Műhely, a megelőzésért, Heringes Árpádné e.v., prevenciósként is
folytatom a hivatásomat, miközben azt oktatom amit feltaláltam.
Gondolom jót tenne otthon mindenkinek, ha lenne hozzáértőként,
aki tanácsot adhatna, ebben a hol felgyorsult, hol várakozó időben.
Eladnám, utána többeket betanítanék, úgy, hogy a hivatásuk mellé,
mint másféle rálátás, kihallás, megérzés többleteként tanulnák meg.
Az intelligenciát hozva, a tehetségéhez hozzátanulva, emberséges
marad. A belső kontrollja időben jelzi, mikor mi a felvállalt feladata,
emberesedve akkor lép előre, amikor a tudása már a helyén, hinnye.
Eltévedhet, ha azt gondolja elég a tanult tudása, ami megközelíti azt
amit mások már hoztak, már generációsan az elődeik megalapoztak.
A fokozatosságot betartva, lelkes, szíves, gondolkodó, emberséges,
amikor megjön az esze a sorsához, kimondja azt, hogy nem addig a.
A hivatásom gyakorlása közben, a nehezeket átélve emberesedtem.
Amikor elértem addig, tudtam mit tudok, hozzátanultam ami fontos
volt ahhoz, hogy abban is tudjam hol van a kontrollom szerinti határ.
Ha a felvállaltja, már kinőtte azt a tudását, ami akkor még elég volt,
bizonyára szükséges lenne igyekeznie, hogy naprakész legyen ahhoz.
Ha nincs külső és nem működik a belső kontrollja ah és már régóta,
egészen odáig eljuthatna, nevetségessé válhatna és akár naponta.
Mindenkinek van mit feldolgoznia, ha a lelkes énjére nem figyelt,
az bizony, ha elkezd dolgozni mindent átél, csak az nem
mindegy, hogy másokra rávetítve, hárítva
próbálkozik-e azt,
magából
kivinni.
Amikor
a sablon
ott volt,
aszerint
éltek sokan.
Feltételezték,
ha betartják azt
amit tőlük elvárnak,
minden rendben is van.
Amikor rájöttem, hogy a
lelkes én, /ego/ szívesen
dolgozik együtt a jó
döntésekért,
volt egy
újabb
olyan,
ami már
megvolt
tudásként.
Kicsiben és
nagyban, biza
ugyanaz a lenyomat van.
Ah, az nem mindegy, tudja-e
miért és mennyire egy-
személyes az, nem is
tartozik másokra.
Hol vannak
azok a
határok,
mindenkié
más és más,
mennyit bír majd el,
ha éppen törne az fel.
Nem is értem miért nem
lehet beszélni nyíltan arról,
hogy kinek mi fáj akkor éppen.
A sírás sokaknak ismerős még
a gyermekkorból, amikor akkora
könnyek gurulnak, hogy elállnak
még a satnyák is a pofozástól.
Sok mindent átélve másokról
átvetülve rám, nem mondható,
hogy aki nem tudja tanítja.
A hivatásom gyakorlása
közben, sorsolvasó is vagyok.
Hinnye már, talán szabadna úgy is
véleményt mondania, hogy fogalma sincs
miről is beszél. Azt a, miközben elhangzanak
azok a kifejezések, amiket divatossá tehet, ah.
Mert akkor már könnyű, ha belebújnak a mások
által eltervezett, elkészített sablonokba, amihez
semmi közük nem lenne, maguknak is ártanak vele.
Az élet szép, ha hallod már a lelkedben a csend
zenéd, egyenként születtünk, a hasonló rezgésben
lévők, azt megélők értik egymást. A barátságokat
ahogy látom, felváltották az üzleti barátságok.
Ah, csak mondom, Átfordultunk címet adtam,
a festésemnek, A csoda c. könyvem előlapjára
tervezte, aki a művészi érzékével sokat kapott.
7. éve annak már, a hivatásomat online teszem,
tíz éve, hogy várakozom megjön-e a megérdemelt
jó sorsom. Naponta jut eszembe „fogadott anyánk”,
sokat tanultam tőle, tálalta az éppen aktuális elméletet,
amihez hozzámondtam, a gyakorlatban tapasztaltjaimat.
A kétféle összeadódott és megtalálta a helyét, akkor ott,
ahol éppen arra volt leginkább, tájékoztatásként szükség.
Remélem jól van ott ahol azóta van, hálás lehetek azokért
az összefüggésekért neki, ah. Pedig akkor még nehezen
fogadtam el, erősen akarta, hogy mindazt tudjam, tároltam.
Nem írtuk meg a közös könyvet, nem vállalhatta azt akkor fel.
Hát bennem maradt, leírom, mert a nyomtató feladta úgy látszik,
ebből nehezen lesz így könyv. Az online része viszont itt van, lehet,
az a megoldás, ne szomorkodjak azon, amit meg tudok oldani itt így.
