A valóságban az is benne van, ha lehetne még,

változni, változtatni, már van jó minta is.

Vajon, egészséges körforgás-e az,

amikor tudod, hogy ártasz, ah.

Kinek, hogy, nekem jól jön az ima,

 nem ajándékba kapott az energia.

Ha ismétlésbe is bocsátkozik

és van az a pillanat,

amikor,

ráébred

már arra.

Nem adja

tovább, azt,

amitől szenvedett.

Nem oldja meg, úgyse,

ha a kiszolgáltatottakon,

igyekszik meggazdagodni.

Úgy érzi mindent tud,

nincs szüksége, a

 fejlődésre, se a tanulásra.

Semmi sem állandó, minden

mozgásban, a múlt nincsen,

mindenkinél, napi, szinten.

Van amit elfed a lelkes éned,

túlzott szívesség lehet belőle,

ha átbillent, a másik végletbe.

Szinted fölé kerülve, nevetséges

leszel, otthon jobb lesz azt, az

 adni tudást, alkalmazodást,

gyakorolni, ott, jól is jönne.

Nem sok jó akaratú ember,

volt életemben. Inkább,

legyőzni akartak, mert,

nem értették. Ugyan,

hogyan lehet, erős a

 lelkem. Tartásom és

emberies méltóságom,

na az meg minek, hinnye.

Egyedül igyekeztem, hogy

boldogulni tudjak, magyarázat

helyett, inkább megcsináltam.

Akkor meg az volt az irigységük

tárgya, hogy képzelem azt, hogy

képes vagyok, mindazokra, ah.

Magad uram, ehhez szoktam,

hülyének néztek és hagytam.

Senki sem tökéletes, úgysem,

van az Isten, ha hiszed, ha nem.

Állj meg, menjél el edzésekre, ha

nincs fizikai munka a levezetésére.

Bizony Isten, időben le kellene,

mennie és fejlesztésedül, ah,

jól jönne, szintet emelhetnél.

Láttam én már kerítésen ülni,

varjakat, egyszerre sokat.

Jól kibeszélik magukat,

ha egyre hangosabban

kárognak, kihallik az.

Igényes, komoly

emberek, a saját

meggyőződésükre

hallgatnak, hinnye.

A barátságokból,

lehetnek üzletiek is,

az viszont már más.

A szimpátiákból,

érdekek, meg, sok

más megoldás lehet.

Hiány – többlet, adni

jöttünk mindannyian.

Igényes, minőséget adó

szolgáltatók, vagyunk.

Nem a másokéból, ah,

a saját tudásunkból

merítünk, alkotunk.

A megelőzésben, jóról,

szépről, életszerűről van

szó, ami ott kontrollálható.

Megismerhető a saját határ.

Ha kibillen, az egészséges

kontrollját, nem tartja be,

generációkon keresztűli,

ismétlések, lehetnek belőle.

Amikor nagyobb a mondvacsinált,

felvett, kialakított, ráaggatottal jó,

túlzóan széppé tett, irigyeltté lesz.

Amikor már nem lehet megállni,

egymáshoz szükséges igazítani.

Az egészségesből, kóros lehet.

Ha, elrontottál, valamit, hát

igyekezz rendbehozni, azt a.

Ha túl megy rajtad, a feladat,

állítsad vissza, az egészséges

körforgásodat, tartásodat.

Minden és mindenki hat ám,

egymásra, felelős vagy, ha

nem igyekszel, megállni.

Aki nem tenne olyat, nem is

akarja elhinni, hogy jónak látta.

Azt, aki nem tudott az indulatainak

parancsolni, maradandó, kárt, okozott.

Mindenkinek akad, a családjában, esetleg, a

 környezetében, már van, nincs mit, megelőzni.

Jó mintákat, lehet, azért, adni, hátha, hatna.

Az első éveimben sokakkal találkoztam, akik,

nem fértek már bele, a megelőzésbe, hinnye.

Megtanultam sok mindent, suttogva mondani.

Nekem az, jól bevált, mert nem mertem volna,

hangoskodni, sokadik, csendes gyerek voltam.

Gyermekként, másokra, magamra is, vigyáztam.

Havonta, másfél órán át beszéltünk, közte, egy kis

szünettel, a kitűnő szakember, fogadott anyámmal.

Igyekezett, bizonygatni, a határaimat, időnként,

nagyon nyilvánvalóan, hatásos gyakorlatban.

Sokat tanultam ezekből a tanításokból, amit

 mások, lehet, kikértek volna, maguknak.

Átjött a tudás, átment az alázatom, akkor,

nagy megelégedéssel volt, nyugtázta.

Az irigység, a hosszantartóan,

szeretethiányos állapotnak,

is lehet, a kifejezési módja.

Segítségért, némán nyúlt

keze, elmentek mellette,

nem is törődtek vele.

Egyszer fent, máskor

lent, kinek, hogyan,

meg kell, tanulnia.

Magára parancsolni,

ha azt, ami neki rosszul

esett sokszor. Ne akarja,

másokra víve megismételni, ah.

Önismeretre, oktatás, kölcsönös

tiszteletre nevelés segítése, hinnye.

Engedjetek oda be, ahol erre szükség is

lenne,  még megelőzésként működhetne, ah.

Ami, már nem fér bele, a megelőzésbe, azt ne.

Lehet, a felelősséget, dobálni, kigolyózni, a

 lelkiismerete, nagyon meg fog dolgozni.

Ha idejében lehetne szintet váltani, sok

minden, nem történhetne meg, hinnye.

Remélem, nem törőltetik le megint, ah.

Jó szerencsét, minden jóravalónak.

Tisztelet, szeretet, legyen ottan,

bőven, hogy vihessen a zsenge,

belőle, kimenőben, hinnye.

Legyen jó minta, mások

gyermekeinek és

kapjon jót és

szépet ő is,

hinnye.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

 

Bocsánat, az értőkért szóló, valóságról írásért, hinnye.

Az ideiglenesen letöröltetett, Julamami Generációs Jelei,

oldalam, julamami@gmail.com email címével, használatban,

nem kapom meg a julamami@gmail.com ra címzetteket, ah.

A Julamami védjegy, hát, már, minden, mindegy, hinnye.

A múlt, elmúlt, ha nehéz viselet a bundás kabát,

jól jönne tán, az egymás iránti tisztelet, ah.

A szintjük alatt élni kénytelenek, nem

értik, a többiek miről is beszélnek.

Beérik azzal, ami ott van, nem

kapnak mást, ami kíváncsivá,

tenné őket, mit mondanak mások.

Az emberiesek látják, a hiányos

 szintkülönbségeket, kezeletlenek, ah.

Rálátást, kihallást, megérzést hoztunk,

amikor megszülettünk. Kiből, mikor, kopik

ki a kíváncsiság, mások mitől úgy működnek.

A tolerancia, az alázat gyakorlása, mindíg,

jó minőséget hoz és mindenkinek.

Emberies jelnyelvet megismerő,

tartást, méltóságot megigazító az,

amit fel és megtaláltam, hinnye.

Ne mások tudását használjad,

nem visz az már, előre, ah.

A sablonok elkoptak, ne

szuszakold magad bele,

nem működnek, hinnye.

Figyelj a legfontosabbra,

volt, amikor gyakran

emlegették a Hazát.

Szoktam mondani,

akinek van családja,

már megvan, mindene.

Ne legyen egészségtelenül,

túlzóan, megalázkodó se.

Magát építi le vele,

ha önmagát nem

becsüli, másokat hogyan.

Ahhoz, hogy a legfontosabb,

a jövőképe meglegyen, becsülje meg.

Ne hagyjon ott mindent, ahol időzik, ah,

mit visz, a tiszteletből, szeretetből haza.

Figyelj a belső kontrollodra, figyelmeztet,

mikor, mire van szükséged ahhoz, hogy ne,

használjad ki és el, az egészségedet, hinnye.

Minden embernek van saját életritmusa,

az intelligens tudja. Alkalmazkodni,

tanul meg előszőr, úgy, hogy

megmondja, mennyi

az, annyi, szerinte.

Az emberismerő,

abból építkezik,

arra mutatja az utat.

Ahol az igényesség van, a

 fejlődéshez, emberségesen.

Ah, az emberek, sem

nem eszközök, se

használati tárgyak, ah.

Ha nem becsülöd meg őket,

azzal önmagadat sem. Nem

cserélgetni valók, mint az

alkatrészek, ha elkoptak.

Ha ezt nem belülről érzed,

még tanuljad, hogy megértsed.

