Meglátni a hétköznapi csodát,
nagyon, várom már,
hogy rájöjjenek,
az emberek.
A sorsukat
is élhetnék.
Tisztelettel,
szeretetben,
önmagukhoz képest, haladva.
A generációs feladatukhoz fejlődve,
a sorsuknak, kultúrájuknak megfelelően,
„élhetőre”, vágynak, a Világban, nahát.
A kezdet, meg a beteljesedés és
nem a kezdet és a vég, nagyon
gyorsan érne körbe, hinnye, ah.
Nem lenne fejlődési lehetősége,
senkinek sem. Azokon kívül, akik,
arra készültek, hogy „győzzenek”.
Minek a megelőzés, a meggyőzés,
ugyan már, érvek, ha akaratosan,
jól beváltan, mindenkit legyőznek.
Akiknek meg ez nem tetszene, hát,
legfeljebb feladják, el se mennek.
Alapok, kezdet, fokozatosság,
ugyan már, elavultak, minek.
Még kiderül, nincsen tudás.
Legyen néhány győztes, ah.
Fel a magasba, ahol már,
a sablonosság van,
s mindig, az
a fontos.
Győzni fog,
mert nem
szükséges,
hozzá érteni,
a hétköznapi
életet ismerni.
Mindenkinek,
a saját szintjén,
jöhetne a fejlődés.
Nem is gondolják,
hogy ugyanúgy,
megtörténhet, ah.
Ráeresztik, a levegő
vétel helyett, a mondatokat,
amit, nem várnának, hinnye, azt a.
Nem szükséges tudnia se, tájékozottnak
sem lennie, csak, az elvárt formának, feleljen meg.
Nem várnak tőle semmi mást, csak töltse be a helyet.
Nem gondolkodik, csak teljesíti az elvárásokat,
ugyan már kit érdekelne, mögötte vannak,
az emberek, különböző szinteken.
Ugyan ki várta el tőlük, hogy
tudjanak megélni a tehetségükből.
Miért lenne, fontos az, hogy a tudásuk,
ahhoz, amit megelőzésként gyakorolnak, megvan.
Miért számítana, hogy hivatásává lett, nekik mindaz,
amiben, felnevelték, iskoláztatták, magukat, hinnye.
Az számít csak, amit elvárnak, amit átlátnak, azt a.
A meglepetés, a váratlanul, a hirtelen, nem
magyaros, azonosulni azzal nem lehet.
Felismerni viszont, a tájékozottság,
miatt, igen, nagyon fontos, hinnye.
Azért elárulok, egy alaposat, a
Világ, a valóságos tudáshoz,
van szokva, igazodva, azt a.
Emberismeret, alázat nélkül,
csak, ugyanazoknak, felelhet meg.
A tudással rendelkezőktől lemarad,
ők fejlődnek közben, ő megmarad,
ugyanabban, a kezelhetetlenben.
Megvan győződve róla, jó lesz az,
majd megunják, belefáradnak,
kivárja, megül a székében.
Lám, jól jönne hát, az egy
anyanyelvűeknél is, a
különböző szinteken
is, a megfelelő, fordítás,
hogy ne legyen „ordítás”.
Kölcsönös tiszteletre oktatás,
nevelés, olvassátok el, kérem szépen.
Kellemes napot kívánok emberiesek,
tisztelettel, szeretetben élni, könnyebb.
Bocsánatot kérek, ha nem megy át,
akiktől kaptam, mint tapasztalást,
értik, hiszen a Világból hozták.
Magyarországról, Pakson,
a Hergál Házból,
szeretettel. Julamami.