak.
Ami nem vitt előre, csak a semmit erősítette.
Azután jól jöttek azok a hatások, amiket úgy éltem
meg, hogy a nagyanyám oly prímán harmonikázott, hát
meghívtak hármunkat különböző vallásos közösségek.
Megélhettem azokat a hatásokat már gyermekként,
maradtam abban amit a szüleim eldöntöttek rég.
Amikor nagy bajban voltam, nem volt másom,
mint a saját agyalásom, ah, hogyan tovább.
Hiszen nekem adta feladatnak a sorsom,
nem volt más aki értette volna, mit
és miért úgy döntöttem azt akkor el.
Ma már tudom, hogy kapaszkodót
jelentett, rájöttem van valami, ami
másoknak tán mást jelent, nekem
az Istent jelentette, hát beálltam, a
a szolgáltatásommal a szolgálatába.
Tanultam meg az elfogadást, hinnye,
az alázat felismerését is megélhettem.
Ah, amikor éreztem, azzal a megoldást
kaptam akkor meg, lépegethettem tovább,
azután rajzoltam le, egy nap alatt, azt amit,
meg és feltaláltam a tenyerekben összefüggésében.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” neked, ha
már a magyarázatok hiányát éled és még megelőzésben vagy.
