Tiszteletem, én már megjöttem, sokszor, onnan,
ahova, a tapasztalás nélküliek is, megérkeztek.
Nagy szüksége van mindenkinek a lehetősége,
határait felismerni, ne akarjon többet, mint,
amivel elbír, mert, az árthat már a többieknek.
Nem mindegy, tudod-e, miben vagy tehetséges,
aszerint tanulsz-e, képzed-e magadat, vagy csak
lesz ami lesz, megvalósítod az elképzeléseidet, ah.
Ha, nagyon sokat akarsz, önmagadhoz képest, hát,
majd megérted, a siker érzése helyett, elfelejtenek.
Biza, nem mindegy, kívülről hozod-e, beviszed azt is,
amivel, a családod szerint, kellene működnöd, azt a.
Mert az adja a lelkes, szíves, gondolkodó sikered,
s ha a legfőbb feladatodat, elvégezted, felnőttél.
Elvárod, legyen mindenki, ahhoz, neked partner.
A tisztelet, oda jár, ahol már tettek úgy, hogy az
életszerűen működő, használható, mindenkinek.
Ahhoz, hogy elég felelősségtudat legyen benned,
tudnod szükséges. A Haza az olyan, mint egy család,
sokszorozva, az Isten nem sablonosra szánta, azt se.
Ah, mindenkinek, másképp van a generációs feladata.
Egymást tisztelve, nem ártva, nem bántva, haladva,
fejlődhetünk, kiteljesedhetünk, összetett tudással.
Belevágsz, megvalósítani, minél előbb szeretnéd,
túl lenni rajta, a sikerét learatni. A felelősségét
nem érzed, másokét igen, ha törik, ha szakad,
az álmaidat, végig is viszed, megéled, hinnye.
Amikor meg, elérted, szerinted, kész a mű, ah,
rájössz, nem illik bele oda, ahova azt gondoltad.
Hát igyekszel, azon vagy, hogy megértessed, azt,
amit, a többiek, szeretnének, az nem lenne jó neked.
Szeretnéd élvezni végre, nyugodtan, kényelmesen,
hiszen kész a mű, önmagad felé, de valami nincs,
rendben, a többiek a szerintük jót, akarják, azt a.
Maradj emberies, ne forduljál ki, mert oda,
ugyanúgy, nem tudsz visszakerülni, hinnye.
Átlátni, kihallani, megérezni, gondolkodva élni.
Van, aki tudja, van, aki még nem, van az Isten.
Tisztelet, szeretet, tartás, emberi méltóság,
legyen otthon bőven, hogy
vihessenek
belőle
mind, kimenőben.
Mit jelent, a tisztelet neked,
mit nekem, s egyenként, a többieknek.
Hiszen, mind, más feladatot hoztunk, amikor
megszülettünk, más minta volt, valahol, előttünk.
Megvolt-e, ott az otthon melege, ahol nevelődtünk.
Vagy csak, az elvárások potyogtak, a szavakból,
esetleg, már másképp is láttuk, azt amiben
időztünk, gyorsan, vagy lassan nőttünk.
Természetesnek vették-e, hogy
különbözünk,
vagy mindenkit,
egy sablonra szabtak, ah.
S ha eltérni szeretett volna,
attól, ami mások szerint való,
nem a sajátja, nem látták azt be, ah.
Hát önmaga felé szükséges teljesítenie,
ne másoktól várja, éljenek szerinte, ah.
Adjon az Isten, minden földi jóból,
mindenkinek.
Annyit és akkor,
amikor azt értékelni tudjuk
és nem ronthat el bennünket, hogy
a legalapvetőbb maradjon, a tisztelet.