Hiába hát, minden erőlködés, az

Isten adta nép nélkül, nem megy.

Becsüljed meg őket, legyenek jól.

Mutasd a magad szerinti mintát,

amit, most, a magadéból jól adod.

Minden sablon, statisztika szerint van,

halkan mondom, a sablonok, ki és elkoptak.

Az emberek a jó minőségű életükre vágynak,

sokan megtettek már érte mindent, amit ők

képesek voltak, a gyümölcsét élnék már.

Viszont, ha velük nem számolnak, a

 tudásuk alapja, megy a pocsékba.

Át is kevés ember láthatja még,

az összefüggésében látás, már

meghozza az alázatot, hinnye.

Hiába minden statisztika, ha

a fejlődni vágyó emberek,

nem illenek bele oda. Amit

elképzeltek, az régen elmúlt,

nincs benne életszerű energia.

Van aki tudja, van aki még nem,

a tanulás, soha nem késő és nem

szégyen, semmiképpen, hinnye.

Jó szerencsét, tartást kívánok,

hogy méltósággal élhessük, a

 hétköznapjainkat, hinnye.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

Vigyázat itt a valóságról írok, meg ne bántódjál.

Ugye, mond neked valamit az, tolerancia, még

 jó ember nevet adtam, annak az ujjnak.

Tehetséget hoztunk valamiben, most már,

tudni illene, miben lehetnél sikeres, ah.

A sikerekből áll össze a sikerélményed,

akkor már, a saját szinteden, leledzel.

Sokan szeretnének győzni, én még

nem győztem, soha életemben,

igaz, nem is versenyeztem.

Érvelni tanultam meg,

meggyőzően hallik,

ha azt olvasom le,

amit látok ott,

a tenyerekben.

Hiszen a lelkes,

szíves, gondolkodó

énjük azonnal jelzi,

úgy van-e, vagy nem.

A lélek megrebben, ha

nem azonosak a szavak,

a belső kontrollal, jelez.

Szokták mondani, honnan

tudom, hát nekem könnyű

dolgom van, ez a hivatásommá,

azért lett, mert ehhez, így értek.

Amíg magamat neveltem, sokszor,

győztem le önmagamban, azt a vágyat,

hogy olyat el tudnék, én is érni, ami nincsen

benne a sorsomban, a generációs feladatomban.

Tapasztalva, haladtam, közben, megtanultam, az

emberek által, sok olyat is, amire, mások, nem is

gondolnak, nekem ott van, a hétköznapjaimban.

Több területet is végigkostoltam, öt év volt az,

amikor éreztem, ideje váltanom, mert nincs

mit tapasztalnom ott, vagy megtanulnom.

A nem jól sikerült, mértani feladathoz,

akkor rég, járt egy „koki a fejünkre”, nem

voltunk megkülönböztetve, mindenkinek járt.

Milyen egyszerű volt az akkor, együtt játszottunk,

az iskola udvarában. Felemeltük egymást, ha szükség

volt rá, haza is kisértük, a mondjuk sérültet, természetes volt.

Bíztunk, egymásban, bár, tévedtünk is, gyakran, de tudtuk, hogy

megy tovább minden, valahogy éreztük, benne van az a pakliban.

Megtanulják-e most és van-e ami, megadja, a tapasztalásoknak,

úgy a lehetőségét, hogy ne sérüljenek bele a gyermekek, hinnye.

Mert, szinte, minden, a versenyről szól, csak, akarjanak, győzni,

akkor is, ha nincs bennük az, egyetlen, sejtjük, sem, szeretné.

Az intelligensek és azok, akik rájönnek, hogy mire születtek,

na meg, a jóra, szépre, igényesen élnek, alkotnak, sikeresek.

Jó minőséget megélni maguk szerint, tanulni, tudni vágyók,

mindannyian, tudják, adni születtünk és nem szerezni,ah.

Egymástól tanulni, a közösbe, a tudást is beleadni,

de amikor, arra kell leginkább figyelni, hogy

már megint, be ne csapjon valaki, azt a.

A gyermekeknek, ez lenne a jó minta,

hogy ügyeskedőkké, ah, fondorlatossá,

magukat többnek láttatókká váljanak.

Nincs benne, a tenyerekben, az irigység,

se egyéb gátló, sorsszerűen, megmaradó.

Inkább figyelmeztető, letudni azt időben,

ne vetüljön rá, a következő generációkra.

A valóság, az mindenkinek a tenyerében

ott van, ideje lenne megismerni mindazt.

Bocsánat, csak halkan mondanám, mert,

nem szeretném, ha megint ráakadna,

valaki, egy neki nem tetsző, szóra.

Már felszabadult, az ideiglenesből.

Megnéztem a julamami@gmail.com,

mögött, furcsa szervezést találtam.

Ahhoz, profira volt szükség, hogy

úgy oldja meg, rajta át ment, az én

levelezésem, a julamami védjegy.

Nem tudom megkapom-e amit,

nekem címeznek, kinek jó mindez.

webtenyer@gmail.com, talán átjön.

Erről nincs véleményem, szomorú ez.

Szükség lenne valami működőképesre,

valami életszerű újra, megtanulhatóra.

Tartást, méltóságot is adhatna, hinnye.

Lehetne mindenkinek kapaszkodója.

Győzz meg, legyőzni könnyű,

engemet, nem harcolok,

sem ellened, se érted.

Önmagadért tegyed,

ismerd meg a tenyered.

A feltaláltam eladásáért,

az oktatásom és a neveléshez,

segítésem, létezése miatt vagyok itt.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

 

 

 

Óvatosan, ah, mert a valóságról írok, hinnye.

Ha, majd, elmúlik a káprázat, kitisztulnak a,

fejek és a tájak, magyarázkodhatnak, azt a.

Becsüld meg, amit a születéseddel hoztál,

teremtsed meg, amit fontos elérned.

Hiába tartják szintje alatt, a tudás,

hatalma, megadja, a méltóságát.

Az elért szintedet, tapasztalva jól

becsüljed meg, a hirtelenben is,

otthon tudsz lenni. Hiszen már

megélted, nem ismeretlen, mindaz.

Amikor ott az ideje, kiemel a helyedre.

A hamis, nem tudja megoldani, hinnye,

segíts magadon, az Isten is megsegít.

A tapasztalva fejlődőknek, szükséges

megtanulni, a jótetteikért, elfogadni azt,

amiért megdolgoztak, amivel, sokat adtak.

Tapasztalva igazodni a jelenhez, nem sérülni,

nem tagadásban lenni, birtokolni tanulni.

Segítőknek, születnek az emberek, ah,

vagy a maguk idejében azzá lesznek,

emberségesek, ez adja,

a tartásukat.

A belső

kontrolljuk az,

ami megtartja,

abban őket.

Ismerik, a

lelkes,

szíves,

határaikat.

Jó érzéssel,

betartják mindazt.

Erős lelkűek lesznek,

nem a könnyűt utánozzák,

tiszelhetőkké lesznek, ah.

Kinek, hol van a

fentje, kinek meg,

az lenne, a lentje.

Onnan tudna,

továbblépni,

a saját szintjére.

A körforgás fontos,

a túlzó, megrekesztő.

Nem egészségesen hat,

 másoké, nem a sajátja az.

Ha nem ismerik fel azt,

mettől van a meddig,

ami tartást adóan,

emberséges.

Kibillenve,

nem találják,

a tartásukat,

az

emberies,

méltóságukat.

Látszik, nagyon

megtévesztő lehet, a

sok pénznek a megtartása.

Sokkoló, aki nem ért hozzá,

ugyanabban hagyja, nem

változik az energiája.

A lelkes, a szíves,

a gondolkodó énjére

rakja, a negatív terhet.

Tapasztalatom szerint,

kétféle gazdagság van.

Mindkettő lehet hozott,

az egyik, amivel a belső

tartását, méltóságát, a

születésével kapja.

Az generációsan,

megilleti, mert,

egyik őse azt,

megoldotta.

Tehát neki már,

az lett, az alapja.

Arról a szintről látja,

mindazt, amit a többiek,

hiába birtokolják, még,

kívűlről nem látják.

Adni születtünk,

mindannyian,

nem elvenni,

birtokolni azt,

ami megjár már.

A szintváltás.

Nem számolnak

sokan azzal, hogy

ha, nem, adják meg,

azt, ami igazán megjárna.

Azoknak, akik tettek értük,

 hogy a szintjük, megmaradjon,

megkapják feladatul, ugyanazt élik.

