Tisztelettel kívánom,
mindenkinek azt,
ami neki a legjobb.
Érzékenyen érint,
ha arra gondolok,
hogy hol lehetnek
ők, akik jártak itt
és sikeresek ott.
Ahova elmentek,
mert itt nem abban
éltek, amire születtek.
A hely ahol ők lehetnek,
az biztosan befogadta őket,
hisz mind okosak, intelligensek.
De egy Haza csak egy, el ne feledd,
ahol születtél az veled együtt rezeg.
Időben, mindenki érezhesse át azt,
hogy másokra az netalántán,
nem biztos, hogy úgy is hat.
Hiszen ők meg másban jók,
mindenkinek van tehetsége,
amikor azzal kiteljesedhetett,
jöhet a tanulása annak amiben,
ő tehetségesként nem érintett.
Kommunikálj, kommunikálj…
Egymás felé és mifelénk is,
tisztelettel kellene lennie,
kérdezzenek bennünket.
Emberiesek vagyunk és itt
élünk abban, amit ők nem
élnek, mert önmaguktól is
túlságosan messzire vannak.
Ha mindenki csak arra lenne
rámozdulva amit ők, fontosnak
tartanak, nem ott tartanának.
Hiszen tudják a létezésünket,
a jóból nem látunk és nem is
érzékelünk mi semmit sem.
Lehetőség, tájékoztatás híján
olyan mintha elköltöztünk volna,
csak nem fogadnak be, ide idegennek
néznek itt a saját Hazánkban, jó lenne,
ha rendben lenne ez itt
valóban, ténylegesen.
Mondjátok el és meg,
a ti szeretteiteknek,
hogy nem ez az ami
jó minta lehetne, ne…
Emberiesként is élni
szeretnénk a jóban ah,
hiszen megtettünk érte
minden szépet és jót is, a
Hazánkban vagyunk mi itt.
Küldjétek szakemberhez
akinél látjátok a hatalom
rossz hatásának a jeleit.
Még időben legyen arra a
segítség, mert jön ám rá is,
a kiüresedés és elterjedhet,
el is hiszik nincs más csak az.
Olyan békés is lehetne a Haza,
ha mindenkit szeretettel várnak
tán haza. S tisztelettel töltik be
a házat, otthon lehet őnáluk is a
szeretet és várják haza mindet,
másnap feltöltődve mennek.
Különböző életformákban,
más-más szinteken teszünk,
kérem, kérdezzen bennünk,
itt maradtunk, még élünk.
Tíz éve vegetálunk, mert
nem vagyunk fabábok, s
szomorúan látjuk, hogy
milyen sokan lettek azok.
Kevesebben még el is hitték,
a sarjaikat nagyoknak szülték,
időznek ott ők a vezető helyeken.
Gazdagok, mások helyett megkapták,
hiányzik ott sok és az egészséges alázat.
Ugye nem gondolja azt senki sem, hogy
nem tudja az egész Haza, kilátszik az.
Jaj majd elfelejtettem, ah bocsánat,
bocsánat, bocsánat, bocsánat,
de én nagyon szeretem a
Hazámat, a hivatásomat
és hiszek a megelőzésben.
Mihez is vezet bennetek,
az, ha nem egyforma
életritmusban
élitek meg azt,
amiben éppen
együtt vagytok.
Hahó, ugyanazok
a múltban ragadt,
hangzatok, miért
nem a mai napra
figyel, aki a szót
csak kiengedi és
nem érdemben
szól, szajkózza ó.
Tán nem is érti ő,
hogy miért ment
oda, ahova mások
nem jutnak soha.
Kevés ott az igazi,
sok ott a csak pénzes,
akinek nincsenek már
meg az igazi miértjei se.
Nem abban tehetséges,
statisztikákat húzni az
emberekre, az nem
igazi, nem igényes.
Pedig nekik valós
mondanivalójuk is
volna ott hahó, húha.
A mai napra éretten
kommunikáljatok,
hogy mitől érzitek
azt, hogy ti nem
velünk vagytok.
