Nem tartozom, se ide, sem oda, ah,
tartozom az engemet megtisztelőhöz
és akkor éppen oda, hinnye, azt a.
Ami a te ügyed, neked fontos,
úgy intézned, hogy
ne ártsál, ne
bánts meg
senkit de
magadra is
vigyázzál.
Használd a
gondolkodó
eszed, szíves,
lelkes maradj.
Nem üresedik
ki az agyad, ah.
Becsüld meg a
pillanatot,
amikor
boldognak
érzed magad,
mert egész
életedre
kihathat, ah.
Felszínen élni,
kikerülni a
nehezet,
azt is lehet.
Az ízes élet
értékes,
maga a
tapasztalható
lehetőségek.
Ne hidd el,
hogy vége,
fordulj meg,
na látod,
bekerültél
az elejére.
Hinni a lélek
erejében,
színesíteni
a szürkeséget.
Elhessegetni a
kellemetlen
gondolatot,
vízre tenni
a bánatot.
Örülni
annak,
amit,
a mai
nap
adott.
Emlékszel
még a szeretetre,
a tiszta adni tudóra,
nem magamutogatóra.
Nézz mélyen a lelkedbe,
ott lakik jó mélyen, benned.
Mind, jóakarattal születtünk,
nem mehet el tőle a kedvünk.
Jelez a belső tartásunk, mikor,
éppen, mire van szükségünk.
Nem csinálhatja meg senki
más, úgy, ahogy jó neked,
neked, neked, egyenként
születtünk, mindannyian.
A tehetségünk sem véletlen,
azzal erősíthetjük a sorsunk.
Egymás sorsát és hozottját,
szükséges lenne ismernünk.
Ha nem történik meg időben,
megláthatjuk, a külső tükröt,
ha a belsőre, nem figyeltünk.
Azt mondják, úri huncutság,
ez valami nagyon furcsa, ah,
se nem úri, se huncutság, ah.
Nem érinti az emberies határt,
nem rólunk szól, nem életszerű.
Ha nagyon erőlködik akiből már
kikopott az emberies, kényelmes
ritmusában, meg sem érinti azt.
Ami követhetetlen életidegen
lett, az „életszerűtlenségbe”,
alaposan beleszaladt, hinnye.
Látszik ám minden sokaknak,
az emberiesek a saját, bevált
életritmusukban maradnak.
Sorsuk szerint haladnak, nem
ártanak, ritmusban maradnak.
Jó minták már, a tehetségükből
élni igyekvők, nem rejtőzködők.
Tapasztalva felvállalják a nehezet.
Szép napot kívánok emberiesek.
Adjon az Isten, minden földi
jóból, annyit és akkor, amikor
az a legjobb és mindenkinek.
Magyarországról, Pakson a
Hergál Házból, szeretettel.
Julamami