Vagy a lelkes, szíves, oldalukon, mint,

megélni valót, vagy a tiszteletnek, a

 hiánya, okozza, nekik a megbánást.

Vissza, arra a szintre, ahonnan

elindultak, amikor azt

gondolták, minden

megjár nekik.

Ismétlés jön,

annyiszor,

amíg azt,

nem észlelik,

mit okoztak a

 megvonással.

Az, amit, nem

 teremtettek, elvettek,

visszarendeződik, hinnye.

Azt gondolják, becsaphatják,

átverhetik, az értük tevő

tartásosakat,

hiszen, nem

szólnak

vissza, azt a.

Az intelligensek,

tudják mi a dolguk.

Nincsen szó, arra,

amikor a káprázatnak,

akkora a hatása, hinnye.

Elhiszik, nekik ugyanakkora

a hatalmuk, mint, annak, a

pénznek, amit oly, helytelenül,

eltitkoltak, azoktól, akiknek járna.

Van az Isten, ki már tudja, ki majd,

a maga idejében, azt is megtudja.

Segítőnek születtél, magadért is

teljesíts. Ha nem látják át azt, amit

már, hétköznapi szinten megélhetnél.

Tanuljad időben, hogy ne kelljen okulnod,

abból, amit el se vétettél, csak, másokért tettél.

Amikor neked lett volna fontos, megalapoznod, azt,

ami jó a többieknek is, tapasztaltan tudod, mindazt.

Amit, a népnek, megint ki kell várnia, hogy megértse,

aki felvállalta, emberismeret nélkül, nem hatékony, ah.

A jó szervező eredménye,  még nem elég az átlátáshoz,

kihalláshoz, megérzéshez, jó nagy csapda lehet, azt a.

Figyelj, amikor jelez a lelked, szíved, gondolkodó

agyad, amit a túlzók tesznek, nem jól van, az, úgy.

Ne hagyjad, olyan ember által, irányíttatni magad,

aki már nincsen benne, a hétköznapok sűrűjében.

Hallgat, nem beszél, átlátja, egyedül dolgozza fel,

az alázatot gyakorolni könnyebb, fejlődést hoz az.

Lekűzdötte, a lelkiismerete figyelmeztetéseit mind.

Félreértette a saját kontrollját, érte lett volna mindaz,

tartást és emberies méltóságot adott volna, hinnye, ah.

Átbillenve, a másik oldal irányítja, már nincs önkontrollja.

Bocsánat, ha megérintette volna, örüljön, ha van vele dolga.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, megtanulható.

Tizedik éve, ugyan halkan, de mondom, felelősen tovább adnám,

a feltaláltam általi rajzos tudásanyagot, másképp is láthatnak általa.

Legyen minden segítőnek, emberségesnek, eredményes, ez a napja.

 

 

 

Ezt, megint a valóságról írom, felébredtem rá,

hinnye, ne olvassa, ha nincs hozzá kedve.

A nagy szintkülönbségek kezelhetetlenek,

emberies jelnyelvnek neveztem el,

ami által megtanulható, a fordítás.

Kicsiben és nagyban, ugyanaz van,

mint lenyomat, energiát adsz, kapsz.

Keresd meg a középpontodat, ne az

 üresre figyeljél, hinnye, azt a, ah.

A saját sorsodat igazgasd, most jól,

hogy ki ne billenj a középpontodból.

Az intelligens, nem sértődik meg,

a Hazájáért is teszi, amit tesz.

Nem rángatja a népet,

a saját céljának

megfelelően,

alázatot

gyakorol.

Persze akkor,

ha vannak még,

miértek, nem üres.

Ha a rádbízottakat,

nem becsülöd meg,

magadat minősíted,

hitelteleníted, ah.

Amikor, az arra

még be nem érett, a

statisztikát javítgatja.

Hinnye, azt a, a rutinos,

meg a rátermett, megértésre

találtatott, ahol, a szükség volt.

Különböző szinteken, mást látnak.

A fordítókra, nagy szükség lenne,

vannak is, csak nem vették észre.

Ha mindenki, ah, mindíg csak győzni,

szeretne, a miért meg elveszik közben.

Megértés, átérzés, alázat gyakorlás, ah,

olyan kicsinyke, ez az ország, a Hazánk.

Hamar összeáll a vádaskodás, mintsem,

rájönnének, mindenki, tett abba bele.

Amiért nem úgy jött össze, mint azt, a

  szorgalmasai megérdemelnék, ah.

Nem különb egy se a másiknál, a

 Haza, maga a nép, el ne feledd,

összeadott tudás, a megoldás.

Belső tartás és méltóság, azt a.

A drótos, házhoz ment javítani,

odahordták, a tennivalókat neki.

Abból megérdemelten, jól megélt.

Egy Haza ez csak egy, értetlenül

nézni, miért a nagy nyűzsgés.

Ünnepelni azt fontos, amikor,

a feladatára, már érdemes lett,

hosszú az út, a megérdemeltig.

Az életszerűség a létünk, a

 fontosakért, tenni is kéne.

A tudás, az tartást ad,

belőle árad, a méltóság.

Szanaszét minden addigi,

pedig lehetne belőle venni.

A tehetségeseknek meg,

miért nincs jó minőségű,

emberséges feladata, ah.

Lejárt az a lemez már, ah,

ami kiszolgáltatottságot

eredményez. Visszafele,

jól, csak a rák loholhat.

Ami a szegény Hazánk

hasznára jókor volna,

minden energia, ah.

Az egyik erre, a másik

meg amarra, valósítgatja, ah.

Összetett energiának mondom,

amikor adja magát már minden jó.

A terveknél, már ráálltak, arra az

energiára, az végig megy nélkülük is,

de miért menne pocsékba a tudás, ah.

A múlt elmúlt, legyél otthon a mában,

a most, az fontos. Ne sápitozz, tedd azt,

amit, odarak eléd, a sorsod, ah, az számodra

is hasznos jövőt hozott. Ha megfelelően látják,

mert, arra beérettek azok, akik, a vezetésben jók.

Emberismeret, szintek közötti fordítás, az a megoldás.

Tevékenyen sokat tettek, a többlettudás van bennük, hinnye.

Becsüld meg amit az élet odatett, ez egy előrevivő, jó minőséget

hozott, tenniakaró, összetett tudásos, hétköznapi ünnepnap lehet.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelkeseknek a kivetített tükre, hinnye.

Mind, tehetséggel születtünk, Isten kegye, ha beleérve  alkalmazzuk.

   Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

 

 

A valóságról szóló szavak, tartozom ezzel magamnak.

Ismerem, 25. éve megtaláltam, a sorsom, a tenyeremben,

tíz éve már annak is, hogy a generációs feladatokat, látom.

Sokat, segítettek, ezek, abban, hogy alázatom legyen.

Mivel az embert, szabadnak és boldogulni

teremtette,

az Isten,

megyek

szavazok.

Nem sírni,

boldogulni

születtem, s mi mind.

Tartozom a szüleimnek,

azzal, teszek magamért.

Sokszor kezdtem el,

amíg, idáig

elérhettem.

Felismertem,

 a tehetségemet,

általa körforgásban

vagyok és maradok.

Egyedül haladok,

magányos nem

vagyok, hinnye.

Megtisztelnek,

oktatásért,

nevelésért,

tanácsért,

eljönnek.

Köszönöm.

A talpam

alatti talajt,

a Hazánkat,

meg, is, becsülöm.

Előszőr, az embereket

tanultam meg tisztelni.

Ennyi emberrel való

találkozás után, van

Hazaszeretet bennem.

Hát, nem másokra

várok, döntök.

Úgy viselkedek,

mintha, fontos

része lennék,

a népünknek, azt a.

Az emberi méltóságom,

belső tartásos kontrollom,

számomra fontos, hinnye,

Vannak akiknek minden,

kellene, észre sem

veszik, túlmentek.

Pedig itt vagyunk mi

 is, az Isten adta nép.

Én a tisztelhetők

előtt, meg is

hajolok,

hinnye.

Szeretném, ha

nem nettóból számolt lenne,

a nyugdíjam és abból, magam is,

méltósággal tudnék megélni. Megalázó

lenne nekem, ha arra várnék, eltartsanak.

Hiszen, egész életemben dolgoztam, még

most is gyakorlom, a hétköznapokban.

Ide teremtettem, én is, a jót és szépet,

fontos, az emberi tartásomnak, hogy

 mindazt, meg is kapjam, ha szükséges.

