Mondja, s már mondják,
se eleje se vége,
sorjázva szórják,
esetlenül
esnek,
vagy csak
leperegnek,
a szavaknak
az erejével
meg nem is
törődnek.
Ah, miről
beszélnek,
ha ők
nem
úgy
élnek.
S ha
majd
lekopik
az álca,
azt, hogy
a semmiről
és csak beszéltek,
ki, hogy magyarázza.
Egyedül születtünk,
saját sorsot hoztunk,
a jóhoz a széphez is
alkalmazkodunk.
Természetes
számunkra,
igazítani
senki sem
máshoz
fogja,
az ő
sorsát,
de az életét
is neki kell
megoldania.
Lehet úgy is,
hogy beáll a
nemlétező
sablonokba,
másokhoz
igazodva.
Akkor meg
ha visszanéz,
mennyire ment
mellé, önmagának,
hogy magyarázza.
Hasonló
lelkületű
emberek
bevonzzák
egymást.
Őket nem
a pénz tette
ilyenekké, azt
is ők csinálták,
teremtettek,
termeltek
és megalkották, a
hozott mellé tanultak.
Élnek egymáshoz
hűen és azt aki
már beérett
arra, segítve
ahhoz, hogy
a saját sorsát
ő is megtalálja.
Ő maga oldja meg,
aszerint, ahogy azt
tervezte, amiben
az ő tehetsége,
azzal vigye
be a célba.
Nyugtázva,
hogy megcsinálta,
mert a saját felelőssége
a sorsa és a generációs jele.
Ne hagyjon hátra semmit csak
úgy a semmibe veszve, vagy
teherként, a következőkre.
Nem ráerőltetve egyikükre
se, a saját akaratát, sem azt,
amit ő maga, meg sem csinált,
így nem is érti, hogy miről beszél.
Különös oktatás, nevelés, tréning,
hogy ráláthassanak a saját sorsukra,
ők is akik élnek elkényeztetettségben,
soha semmit nem vittek még véghez, nem.
Akik meg végigvinnék, végre odáig elértek,
közbeszól a fék, hiszen nem emberiesek
által lettek eltervezve, csak ráeresztve.
Nem tudja azzal mibe rondít éppen bele,
hol vannak az emberies határok tudja-e.
Vagy mindegy, esik, puffan, kevesebb lett.
Legalább kipróbálták volna ők és előre.
Vannak, nem ártanának egymásnak,
alapban van bennük hozzá az
ami megtanulható is lenne,
emberieseknek születtek.
Az összeadott tudásaikból,
összefüggésében látásból,
már csodák is lehetnének.
Ha az Isten, rányomná a
pecséteket, hogy mehet.
Úgy emlegessék az övéi,
hogy lám megcsinálta,
alapnak megfelelő,
arra építhetik majd az
ő saját sorsukat, a sarjaik.
Tisztelet, szeretet, szerencse,
is legyen ottan bőven, hogy
vihessenek belőle kimenőben.
Szerencsés napot kívánok emberek,
áldjon meg az Isten minden jóból
annyival, ami a legjobb nektek.
Magyarországról, Pakson,
a Hergál Házból
Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev.
szeretettel a Julamami.