Szerintem a legkisebb közösség, ami jól működhetne, ha lenne,
valaki, aki működteti. Mert, csak úgy, nem áll ám össze.
Attól függ, hogy a gyermekek miben nőnek,
mit használnak, a szülők eszközül.
Ahhoz, hogy többre,
jobbra, szebbre,
ösztönözzék,
a gyermekeiket.
Nem értek egyet a
büntetéssel, lehet, hogy
másoknak az jól bejött, de
nekem nem esne jól, azt látni.
Ha csak sanyarog a gyermek, az
igazságát keresi egész életében,
ah akit, gyermekkorában vertek.
Nem tudja érzékelni, hogy a
többiek, sanyarognak,
önmagukhoz képest.
Akkor is ha nem verik őket,
mert nem racionálist hoztak,
tehetségüknek, ah, hinnye.
Ha kapnának lehetőséget
megtanulnák mindazt.
Ha nem vigyáztok
rájuk, akkor csak
ti maradtok meg.
Hamar egymásnak
mentek, az igazatokért, hinnye.
A gyermekek, fejlődni, boldogulni
születtek, egyre több és szebb az,
amit tapasztalva, tanulva, teremtenek.
Boldogulásnak hívom és nem ok nélkül,
azt, amit, mások, feltételezve, hogy nekik,
azt is szabad, lefékezve, gátolva, megoldanak.
Ah, csak jelzem, nem biztos, hogy amivel most,
nem értesz egyet, a gyermekeid majd örülnek.
A döntésednek, van amit össze lehet ollózni,
s van amit, belső tartásként, meg is lehetne,
tanulni. Fontos lenne tudni, a működésünk,
nem véletlenül úgy van, ahogy, „van az Isten”.
Van aki érti, van, aki, még, csak habzsol és nem,
is akarja látni a valóságot, még gondolkodóba esne.
Boldogulni tanulni, azon belül, amid van, vagy mindent,
megszerezni, amit csak lehet, tudatosan, elvenni a közösből is.
Nem jól hiszed, ha tapasztalatlanul úgy gondolod, az a tied lehet.
Amit mások teremtettek meg, a saját energiáikkal van tele, hinnye.
Nem késztet téged, a továbbiaknak a megteremtésére, hiszen nem,
ismered fel, annak az energiáját, rezgését, a megoldáshoz vezetőket.
Mit mondasz, majd, ha kérdez a gyermeked, hány embernek nem
lett meg a jóléte, azért, hogy neked meglegyen tétlen is mindened.
Mert az életet, csak élvezni szereted, tegyenek mások érted, hinnye.
Mondták-e neked annak idején, gyermekkorodban, meddig van,
a biztos neked, hol kezdődik a hátra fele, csak látszatra előre.
Amikor, felfedeztem, a sorsokban, a sorsfordulókat, azt is
megláttam, mit tehetne még, ami beleférne sorsszerűen.
S mi az, amitől, mint „megelőzésben jártas” megóvnám.
Valóban sokan csüngtek rajtad már, biztosan tudod,
miről írok. Nehezen tudtad úgy megoldani, hogy
ne bántsad meg őket, engedjenek el téged.
Hiszen általad, a tudásod által, magasabb
szintre jutottak hála Isten. Ahova talán,
egyedül, sokáig tartott volna, hinnye.
Ott maradtál, azon a szinten, ahol
voltál, ők felemelkedtek a sajátjukra.
Ez a dolgod, tehát volt sikerélményed,
ha kiállítást csinálhatnál, jó nagy lenne.
Hivatásnak mondják, csak az Isten tudja,
miért kapjuk, talán, mert, megszenvedtük.
Előtte, mielőtt arra az útra léptünk, hinnye.
A fordítottja nehezen menne, vagyis, hát,
közben nehéz úgy teljesíteni, hogy nem
hozta tehetségnek, nem is tanulta meg.
Viszont ügyesen játszik a szavakkal,
igyekszik üresben mondani, hogy
ne legyen miről felelősséggel,
beszámolót tartani. Oda ahol,
azt úgy gondolják, elvárhatnák.
Nem érdemes eltérni, attól ami,
a járható utat is mutatja, meg adja,
azokat a lehetőségeket, választhatsz.