Kicsi porszemként is, de tervezném azt,

hogy s mint, legyen. Alapot adhatnék én is,

generációsan, a saját életük megteremtéséhez.

A teremtő nem teremtett fölöslegeseket, azt a,

ha, nem vagy, tisztában vele, tanuljad, időben.

Legalább ne árt, senkit ne bánts,

magadra is jól vigyázz, téged sem

pótolhatna ám, senki más.

Ha nem ismered fel, hol vannak a saját,

belső kezelhető határaid, kontrollod. Biza,

belefuthatsz oda, ahol végleg ott is maradsz.

A múlt, elmúlt, gondolj a mára, a most pillanatára,

nem mindegy, a holnapod, mivel vár a küszöbödön majd.

Hisz, olyan, kicsinyke, ez az ország, lehetne, olyan is, mint egy,

egymás felé tisztelettel lévő, nagyobbacska család, hinnye, nahát.

Nem tudnék magamnak megbocsátani, ha nem mennék el szavazni.

Így megnyugszik a lelkiismeretem, amit tudtam, én is megtettem, ah.

Hatalmas és gondoskodó az Isten, megad, mindent, a kezdetekhez.

A sorsunkat, generációs feladatainkat, nekünk fontos megélni,

ne másoktól várjad, magad szerint és magadnak csináljad.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Ez itt, nem más, mint, a valóságról szóló írás.

Ha nem veszik észre időben, hogy a két

lábuk azért van, hogy megálljanak

a talpukon. Abban, amiben épp,

benne tapasztalnak, hinnye.

Nem elég az elmélet hozzá,

az élettapasztalat, fontos.

Emberismerete, ah, van-e.

Az első 7 évemből, adott.

Van amit hozunk, van amit,

szükséges, megtanulnunk.

Kérem, ne várjon, mást,

ha nem érdekli,

tisztelettel

kérem,

lapozzon

tovább.

Szerintem,

mindenkit

emberségesnek,

teremtett, az Isten.

Van akinek, a lelkes, szíves,

gondolkodó énjében, van a többlete.

Másoknak meg a generációsan hozottjában,

van. Már olyan, az elődei által, megteremtettje,

ami, adja, a tartását, emberségét, méltóságát, ah.

Két oldalunk van, kétoldalú, az adott feladatunk is.

Ahogy, tapasztaltan látom, a tévedés ott lehet.

Amikor elérték, azt a szintet, az emberek,

amit, az elődeik, teremtettek meg és

úgy érzik, nekik több dolguk nincs.

Mint, élvezni az életet, abban,

ami, megadatott, a sok jót.

Belecsobbanhatnak, a

túlzásokba, igen könnyen.

Ha bennük nincsen olyan,

ötlet, ami megtartaná őket,

abban, amit, az elődeik biza,

nem ajándékba kaptak, azt a.

Akkor viszont igen, ha a belső

kontrolljuk, jelzéseit, elhiszik.

S hálásak, ahhoz, a pillanathoz,

ami által, ők lettek, azok, akik, ah.

Ha nincs bennük az a fajta motiváció,

amikor, a jóban, szépben, meglévő,

többletenergiát, megosztják, ah.

Ha minden jó és szép energiája,

amit, megélhet, az elértjével,

nála marad, irigyei lesznek.

Viszont, a tapaszatalatom

azért nagyobb, azt is látom.

Ha nincs, belső motiváció,

emberies terv, a következő

lépéshez, a tartás, oda, lehet.

Belső tartás nélkül, meg jöhet,

a tévedések sorozata, nincs ami,

a lépéseket, hitelesen kontrollálja.

S van még az is, amikor esetleg, annyira,

sok tehetetlenség, gyűlt össze, azt érzi, azt,

előre kell vegye, hogy láttatnia, fontos, valaki, lett.

Felismerve, ott jöhetne az, amikor kifejlődhetne benne,

az alázatnak, az átható, csitítóként lévő, jó ereje, hinnye.

Bocsánat, meg és feltaláltam, a sok, emberségesnek,  a

 tenyereiben, mindazt. Amit, szeretnék, mint tapasztalt

tudásomat, miután eladtam, megosztani, továbbadni.

A rajzos oktatásom, nevelést segítésem által,

a saját, meglévő

tudásukat ezzel is

fejlesztetni. Azokkal, akik már,

értik és partnerek ahhoz, szintén fontos,

hogy ne tévedjünk el, éljük meg a sorsunkat.

Generációsan adjunk biztos, jó alapokat ahhoz,

hogy megtalálják benne, önmagukat, akik értik.

Nem tudnak boldogulni úgy, hogy csak magukra

gondolva élnek, ha nem látják át összefüggésében,

az egészet, ne vállaljanak, náluk, magasabb, szintet.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a szépet és a

 jót, innen szeretnénk kapni, mindazt, ha szükséges.

Nézz szét, látod, milyen szép, a „teremtményed”,

az is, ami hatással van mindazokra, akik érintettek.

Tisztelet, megbecsülés is, legyen ottan, bőven, hogy

vihessenek, a fejlődésben lévők, onnan kimenőben.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

 

 

 

Bocsánat ez itt a valóság, kérem, ne írja át, ha nem kérdezte,

szeretném-e. Gyermekként kérdezhettél-e eleget, vagy csak,

tudomásul vetted, nem értetted, mit beszélnek körülötted.

Amit, mások megalkottak, legyártottak, teszik, azt, amit, a

 tehetségük, szerint, szeretnének, tenni és meg is élnék, ah.

Tolerancia, jó embernek, nevezem a középső ujjat, hinnye.

Tessék mondani, miért nem tudok itt most szerkeszteni.

Miért bírálja felül, az írásomat, úgy tudom, ezt itt,

egyedül szerkesztem, a julamami védjegy.

Ha az Isten, nem tudta volna, kit mire

teremtett, akkor jöhetnének szóba,

az önmagukat, előre, túltoló, önjelöltek.

Ha nem ismered a sorsod, sem a generációs

feladatod, akkor mire alapozod, honnan tudod,

mi a te dolgod, generációsan, van-e fontos most.

Amíg a többieket, gátolod a sorsuk megélésében,

azzal, a saját sorsodat, alaposan megrongálod.

Nem tudom, rájöttél-e már, hogy nem az a,

tehetséged, amit éppen tevékenyen teszel.

Azért még teheted úgy, hogy a jövődhöz,

tapasztalsz éppen. Szélesedik általa, a

látóköröd, tapasztaltabbá válsz vele.

Azt, fontos lenne tudnod, hogy ami

most, azt hiszed, a te szinted lett,

az állandót látod benne, tévedés.

Valami akkor a tied, rólad szóló, ha,

az a sorsod, generációs feladatod.

Van aki tudja, más meg megtudja,

a hatalom az Istené, nála marad.

Mindenki tanulhat mindenkitől,

jót és rosszat is. Nekünk fontos

eldöntenünk, merre szükséges,

haladnunk, ahhoz, hogy a sorsunk,

a generációs feladatunk megoldhatóvá

váljon, általunk. Az óvódában, a dadus tudta,

ha megfáztunk az úton odafele télen, hát a kezünket,

megmelengette, a miénkhez képest nagy kezeivel, azt a.

Azt is tudta, megfürdettek-e bennünket, előtte este, mert

amikor magához ölelt, a karjába vett, biza, azt is megérezte.

Adni születtünk, mindannyian, ha nem gyakoroltuk azt már,

gyermekkorunkban, később, csak nagyobbra nőtt az igény.

Tévedés, hogy róluk szóljon mindíg, minden, azt a, hinnye.

Hiszen, nem tapasztalták, az adni tudás, belső tartást,

javító, fennkölt érzését, nem igényelték az ismétlést.

Nehezen ér össze, az adok – kapoknak, az egészséges,

körforgása, két oldalunk van, ismernünk fontos, ah.

A belső kontrollunk, jelez időben, mire vágyunk,

mit szeretnénk, miben, lenne fontos az, ami,

az előző lépéseinknek, a folytatása lehetne.

Kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat.

A sorsunk tekintetében, fontos lépés,

az, amire építkezhetnek a következő

generációk. Nem az ismétlés visz

előre, az már, alapja lehetne, egy

működő belső kontrollnak. Amiből,

úgy meríthetne, az adott helyzetben,

hogy van mire alapozni. Mert szerinte,

általa, készült el, a saját kútfőjéből jött,

a gondolata. Amit megelőzőtt a lelkes,

szíves énjének, a gondolkodó agyához,

küldött impulzusa, várva a döntésére.

