Amikor elhagyta az asszonya,
azt mondta, kevés
szeretetet
kapott.
Így a kicsi
sarjuk, az oda
gyorsan hozott, a
másik próbálkozótól,
kevés szeretetet kapott.
Egyszer aztán felbukkant
a semmiből az anyja, a sírás
a torkát kotorászta az ölelésben.
Érezte az anyjánál ott volt az érzés,
amit át is adott, nagyon hiányolhatta őt.
Az új apja mellé beültették a hintóba, hogy
annak a családjának is akkor, megmutassák.
Mielőtt indultak volna vissza az édesapjához,
anyja kicsit szépítkezett, had fájjon, ha látja,
a volt ura, milyen szép is volt, az asszonya.
A zsenge, a fehér ruhácskájában unta a
várakozást, míg az anyja csinosította
magát, toccsantott egyet a sárban.
Nem bántotta az anyja, csak kicsit
megdorgálta, hitte is az érzést meg
nem is, hogy neki van még édesanyja.
Ahogy nőtt, erősödött benne az érzés, azt,
hogy az anyja őt elhagyta, meg nem bocsátotta.
Az apja meg csak ivott, ivott, hátha elissza a bánatot.
Becsüld meg, a pillanatot amikor boldog vagy, mert az
minta lesz és kihathat, generációkon át, a családodnak.
Az kapcsolatban átmegy a tisztelet, szeretet, ha nincs benned,
inkább tán, ne erőltessed, mert minden percben, minden átmegy.
Üresek a szavak, megjátszani azt, ami nincsen benned nem lehet.
Jó szerencsét jó emberek, áldjon az Isten, a valósággal benneteket.
Szép napot, Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.
Julamami