Vagy azt csinálod, amiben tehetséged,
esetleg, mehetsz feljebb, de versenyre
kelni a rutinosakkal, aztán meg minek.
A tudás hatalom, csak nem negatív,
hanem pozitív értelemben, emberies.
Aki, azt még, nem gyakorolta, nem is
tudja kontrollálni, hol vannak, a határai.
Önmagadnak megfelelni, nem lényegtelen,
inkább a magadat legyőzni, az a fontosabb.
Utána már, meggyőző tudsz lenni, hinnye.
Az ismeretlen, nagyon erősen, vonzó
tud lenni, mert olyan érzés, mintha,
a saját el nem végzett feladataidat
is megoldaná, miközben pihensz.
Munkáddal, teremteni, emberies,
annak a gyümölcsét élni, sikeres.
Ha csak, a pénzszerzésre gondolsz,
kiüresedhetsz, motiválatlan maradsz.
Ami fontos neked, azért tenned kell,
hogy megmaradjon, a jó minőséged.
S elengedni, akkor, ha tenni érte,
még nem nőttél fel, nincs dolgod.
Adni tudni, egy felnőtté érett,
élethelyzet, az birtoklás ellenes.
Amikor rájön az ember, nem a
pénzétől boldog. Hanem, azzal,
tudna csak boldogulni, a pénznek, a
nem is őérte, teremtődött világában.
A két oldal egymás nélkül nem megy,
győzz meg, legyőzni könnyű engemet.
Nem harcolnék, sem ellened, se érted.
Oktatnám, nevelnék, azáltal, amit,
itt, a Hazánkban fedeztem fel.
Az elégedettség érzése, ott van
bennünk, gyermekkorunk óta.
Vagy valami marad helyette,
amit vagy megismételsz,
egymásnak szembe,
állítva a gyermekeidet.
Lehetőleg az irigység,
vegye el a punnyadástól,
a kedvüket, győzni, legyőzni.
Nem értem, minek, amikor össze,
is tartozhatnának, család lehetnének.
Akinek, működőképes családja van, biza,
megvan mindene, a régi sablonok, elkoptak.
Nehezen akarják tudomásul venni az emberek,
a családtagjaikra, a hozott sorsokra, generációs,
jelekre, gondosabban fel lehetne építeni a családot.
Amikor, a másikat szutykolni igyekszel, a magadét,
elfednéd, hogy lehetőleg, ne lássák, mi mindent,
nem tettél meg, amiért mások megszenvedtek.
Vannak a sorszerűségek és a generációs jelek,
akinek az elődei, megszenvedték, araszolták,
nekik maguknak már nem szükséges, hinnye.
Tehát, nem lehetne, irigység tárgya sem az,
mert nem adták az elődöknek ingyen azt.
Ha ismernétek, a sorsotokat, generációs
feladataitokat, azzal lennétek elfoglalva.
Mi mindent tegyetek még, hogy a következő
generációtok, már ne szenvedjen, jó minőségű
sorsot, élhessen. Tartást, méltóságot, viseljen, a
belsőjében, élhessen, gerincesen, tartásosan, ah.
Hiszen, ha elismerték, ha nem, már benne a tudása.
Tudja miben mérik a hozott tehetségét, a tanultakat.
A magasabb szintet elérte, feljebb léphet, megcsinálta.
Ki ne hagyja senki sem az életéből, nekem sok ilyen van,
ez adja bármilyen helyzetben meg azt, a tudás értékes.
Sok értékes embert lehetne, segíteni abban, segítse ő,
maga a saját sorsát, csinálja meg a generációs dolgát.
Ha visszanéz az életére, legyen miből ereje legyen,
az újabb nehézségekhez, sokasodjanak a sikerei.
Édes Hazám Csodaszép, kérlek ne menj még,
hiszen nekünk, azt a jót és szépet, amit ide és
megteremtettünk, meg, sem, hoztad, még.
Tisztelettel élni jó, szeretettel élni szép.
Csináljad meg, magadat és mindenképp,
magadból, akkor adj, ha már készen vagy.
Teljesítetted a sorsodat, generációsan haladj,
legyél jelen a jóban és szépben, tartást ad majd.
Ne arasd le, a mások által teremtetteket, az nem
tesz jót, se neked, sem a következő generációidnak.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.
Heringes Árpádné, Julamami védjegy Szeretettel.