Belőled indul és érted és a generációs

feladataidról szólna, az egész életed.

Persze, ha tudnál róla, hogy vannak

a miértek, mint generációs jelek.

Ha a punnyadás motivál, az már

mindegy, fent vagy lent, hinnye.

Nem fejlődik, a lelkes, a szíves,

gondolkodó éned, kapni akarsz.

Viszont, mehetsz mások után,

ha abból ki tudsz venni,

olyan történéshez,

lehetőséget.

Amivel,

magad is

boldogulsz,

ha beértél rá.

Várni is lehet, arra,

hogy majd valaki, talán

megoldja. Meg is történhet,

az is, ha kérdezik azokat, akik,

valóban, értenek, már, ahhoz is.

Tapasztaltan jó emberismerők, ah.

Sokat árthat, az átható, üres beszéd,

ha nem merik megkérdezni, mit jelentenek,

azok a szavak, amikre, alapozták mindazokat.

Nehogy, butáknak tűnjenek, inkább követik azt,

jó nagy üresség lehet annak a következménye, ah.

Kérdezzen, kérdezzen, kérdezzen, kommunikáljon,

ha, nem érti a választ, akkor nem róla szól mindaz.

Ha nincs kéznél olyan, aki hitelesen válaszolhatna.

Ami, hathatósan van kitalálva, a mögöttes lenne,

a lényegesen fontos, mert később már, nincs idő,

annak a kérdezésére, hiszen rábólintottak sokan.

Ah, meg nem értésben fogunk élni majd mindanyian,

egy szinten az elértnél lejjebb, a meghatározottban.

Felelősen éljél, önmagadért és generációsan tegyél,

utána, már mindegy, mit szerettél volna. Nem tettél,

érte semmit amit, nélküled nem tehetnek mások úgy.

Ha a szépet és jót szeretnéd megélni már, akkor is, ah,

ha hozzászoktál, hogy megmondják. Ah, a gyermeked,

lehet, náladnál fejlettebb, adj neki legalább lehetőséget.

Ah, az ismeretlen, mögöttes szövegeket nem ismerve,

fordítókra lenne szükség, hogy érthető legyen az.

Jól gondold meg, mit kívánsz most, mert abban,

fogod élni az életedet, mindvégig. Nem is az,

az igazán a fontos, hiszen a saját döntésed.

Leginkább az, hogy a családodért teszel-e,

azzal, ha csak magad szerint döntesz.

Összefügg minden mindennel, egy

aprócska lépésed, jövőt jelenthet.

Az ami nem mindegy, a népnek se, a

 gyakorlati életünkben működik-e.

Vagy csak néhányakról szól az,

hiszen, miért tenne másokért,

ha nem ahhoz szokott, hinnye.

Bocsánatot is kérek, most is,

nekem már az jól megy,

hozzászoktam.

Ha másoknak

még, nem megy, a

 fordítók jól jönnének.

Óriási nagyok a különbségek,

sok okos, intelligens, emberséges,

várja a jó döntéseket. Lehet az, ők nem,

nyomhatnak a latba, nem politizálhatnak.

Beszélgetni azért még tudnának, hinnye.

Mert az is, egy szakma, ha jól csinálják,

azok, akik azt, felelősen felvállalták, ah.

Akkor mindenkinek az életére jól hat.

Nagyon mást értenek a szavak

mögött az emberek, még az,

egy szinten lévőknél is,

gyakran tapasztalható.

Kérem szépen, szükség

lenne rá, hogy legyen sok-

sok, fordító, ah,  hogy ne legyen „ordító”.

Legyen szép ez a nap, tisztelettel legyél, hogy

azt is kapjad. Ne mások helyett, értünk is tegyél jót.

Ha a tehetséged miatt vállaltad azt, már úgyis tudod,

összefüggésében látva, az minden érintettről szólhatna.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a jót és szépet, mind,

innen várjuk, mindazokat, ha majd szükséges, meglegyen.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Kérem tisztelettel, ez itt a valóságról szól.

Tisztelettel szólnék, én nem politizálok,

nem értek hozzá, így inkább azt teszem,

amihez, értek, bocsánat, hátha még ez,

időben lenne, ne értsék félre kérem.

Tervezed-e még a jót és a szépet,

megéltél-e, a sorsod

szerint, minden

olyat,

amit

terveztél.

Vagy hagyod,

a terveidet,

halogatod.

Éled azt, ami,

megadatott,

ha nincs más,

nem is akarod.

Ugyan ki tudhatná,

azt, mi a te sorsod,

egyedül, te magad.

Hiszen a lelkes, szíves,

gondolkodó éned, áthat.

Jelzi, mire vagy képes és mit

tervezzél későbbre, mert a

kettőt nem bírod el egyszerre.

Van amikor ásznak mondom, azt

a „többsorsos” jelet, ami azért van,

mert generációsan nem csinálták

meg az elődei, megmaradt neki.

Több dolga van, mint másoknak,

hiszen motiválja a lelkes, szíves,

gondolkodó énje, érjen a sikerbe.

A lényege az, tartozol magadnak,

az elégedettség érzésével. Hiszen,

abból a sok kicsi érzésből áll össze,

az, amit sikernek nevezünk, hinnye.

Ha előszőr, boldogulni tanulnának,

a zsengék, tudnák mi az, ami elég.

Önmagukhoz képest terveznének,

ha a sorsukat, ismerhetnék időben.

Aztán mondjad, segítettél-e valakinek,

úgy, hogy átérezted, mi az, ami neked semmi.

Neki meg, jól jönne, hiszen, már látod azt is, amit,

ő még nem biztos, hogy látja, kérdezd meg szeretné-e.

Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni, hinnye.

Készítek egy oldalon belül, többféle lehetőséget,

hátha, megjön a kedve, az embereknek.

Nem adhatom fel, benne van,

a sorsomban, az, ha nekem

jó csak, azzal mit kezdjek.

Szinten maradni akkor, ha

váltani, lenne, fontos, na, az

meg kinek jó. Ha nem élik meg,

 az emberek a saját sorukat, ah.

Egy sorsszerűségről van szó,

ami megadja, a jó érzéseket,

akkor is, ha nem tárgyiasítható.

Ebből kiindulva, szeretném, ah,

ha rájönnének, az emberek,

még, mennyi, mindent, lehetne.

Vagy az is lehet, hogy már régen,

megcsinálták, ami benne van a

sorsukban, generációs jeleikben.

Az elégedettség, érezéséről, írok,

ha azt, nem kontrolláljuk, olyan, mintha,

nem is létezne, pedig nagyon fontos, hinnye.

Teljesíteni, magunk szerint és generációsan,

megadni az alapokat a következőknek, hinnye.

Szembesülni, azzal, hogy mások is, léteznek,

adni születtünk, mind, jó azt tudni, időben.

Felszabadul a lélek, a szív, a gondokodó

agy, teljes érzésnek neveztem el, azt.

Ne mond azt, hogy vége, fordulj meg,

ha a hátát látod már csak, az embereknek,

akkor valószínűleg, eltávolodtál, fontos tudni.

Ismerve a sorsunkat, megkeresni a lehetőségeket,

nem vagy kevesebb senki másnál, amit elértél már,

abban jó minőségben is élhetnél, tervezve éljél.

Azon belül, amin most lehet, ne másokhoz

mérjed, kérlek szépen, mert elmegy a

kedved. Ha azt látod neki simán

megy minden, ami neked nem.

Generációs jeleknek hívom,

ha észreveszik időben, könnyebben

élik meg, a generációs feladataikat. Ami adja,

a lelkesedést, motivációt a következő feladatnak.

Belőlünk indul ki, minden jó és szép, meg kéne élni,

ismerem mint a tenyeremet, én igen, oktatnám is,

szívesen, kicsiben teszem, nagyban szeretném.

Beértem már arra, hogy megéljem, boldogulnak,

az emberiesek, a saját sorukban, generációsan.

Várom a lehetőségemet, nem adom fel, hinnye.

Most kérek bocsánatot, legyen szép a napotok.

Magyarországról Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

Bocsánat, a valóság, megint megtalálta a kivezető utat, kérem ne

olvassa  el, ah, utána méltatlannak érezheti, az üres szóáradatokat.

Ez a mai, összefüggésében látásom, a 25. tapasztaló évem, hinnye.

Nem mindegy, szívesen, lelkesen, gondolkodva éled-e az életed,

vagy leutánozod azt, amit éppen aktuálisan láttatnak veled.

