Ne félj, éld meg azt, amit megteremtettél.
Ja, hogy nem mondta senki sem,
milyen lett volna az igazi,
az életszerű
számodra.
Azt hitted,
ha mondják,
az úgy is lesz.
Reménykedjél,
nem tűnt el,
visszajön,
csak,
szabadságon
volt a remény.
Nem láthatja
mindenki,
azt sem,
milyen
szép,
az
északi
fény.
Az idő, az
Istennél.
Ha nem tervezel,
ugyan, hogyan
érnél révbe.
Ne bízzad
másokra,
csak te,
tudod,
mi jó
neked.
Kérdezz
ott, ahol,
tudják a
választ.
Jelezd oda,
ahol a többlet,
a túlzó már nem
érti, mit jelzel.
A generációs
feladata fölött,
a sorsától,
a számára
valóságostól
távol él már.
Legyél otthon,
a Hazánkban, ha,
ide is teremthetsz.
Nekünk is hasznunkra,
legyen a szép és jó, abból.
Mutasd, értünk is szól az.
Kommunikálj,
mondjad el,
mit szeretnél.
Kölcsönös tiszteletre
oktatás, nevelés, neked,
aki „mostanra” már, igényes.
Hiszen tudja, ha akkor, nem látja át,
nem érzi meg, mi a sorsa, a generációs jele,
csak beleélt volna, abba, ami, a mások sorsa.
Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek tiszta
tükre, mind, más, jóra, szépre, születtünk meg, hinnye.
Jó szerencsét kívánok, minden, jó akaratú embernek,
legyen ottan, bőven tisztelet, ahol éppen vagytok.
Julamami