Mindenkinek van saját sorsa, ha megéli a nehezeket, fejlődik tőle,
minden szempontból önmagához megfelelően, időben a sikereit éli.
Amit, ha lehetőségként is van ott, azzal, hogy te tudod, mások nem,
így ahelyett, hogy bevinnéd a köztudatba, másoktól elveszel, az nem
a fejlődésedet szolgálja. Könnyen jött könnyűnek bizonyulsz általa,
megpénzesedhetsz tőle, de nem ül be a sejtjeid által a kirezgésedbe.
Nem kapod meg a tiszteletet amire azt gondoltad, ha abban a
helyzetben vagy, neked is megjár a gyakorlatban mindaz, hiszen pont
azért vállaltad fel, hogy a többiek fölé emelkedjél, náluk különb légy.
Eleinte akik tudják mire vagy képes, furcsállni fogják, hogyan
kerülhettél olyan, komoly tudással járó helyzetbe, kiváltságosba.
Magadhoz képest, túl magas szintre, a valóságban számodra
elérhetetlen helyzetbe, összekavarodhatsz tőle. A lelkiismereted
jelzi számodra, miért vennéd komolyan, ha nem hiszed el, hogy van.
Tanuljad, ha nem hoztad, megközelítheted, azt már tudják tisztelni
benned, hogy megtetted a hiányosságaid leküzdéséért amit lehetett.
Legalább a lelked tükrét szükséges lenne rendezned időben, na
hiszen nem lehetsz majd irigylésre méltó, ha elkezd érted tenni a
lelkiismereted, hogy a túlzásos sokból, a jó irányba tereljen, érted-e.
Ugyan, most vajon éppen kinek vagyunk kiszolgáltatva, éljük azt
amit a saját Hazánkban megenged nekünk ide teremtettük a szépet,
a jót. Nem várunk mást, mint, megkapjuk ugyanazon jót és szépet,
a bruttóból számolt nyugdíjunkat, amit ideje lenne rendezni, hinnye.
Tisztelettel élj, hogy tisztelhető maradj.