Mutatják a generációs jelek, hány generáción

keresztűl, nem csinált senki semmi

olyat, ami, jónak, szépnek

mondható lett volna.

Amikor kapni

és csak

kapni

akar

valaki,

mert azt

gondolja,

nem fáradna

azzal, hogy ő

maga megoldja.

Majd később jön rá,

arra, ha időben másokra,

a sok jóban is, gondolt volna,

nem éreznék, magukat becsapva, ah.

Ráérezni, átérezni, megérezni, gondolkodva

élni, fordítással, adott helyzetben, segíteni, ah.

Átélve azt, amit a másik, éppen akkor old meg, úgy,

hogy több generáción keresztűl, emlegetik az ünnepi

asztaloknál, hálásan a jóemberségéért, sokszor a nevét.

Nem mindegy, mi marad a többieknek, azokból, amiket,

nekik szántak, de nem is tudtak róla, elsunnyogták-e.

A jóból, a szépből a lényeget, s megalázóan vetették

oda a maradékot, mint egy, jól begyakorolt kegyet.

Van amikor kezelhetetlenné válnak, azok a régi,

sokszor jól bevált gyakorlatok, mert rájön.

Nem működik, ha ismétli csak, a

 megszokottat, már lelakott,

elfásult, kikopott, unalmas.

Nem viszi előre egyáltalán,

erősen megrekesztően hat.

Egyszer fordul ki, utána már

nem találja, a régi önmagát,

mert az generációsan nem hat.

Belekerül egy kóros körforgásba,

az életét már, nem ő irányítja, ah.

Vissza az eredőhöz, a belső tartás

fontos, készen a jóhoz, a széphez.

Nincsenek miértek, nem ártani

születtek, másokért és helyett

szutykolódnak, nem jó ötlet.

Van, akitől sok jót kaptak,

akkor is, ha nem estek jól,

az őszinte, kijózanító szavak.

Megtanulni őszintén és jól élni,

hiszen, ha már megszületett,

megjár az, a maga szintjén,

mindenkinek. Eltűnnek az

irigységek, hiszen minek.

Az egyikük, már magasabb

szinten éli meg a számára jót.

A másikuk, még küzd és bízva

bízik, közben is, jó ember marad,

el semmiképpen, nem embertelenedik.

Mert elmúlik ám a káprázat, elfújja a szél,

 a régen, talán még működő varázslásokat.

Mindenki kijózanodik és rosszat nem tesz,

mert nem akarja rárakni, több generáción

keresztűl a saját, legfontosabbjaira azt.

Ami már fölösleges rosszalkodás,

hiszen van az Isten, eldöntötte,

már a jó energiákban vagyunk.

Kilátszik, minden, a felszínen

van az, amire nem gondolnak.

Erősítsed a belső tartásodat,

gondolkodva döntsél, azt a.

Vagyunk a nép, akik mind,

más és más, várjuk a jót.

A megérdemelten szép

életet, nem a maradékra

gondolunk. Hanem arra, amit

egész életünkben teremtettünk,

mert a munka, volt az életünk, ah.

Aki megtalálta a hivatását, abban ki

is tud bontakozni, hisz a tehetségét,

ahhoz kapta, hagyjad meg, abban.

Az a jó a népnek, ha hozzáértés van,

a jóban, a szépben, életszerű az nekik.

Ma már nem ugyanaz semmi sem, ah,

mint 5 éve, hatalmas ám, az Isten.

Ha azt gondoljuk, nem jár meg a jó,

ugyan, hogyan, értékelnénk a jókat.

Hiszen építeni, nem ártani jöttünk.

Ne árts, ne bánts, magadra is jól

vigyázz. Téged sem pótolhat, a

szeretteidnél, tiszteltjeidnél,

senki más ám, azt a, hinnye.

Ah, elmúlik a káprázat és

kitisztulnak a fejek,

nem mindegy, mi

marad a jóból,

szépből, hinnye.

Mi módon, számolsz

el, a lelkiismereteddel,

ha jelzett, hogy ne tegyed.

Helyetted nem oldhatja azt

meg senki más, neked kell,

átélned, szembesülnöd,

azzal. A könnyűt vitted,

a nehezekkel terhelted,

a jobb sorsra érdemeseket.

Bocsánat, prevenciós vagyok,

megelőzésben gondolkodok.

Jó szerencsét, szép napot,

kívánok, a gondolkodóknak.

Meg azoknak, akik nem ártanak,

nem bántanak, mert segítőknek,

szülte őket az édesanyjuk, azt a, hinnye, ah.

Hivatásuk-e, munkájukból adódik-e, mindegy.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelked,

tiszta tükre, mind így születtünk, hinnye.

Magyarországból, Pakson

a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

Bocsánat, a tapasztalataim összefüggéséről írok,

ha nem szereti olvasni a valóságot, ne olvassa el.

Megmaradni úgy, hogy gyermeklélekkel élve,

ne pusztuljunk ki, mint nyáron a hóvirág.

Tehetséggel születtünk mind,

ki abban, ki meg

másban, az.

Ha egyformák

lennénk mindannyian,

talán a nevünk helyett,

számokat kapnánk, azt a.

Julamami 1,2,3,4,5,6,7, 8,

a Julamami védjegy, ne

használjad, nem a tied.

Biztosan vannak, akik

nem értik, mit is akar,

egy 68 éves a neten.

Kérem szépen, a

jó szerencsémet

keresem az interneten.

Nem unalomból vagyok

fent, keresem a lehetőségem.

Sokan lettek sikeresek már, azáltal,

hogy megtiszteltek, eljöttek, meghallgatták,

amit a tenyerükből, a sorsuk, számukra üzent.

Hatvanéves koromra terveztem, hogy a sikerem,

úgy ér körbe, megkapom a lehetőségemet arra,

visszakerülve a köztudatba, láttatom, vagyok.

Sokan voltak azok, akik azon munkálkodtak,

ne lássanak engemet, mintha, nem is élnék,

úgy tudták, különböző változatok voltak.

Az életem során 25. éve tapasztaló,

oktató, nevelést segítő vagyok.

Elviselnek, eltűrnek, eltüntetik

az oldalamat. Mások meg élnek,

a lehetőséggel és használják a

 tudásomat, hogy boldogulni

 tudjanak, jól megérdemelten.

Hiszen szolgáltatok, hinnye.

Hivatásommá lett, így sok,

sok, minőségi embert,

ismerhettem meg.

Fordítókat oktatnék,

arra, hogy a szintek

között, segítsék az

embereket, hinnye.

Toleránsak legyenek,

mert mindannyian,

más, sorsot hoztunk.

Van generációs jelünk.

Nincs üzleti érzékem,

most tanulom, amit

idetesz a sorsom.

Vigye sikerre olyan

ember, aki meg épp,

az üzleti életben jó.

Egy dolgom van

még nekem,

eladni és

átadni a

tudást.

Nem

teheti

helyettem,

senki, más.

Amikor valaki,

úgy dönt, gátol,

fékez engemet.

Közben mennek

az évek, korosodom,

hát, így most is immár,

tíz éve, megint várok.

Nem adhatom fel,

a várakozást,

tartozom

azzal a

következő

generációnak.

Alapokat tudok adni

csak, de az lesz, a megfelelő

ahhoz, hogy kibontakoztathassák,

a saját sorsuk szerint, önmagukat.

Nagyon nehéz, embertpróbáló,

úgy is, jó minőséget adni,

hogy közben, nehezékeket,

cipel, az emberséges segítő.

Nem várom el, senkitől sem,

hogy megértse, meg nincs is dolga

vele, addig amíg, rá nem jön mindazokra.

Ha nem hátráltatná a nagy igazságérzetével, már

segítségére lenne, a saját szintjüket keresőknek, hinnye.

Ami másé, nem lehet a tied, a lelkiismereted megadja hozzá,

a megfelelő jelzéseket, kontrollálja a szíved, gondolkodó agyad.

Persze, azt is gondolhatod, beszél valamiről az öregasszony, de,

minek, hiszen az emberek, az anyagi jólétüket erőltetve haladnak.

Igen, úgy igaz, viszont, ha nem ismeri fel a határait, mi lesz vele, ah.

Mindét oldalunkat, ismernünk, fontos, ahhoz, hogy boldoguljunk,

hiszen az már, a boldogság előszobája, az egészséges körforgáshoz.

Átfordultunk, 5. éve tapasztaltam meg, A csoda könyvem előlapjául

rakva, látható a föstésem, megcsíptem a pillanatot, aki érti, tudja mit.

