Nem siettem, nem kapkodtam,
megélem amit nekem szántál Isten.
Az egyszerű életemben megláttam
a nagyszerűségeket.
Minden olyat,
ami a sorsomban
fontos, hogy ne
maradjon utánam,
a generációs
hozadékom.
Se túl ne
vigyem,
hagyjam
felnőni
őket a saját
ritmusukban.
Így lehet, hogy
másokhoz képest,
nincsen semmim sem,
de mégis úgy élem meg,
megkaptam mindent, amit a
sorsommal hoztam és szükséges.
Feltaláltam valami nagyon fontosat.
Meglátnom és éreznem, kihallanom,
a gondolatommal kontrollálnom kell.
Félted a hamisan szerzettedet, pedig
már kilátszik rég, nincs kapaszkodója.
Elengedték a gyeplőt és nincs kontroll
ott, ahol nincs semmi, csak a szerzés, a
hatalomra törekvés, megengedő most is
minden, se tartás, se méltóság. A vesztesek
úgy néz ki az intelligensek, de ne reméljetek,
az Isten, nem hagyja az övéit a gyehennának.
Tapasztalatom szerint nagyon sokan vannak.
Egyre többen tudnak egymásról, hasonlóak.
Új élet formálódik, az „intelligensek világa”,
nem ártanak egymásnak, Isten gyermekei.
Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet,
nem harcolnék, se veled, se ellened, az
oktatás, nevelés miatt vagyok itten.
Magyarországról, Pakson a Hergál
Házból írok, szeretettel.
