Nem vagyunk kevesen, akik már
átlátjuk, mindezt összefüggésében.
Ez is egészséges folyamattá lett ám,
életszerűen működik, a tudásunkat adjuk.
Azzal, hogy megtisztelően egymásra lelnek,
mert keresik a magyarázatokat ők mind.
Elérték a legmagasabb lélekszintjüket,
hasznára vannak a Hazájuknak és
az emberieseknek, tevékenyek.
8 éve kezdődött el, létezik, van
lassan megismerjük egymást.
Kommunikálni születtünk, a
2017. év emberiesei ilyenek.
Teszik a dolgukat, elvették
tőlük, a meggazdagodáshoz
vezető lehetőségeiket eddig.
Idejében beérnek a sorsukat élik.
Mások élik meg helyettük most,
a már megérdemelt jó minőséget.
Hamis förgetegeket eregetnek ők,
nem tudásalapúak csak nagymenők.
Valaki rákapott mert, rá s megérezte,
hol üresíthet ki, mindenhol mindent.
Térlátás híján beszorulva rohan előre,
nem ismer mást, csak a szerzés érzését.
Ez életidegen ez, az intelligensek látják.
Nem ártva, nem bántva haladnak, ahogy
éppen lehet, s várják, hogy az ámokfutók
mikor teljesítettek, kapnak engedélyeket.
Mintha elköltöztünk volna, olyan a hatása,
mint a megtűrteknek, a mások Hazájában.
Nincs hol kérdezni, ha mégis, nincs válaszuk.
Ide teremtettük a szépet és jót, megvárták, a
lehetőség is mind az övék legyen mindenben,
csak nem képzelik, hogy mindenki elköltözik.
S rájuk marad a mi szeretett Hazánk, nem ám.
Ó ha látnák ők kívűlről és felülről magukat,
szégyenérzetük lenne, akiknek még van.
2009. óta írtam másutt, most meg itt,
hátha a megelőzésben átmegy, még
időben lesz és ez nem történhet meg.
Körbeért szabad lett, egészségtelen a
körforgása, ahol már ott van, mindent
lehet és bármikor mindent meg is tehet.
Úgy is megy tovább, ha bebizonyosodott,
nem egyenes úton került abba a helyzetbe.
Nem lehet mit tenni, ez végig fog menni.
A lelkesek, szívesek, gondolkodók átlátják,
de ember nem bír el vele, hiszen van az Isten.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,
olyan emberieseknek, akik szeretnék érteni.
Pillanat töredéke alatt, hirtelen nőttek ki,
szerencséssé, az
elhatározásuk
is kellett hozzá.
Nem volt kedvük,
végigélni úgy azt, az
ő sorsukat, hogy amikor ők,
odáig elérnek már szerencsések.
Kicsi a saját Hazánk ehhez, mások
sablonjaitól vergődnek emberek.
Megfordult itt minden hirtelen,
talán ott, amikor könnyezett
az ember, de jókedvében,
oly sokan lettek, s el is
hitték boldogan.
Ők azok akikre
érdemes nézni,
no lám mégis,
különbek ők,
az összeget
befizették.
Büszke lehet
apraja, nagyja,
attól kezdve az lett,
életük meghatározója.
Kész volt a művük, lettek is
nagy mindennapos kiváltságok.
Megadták a módján, akárki oda
nem mehetett, mindenféle rangúak
lettek, pénzkérdése csak és mindazok.
Kialakult egy olyan réteg, akikre számítani
lehetett, hiszen azóta lenne mit elveszítsenek.
Másfajta elméletekben, túl könnyen, üresednek,
hát feltöltődnek a számukra kijelölt feladatokkal,
miért gondolkodnának sorsszerűen, jó a könnyebb.
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), nekik,
akik már keresik az élet és sorsszerű, magyarázatokat.
Fontosnak tartják azt, a sarjaiknak tisztán alapozzanak.
Ők megmaradtak kitartóan, elhiszik, hogy van az Isten.
Helyüket feltöltötték, fölöttük döntöttek már közösen,
nem kaphattak munkát itt, egész családok sem, ha úgy
látták, nem éljenzők, eléggé még nem törték be őket.
Betöltötték a kontrollálni tudók, kiüresedett helyeit,
kerültek be a szövegek, hajlítások miatt át nem látva.
Megtanulható, az is már átlátni, kihallani, megérezni.
S azok akik hivatásuknak tekintik és eredményesek,
őket meg, csaknem veszik komolyan, hiszen, amit
felvállaltak, minőségében, hozzáértően elvégzik.
A tartás, emberi méltóság, már nem lehet sikk.
Még divattá tennék azt és elvárnák tőlük is,
teljesíteniük kellene, a sok ígéret halmazt.
Megesett sokakkal, hogy mielőtt a sorsuk
révbe érhetett volna, mindenük már oda.
Teszik a dolgukat, hiszen a remény létezik,
csak akadnak köztük olyanok, akik szintén
a felvállaltjaikat emberiesként, jól végzik.
Csalóka az, hogy a sorsukat becsaphatják,
a valóságos életfeladataikat elhagyják és
helyette majd megkapják az igazolásukat.
Megmagyarázzák a saját sarjaiknak, miért
nem lehetnek büszkék rájuk, sok emberiesnek
kínjáért, megrekesztésekért, sorstalanságáért.
Mielőtt a feladataikat sorsszerűen teljesíthették.
Hisz ez, ismétlés, ismétlés, ismétlés és valóban nincs
aki megmeri mondani, az ismétlés lefele vivő energia.
Nincs meg az előrevivő, egészséges körforgása annak se.
Nincs benne humor, csak komorság, végtelen szomorúság,
mintha valaki szétosztaná, a fel nem oldottját, a fájdalmait.
Nincs meg a magyaros ritmusa, magyarosan ízes mondata,
nem mosolyognak egymásra az emberek, annak a hatására.
Inkább rezzennek össze, ugyan milyen újat találtak ki mára.
Miért nem kérdeznek bennünket is meg, akik emberiesen a
hivatásunkat gyakoroljuk, azért mert azt adta feladatként.
Nekünk a teremtő, nem vitathatja el azt senki, az emberek,
azzal, hogy megtiszteltek adták meg rá az ő minősítésüket.
A sok tapasztalat, emberismeret, az alázat az emberekhez,
ezek jól működőek, meglehetne tanulni, az emberekért tenni.
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), Online oktatásom.
Talán ma még most azonnal bocsánatot se kérek minden szavamért.
Szeretettel. Julamami