Ha ismernék az emberek a saját sorsukat, generációs jeleiket, biztos,

nem ártanának egymásnak. Nem a magyarázatokat keresnék,hinnye.

A megoldásokat keresve jól haladnának, már nem gáncsoskodnának.

Itt jön a bocsánatot kérek, valószínüleg átment, hogy miért teszem.

Jó szerencsét, szép napot kívánok, minden emberségesnek, hinnye.

Jó emberesedést kívánok, minden útját keresőnek, értve könnyebb.

Megtalálni a saját sorsát, megoldani generációsan ami a dolga lenne.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

 

 

 

Bocsánat, nem szeretnék, senkit, megbántani, ha nem

szeretne, a valóságról olvasni, ne olvassa el, kérem.

Libaháj, kacsamáj, pulykafartő, kacagány,

ma így, holnap úgy, bárkitől bármit,

ha éppen, kedved szottyan.

Julamami Generációs Jelei,

oldalamat, csak úgy,

mivel, jól hangzott,

elbírtokolni,

próbálták,

egy időre.

Ugyan, más

megnevezést

adtak annak, a

 rögzitések, igazolják,

indokolni is megpróbálták.

Nem újdonság az, látszik,

rutinosan, lehet, hogy napi

szinten, gyakorolja valaki,

mert szabad azt is neki.

Láthatnám, mert,

hallottam róla,

megnézném,

ha, szabadna.

Jólnevelten, így.

Nem akarom,

megszokni azt,

mert, ez az, egész

életemnek a

munkája, hinnye.

Magamat nevelve,

sokat tapasztalva, a

 tudás, nálam van.

Ha megteheti,

fondorlatosan

látszatra, elveheti,

nem tudok tenni,

ellene semmit sem.

Nagyon fortélyos, ah.

Formálisan megfelelne,

annak, ami, igazolni látszana,

hogy nem lehet az a birtokomban.

Hiszen, nem tudok, az elvárásainak

megfelelni, majd utólag, láttatja velem,

hogy neki lesz igaza, a legyártottja igazolja.

Gratulálok, valóban, remek kitaláció, hinnye.

Néhány, dolog, hiányzik belőle, hogy igaznak is

látszon, a tudás, nincsen, ez ügyben se mögötte.

Ennek az oktatása, a neveléshez használatához,

kevés lesz az, hogy másban, úgy otthon vagy,

hogy az megfelelő lehet, formálisan, azt a.

A tehetséget, az intelligenciát az Isten

adta, embernek nem engedi meg,

hogy átigazolni, láttassa, ah.

Nem könnyű ezt, így,

megtartani, de

nem lehet,

másképp,

mint úgy,

ELADOM.

Nekem is,

szükséges,

azt tudnom,

nem hiába,

adtam.

Körforgás,

így hívják azt,

ha egészséges,

gondolkodással,

adok-kapok és

úgy, átadok.

Kicsiben és

nagyban,

ugyanaz, a

 lenyomat van.

Nem elég az hozzá,

hogy rutinosan, átjátszani,

tudni kell, kitűnően alkalmazni.

Ha nem pisszentették le, időben,

nem vett levegőt a szerzés közben,

eddigre, átlátni, sem, tudhatja már.

Meglátni és megszerezni, hinnye.

Tudományos prevenciós, ezt a

vézettséget, mint kitűnő,

megajánlottat kaptam.

Elfogadtam, mert

mögötte ott volt,

öt olyan évem,

amikor, grátisz,

sokaknak adtam.

Teljesítettem, a

 lelkemnek, a szívem

is jól érezte magát tőle.

A gondolkodó agyam meg,

tudta, ” a hivatásom ez nekem”.

Az egyik oldalról a másikra nem

lehet, csak úgy, átvinni ám, ehhez,

fontos tudni, kontrollálva működtetni.

Néhányan, szemlesütve, mondták már,

megpróbálták oktatni, nevelésben is

alkalmazni, nem ment, nálam van az, a

 tudás, ami szükséges mindezekhez.

Megtanítom, azokat, akik arra, elég

érettek, hogy emberségesen adják,

tovább a tudást. Mindenek előtt oda,

ahol az igényese már arra készen van.

Így hát a Julamami Generációs Jelei

oldalamat és a többi, eddig hasznosat,

magam szerint intézem, én teremtettem.

Tartás, méltóság, legyen, ottan, bőven, hogy

vihessen a zsenge, onnan kimenőben, hinnye.

Megvárom, a vevőjét és átadom, méltósággal,

ahogy az emberségesen méltó, a tudásomhoz.

Addig oktatom, nevelésre használom, mint

tíz éven keresztűl, amikor megtiszteltek

és az oktatásra, neveléshez megjöttek.

Nélkülem ez nem megy, okos lehetsz,

sokat tanult is, a hivatástudat az más.

Nem mindegy ki viszi úgy tovább, hogy

adni is tudjon, általa, nem a pénzszerzés,

miatt adta az Isten, mint látszik, nekem sem.

Akinél jó helyen tudom majd, éppen váltásban

lesz, mert, elért, az egyik, oldalán, már, mindent.

Rájön, ezzel törlesztheti azokat, amiket esetleg,

akkor még nem tudhatta, helytelenül vitte véghez.

Úgy aztán, mivel látja, mit vesz meg, már tudja, nincs

olyan, amit, lelkesen, szívesen, gondolkodva, helyre ne

lehetne hozni. Mint egy bocsánatkérésként, ha kimondani

még akkor sem megy, ha a gesztussal kifejezi, az megteszi.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Rálátni, meglátni, átlátni, kihallani, tisztán kontrollálni,

rájössz, nem véletelenül jelez, a lelkiismereted, hinnye.

A csoda című könyvemből említek meg, néhány mondatot.

Visszalép néhányat, így most az arcába hozza, a szél az esőt.

Szorosra fogja a hátán, az árvát, átkulcsolja rajta, ahogy csak

  tudja, az ujjaival összezárja, a két kifordított karját.

Az ázott inge alatt ő is nagyon

fázik, muszáj megpróbálnia,

akkor is, ha nagyon megfázik.

Bortorkálva lép, a lábaira

bízza magát, semmit se lát.

A kutya megérzi a gyapjú szagát,

összeszedi magát, talpra áll, megy

amerre viszi az orra, ahol a gyapjú szaga.

Érzi megérkezett, rögtön tudja, aludt már rajta.

Lenyúl érte a kereső keze megtalálja, felemeli,

ráteszi a másik vállára, nem bánja, hogy erős

az ázott kutya szaga.

A kutya vakkant,

tudja, hogy emberbarátját

megtalálta. Érzi a vállain most,

a legfontosabbak vannak, hát

átkulcsolja őket, együtt fáznak.

Odaérnek az emberek, körbefogják,

valami gyapjút, rájuk terítenek és szinte,

váll a vállal tartják meg és tólják előre őket.

Szakad a könnye az emberséges óriásnak, semmit

sem lát, nem tud elesni, hiszen szeretettel körbefogták.

Mindenki életében, van egy döntéshelyzet, amikor, vagy,

megy tovább, a megszokottban. Vagy hallgat, a belső kontrolljára

és tudja, mikor fontos tennie úgy, önmagáért, hogy másokért is tesz.

Emberismeret, önismeret, sors és generációs jelek, feladatok, fontos

lenne tudni róluk, úgy, hogy a hétköznapokban alkalmazni is tudjuk.

A Világ halad, ha a maga idejében nem fejlődik az ember, ah lemarad.

Sajnálhatja majd, ha a helyét, csak a sorvégén találhatja, emberileg.

Mindkét oldalunknak fontos teljesítenünk, „két lábbal a földön”.

Ha nem tetszik, amit a tükörben látsz, változz, hogy jobbat láss.

Tökéletes nem, de rendes, jó emberré, még bárki lehet, hinnye.

A gyermek csak kicsi, nem gügye, hát, kérjél, bocsánatot tőle.

Legyőzni önmagukban, a szigorú, semmire nem jó elvárást, a

berögzültet, amiben nőttek, amit tettek, túl szigorúan értük.

Ellenükre volt az, hátráltatta csak, az önállósodásukban, a

 legnagyobb, amire képesek lehetnek, időben megbocsátanak.

Nem életkor függvénye ám, a bocsánatkérés sem, hinnye,

szükséges hozzá, egy bizonyos idő, mire az körbe is érhet.

