Ha tudnád azt is, amit te még most
sem, tapasztaltál egyszer se meg.
Bizony bekönnyesedne akkor,
mindkét szemed, ha neked
is szembesülnöd kellene.
Azzal is amik mellett,
elmentél, s nem
vetted te észre
idejében azt se.
Ami akkor még
a segítségükre is
lehetett volna tán,
még megelőzésként.
Az ő sorsuk mellément,
mondhatod, hogy te nem
vagy felelős azért sem.
Hisz mindenki a maga
sorsának a kovácsa,
de üllő híján, hiába
az ő nagy kalapácsa.
A múlt, a jelen, a jövő,
boldogulni tanulj meg
a (most valóságában),
ne csak álmodban.
A szeretet a kulcsa
mindennek, ami nem
üres, inkább emberies.
A racionális oldalad a
párja a lelkesednek.
Működhetnének jól
együtt, de egymás
nélkül nem helyes.
Hiányossá válnak,
a kiteljesedésük
helyett leépülnek.
Ha mindenáron,
csak azért is akar,
az látszik is már,
ő se lát, se hall.
Meg is rekedt egy
láthatóan alacsony
szinten, jár csak köbe és
nem érti, mi történt vele.
Akart csak, nem fejlődött
közben egy cseppet sem.
Lélek, szív, gondolkodó agy
nélkül nem megy úgysem.
A lélek adja az impulzust,
a szív a ritmust, az agyaddal
pedig általuk a döntést hozod.
Toporzékoló óvodásként nem
maradhat meg a felnőtt életében,
nem fejlődhetett, hát megrekedt.
Ha észreveszi, ha tán nem, mellette
mindenki aki fejlődő képes elhalad.
Mire eléri a betervezettben a sikerét,
már egyedül maradt, s csak azt látja,
kikerülik a többiek, csak gátolná ő
a hétköznapi fejlődésükben őket.
Azért néha még annyit tapasztal,
hogy egy lesajnálót integetnek neki,
de ha tudna olvasni a tekintetekben,
meglátná, nincs is felé tisztelet semmi.
S akkor elkezd erősködni, megmutatja
még a tartalékait, egy pillanat alatt nagyon
nevetségessé válik, azonnal kiviláglik, hogy
nincs benne semmi magától, így nem
tud adni, hiszen csak kapni szokott.
Hát nincs mit mutatni magából,
nem tudja, ha a kiüresedést
elérte, fel kellene töltse,
valamivel amit tanulva,
több lehet ő is azáltal.
Különös oktatás, nevelés.
A megszokottban is mindenki
mástól volt az és összeadódott,
a többiek általi többletükkel is,
hát különbnek látszott annál is,
mint akivé ténylegesen válhatott.
Önmaga fölé kimagasodott, s ott nem
védte már őt senki meg önmagától sem.
Nem óvja már a, generációsan hozott
többlete se, kikopott mellőle,
a múltjukat idéző tartalékolt,
már nincsen abból semmi sem.
Neki kellett volna odateremteni,
a saját kútfőjéből is bele, hozzáadva,
nem felélve, sőt ami ott volt, azt is elvéve.
Ha nem ismered a sajátod és a generációs
feladatod, megtörténhet veled is bármikor,
hogy túlmentél, a kezelhető határaidon.
Ismerd meg az igaz valódat, s azt is, hogy
a tenyered térképe mit mutat, honnan a
hova és mikor nem kellene mellé menni.
Mert igen hosszú idő lesz az, amikor vissza
lehet azt is a megváltozott életminőségedbe
igazgatni, alapok nélkül meg nincs ott semmi,
csak a látszat, magyarázkodhatsz, üres szó az.
Megelőzés, megelőzés, megelőzés, azoktól
akik átlátják, ki is hallják, megérzik és élik
emberiesen, nem kikopik, hozzáteszik.
A most, nem a múlt, a megélhető jelen,
ne halogasd holnapra, mert akkor nem
lesz annak alapja, de már jövőképe sem.
Én szóltam mindenkinek, akinél azt igen
fontosnak tartottam, hogy időben legyen.
Szép napot kívánok emberek, áldjon
meg az Isten minden földi jóból
annyival, ami a legjobb nektek.
Szeretettel. Julamami