Miért, hogyan
különböztetitek
meg egymástól, s
tőletek bennünket.
Tán bennetek se
nem tisztelhető
érzés ez a Haza,
se a nép aki lakja.
Pedig egy a Haza,
annak akit ide is
szülte az anyja.
Annak aki itt él és
a Hazánkat tisztelve,
teszi a szépet, jót benne,
ha értünk is teszi sikerrel
tegye, érezze jól magát tőle.
Nem egy a lelkek rezgése
ami magyarázhatná,
ha arra éretten mára
kíváncsian, tanulnátok azt.
A miértek adnák a válaszokat,
s időben meg is kaphatnátok.
Te,te és te és te, meg te is, a
2016. évnek a rezgése
megtanuló,
most, a ma
embere is
lehetnél, ha
felismernéd,
a tréningen.
Ebbe-abba
ugyan
miért
mentél
akkor bele.
Nem fékezett
le a lelkednek
tiszta tükre se,
pedig a válaszok
ott vannak benned.
Vacilláltál is bizony,
hogy jól érezted-e
amit ott éreztél,
nem volt meg a
tapasztalat sora,
a magyarázata
amik nélkül,
bizonytalan
talaj nélküli
lehetsz még.
Többször
kellene
azt újra
és megint
megérezned,
azt ahhoz, hogy
el is higgyed azt a
saját érzéseidnek.
Azt még kevesen
ismerhetik fel és
másban keresik,
pedig meg lehet
élniük nekik is.
Anélkül, hogy
bármi olyat,
tennének,
amit ők,
felvállalni
képtelenek, s
csak szenvednek.
Amikor a tréning
rajzos anyagánál
azok az érzések is
felszínre jöhetnek,
amiket ott akkor,
majd te átélhetsz.
Rájössz és meg is
magyarázódnak
az események.
Megismered
azokat
is amiknek
kapcsán azt
te úgy élted
meg és várod,
hogy újra azt,
megélhessed.
Hiszen egyéb
módon úgy azt
kontrollálni nem
lehetne, csak át is
érezve, újra, újra…
Hiszen azáltal már
nem lesz ismeretlen
be tudod azonosítani,
eltudsz magadban,
azzal számolni.
Nem nyomaszt
annak a kérdése,
hogy vajon miért
érzed, újra és újra.
Feljön a felszínre és
azzal a tiéd lett már
meg is magyarázva.
Beépült a tartásodba,
a méltóságodban már
érzékeled, felismered,
azzal is tapasztaltabb
lettél, nem másoknak
hittél, azt is kontrollálva,
önmagad felé teljesítettél.
Tégy magadért, hogy erősödj,
s akkor már tehetsz másokért,
mert, ha abból adsz ami neked
fontos ahhoz, hogy boldoguljál,
hát megrekedsz egész életedre.
Szomorkodhatsz a fejedből kifele,
ha netán arra várnál, hogy majd
mások tesznek érted épp időben.
Van olyan is amikor az Istennek a
tenyerében vagy éppen, de azért
tegyél magadért, hogy az Isten is
megsegítsen téged, téged, téged…
Az utadra találva haladhatsz előre,
s ha felismerted már a saját rezgésed,
a sorsodat generációsan is teljesítheted.
Lehet, hogy ezt még kevesen értik, ahogy
fogalmazok, de a Különös oktatás, nevelés
tréningen hamar megértik és már tudjuk,
mit takar egy kifejezésem, egy addig
számukra érthetetlennek tűnő
mondatom, vagy kifejezésem.
Emberies nyelvnek neveztem
el, betanító a tréning, a rajzolás
közben, tanuljuk a hozzá tartozó
kifejezéseket, amik egyértelműek.
Mindez a saját rezgésszinteken és
értelmezve történik a 20 óra alatt.
Jó szerencsét jó emberek, áldjon
meg az Isten minden földi jóval,
szintjükön lévő emberekkel,
emberies hatásokkal
benneteket.
Éljen a tisztelet.