Lehetsz tagadásban is, de az majd, sokat hátrálatat benne.

Nekem már könnyebb, a tapasztalt tudásom, sokat segített.

Megértés, elfogadás, az alázat gyakorlása nélkül nem megy.

Magadnak is fontos legyél, tégy jót és szépet önmagadért,

hogy azután tudjál, amikor, elég érett vagy, tenni másokért.

Tanuljál meg, úgy kommunikálni, hogy az át is menjen,

ne várjad el, azt, amiről fogalma sincsen. Honnan tudná,

ha nem volt jobb minta előtte, csak egy megszokott régi.

A sorsod és generációs jeleid, sokat segíthetnek ebben,

tanuld meg nálam, amit nem tudsz és a hiányát már érzed.

Tisztelj meg, jelentkezz be, tapasztald meg, az első órákban,

hogy el tudjad dönteni, érted- e már, mit nem értettél előtte.

Mennyivel könnyebb, ha kicsit is, de tervezve élned az életed.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Tisztelet, megbecsülés, legyen ottan bőven,

hogy vihessen a zsenge kimenőben.

Mert mi lesz veled, ha majd,

fázik a lelked, a nagy

üresség ridegségében.

Az egy szinten lévők,

értik egymást,

akkor is, ha

a másik

oldalat

tanulják még.

Az intelligensek,

segítőknek születtek,

persze, ahol igénylik,

nem ártanának senkinek.

Hiszen tudják, nem a pénzük által

 lettek, így hát, maradnak emberiesek.

„Az agg is lehet gyereklélek,

az ártó pillanat alatt a gyermek

lelke, meg is öregedhet.

Megint rázza a hideg, eszébe jut az,

hogyan mesélte el azt, az ő gyakori kérésére.

Mit érzett, amikor

megmentette, a gyapjú szagú, őket kettőjüket.

A csoda, így emlegették őt később,

meg voltak róla győződve,

az emberek, hogy bár,

a nevelőapja

mentette meg.

Az Isten keze is

ott volt végig,

amikor a

kutyával együtt,

őket átkulcsolta a karja.

Siet a férfi, vállán a gyermek,

a vizes ingében vacogva,

kocognak a fogai.

Semmit nem tud tenni ellene,

nagyon rázza a hideg.

Megfeledkezik egy pillanatra

a kutyáról, átfut az agyán.

Megretten a gondolattól,

hogy szólítsa, hát még neve sincsen.

Muszáj visszamenjen, megfordulva,

a mellkasát veri az eső, védi a

gyermeket, ahogy lehet.

A hátára teszi, csimpaszkodik is

erősen, beleváj a bőrébe,

mind a két apró kezecske.

Ő meg, a két karját ráfordítva,

összekulcsolja mögötte,

ezzel is megerősítve.

Kicsi még a fekete gubanc,

lemaradt,  nem csoda, ahogy

ijedtében ő most rohant.

Ugyan, hogy szólítaná,

nincs is neve,

milyen

hálátlanok

voltak vele”…

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

 

Kérem szépen, ez itt, a valóságról szól,

nem szeretnék csalódást okozni, ah.

Elhiszed amit mondanak,

megnézheted majd magad,

amikor a szerencse helyett,

szembesülsz azzal ami van.

Nem rólad szól, másokról,

ahova  szépet és jót tetted.

Nyugdíjad helyett aprópénz.

Tanulj meg érvelni, mert,

a magyarázkodás kevés.

Kommunikáljál, fontos

lenne tudni, úgy, hogy

átmenjen ahova szántad.

A sablonok, már elkoptak,

 tanulás nélkül, nem megy.

Ha nincs rálátásod, mind a

 két oldaladat nem ismered,

vakmerően bátor, a hamis.

Rádrakja azt, ami a feladata

lenne és számonkérné majd.

Amit senki nem csinált meg.

Nem tartozom se ide, sem oda,

tartozom az engem megtisztelőhöz

és akkor éppen, ráfigyelve csak oda.

Így adhatok, tanácsot, mindenkinek,

aki a sorsát ismerve, jön az oktatásra.

Igényes lesz, ha addig nem merte, ah,

kontrollálni, mi a fontos, a számára.

Az intelligens nem sértődik meg,

alkalmazkodni tanul és serényen.

Segíts magadon az Isten is megsegít.

Segített, ahol tudott, adott eleget,

sírt is már sokat, pedig nevetni szeret,

most jöjjenek mások, teljesítsenek.

Nem várta azt, hogy megdícsérik,

tette a dolgát, nincs több dolga már.

Mint megtanítani, az igényeseknek,

a már, a saját szintjükön lévőknek,

azt, amitől a tartásuk megmaradhat.

S amikor betanított az oktatására és

a neveléshez segítségként sokakat,

szépen, tisztelettel, elköszön, kihátrál.

Beszéljük meg, mielőtt, félreérthető

lenne, ígérem, nem fogom félreérteni.

Megtartom, ha nem akarják megvenni.

Amikor, ráébredsz, a valóságra, ne

uraljon el a bánat, hinnye, azt a.

Úgy lépj

előre,

hogy a

jövőd, majd,

megveregethesse

a vállad, már bocsánat.

Amikor kapcsolódnak a mozgások,

a következő lépésekhez és összeáll.

Uram Isten, ez meg minek a szüleménye,

a dolgok bizony, már, körbe is értek, ah.

A Hazánkban sok intelligens ember van,

a szíves, lelkes, gondolkodók agyaljanak,

az emberek szabadnak születtek, hinnye.

Miért nem, szólnak egymásra, mielőtt, még

mellé mennének, erősen szellemes lehet, azt a.

Ugye az azért, nem úgy van, hogy mindent lehet.

A különböző szintek, nem tudnak kapcsolódni

egymáshoz, erőlködve sem lehet megoldani.

Feltaláltam valamit, amit, a családoknak,

nagyon fontos lenne tudni, működik.

Igényes közösség, már képes is

lehetne arra, hogy bevigye,

a köztudatba, hitelesen.

Ha megveszi attól, aki

feltalálta és ő betanítja.

Sokaknak, akik alkalmasak,

az oktatási, nevelési formámnak,

a közreadására, bevíve az oktatásba.

Azután, majd eldöntik, még mire lenne jó.

Bizakodó vagyok, hogy nem csak a látszat,

amivel, lépésről – lépésre felépűlt a történet.

Bár, tapasztalom mostanság gyakran, hogy a

közösségek, esetleg, olyan nagy létszámúak,

hogy a szintkülönbségek kezelhetetlenek.

Fordítókra lenne szükség, mint sok,

hasonló helyen, ne vegyék zokon,

kérem szépen, körbeértem.

Várom a lehetőségemet,

a széphez és a jóhoz.

A gyermek csak kicsi,

nem gügye, gyakran,

tanulni lehetne tőle.

Kérem vegye fel,

velem a kapcsolatot,

valaki, aki már járt nálam.

Érteni fogjuk egymást, azon

leszek, alkalmazkodni tanultam meg

 előszőr és alázat is, van bennem, bőven.

Naponta segít át engemet, az emberismeretem,

azokon a helyzeteken, amik bizony épp körbeértek.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet. Nem harcolok,

sem veled, se ellened, eladnám a feltaláltamat, egy arra

beérett, az üzleti életben, jól otthon lévőnek, hinnye.

 Tapasztaltam, a 25 év alatt, nálam biza,

az alázatom, emberisemeretem,

van bőven, jó helyen van.

A kulcsok, ezek ketten,

mellé menni, nem lehet,

mert elmúlik általa a tudás.

Tisztelet, szeretet, legyen

ottan bőven, hogy vihessenek,

a zsengék, belőle, kimenőben.

A Hazaszertet érzését, ismerem.

A körforgás nem áll meg, az élet

élni szeret, fejlődünk lelkileg, ah.

Ha a jó minőségű életünk biztosítva

lenne, minden, rendben is lehetne.

Az emberiesek is, mind – mind más,

ettől szép, lelkes, szíves, színes a Világ.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

Bocsánat a valóságról írok, kattintson, ha eltévedt.

Óvatosan mondom, szépen halkan, ahogy

régen megszoktam, megnyugtatóan.

Kontrolláltatni, mindent, hinnye.

Nem felejtek el, bocsánatot kérni.

Újra felrakni ugyanazt a lemezt,

önjelöltként, meg minek.

Nem fejlődhetett fel,

ahhoz a feladathoz,

másban van a tehetsége, tán.

Meg sem próbálja, a hétköznapokat,

szorgalmasan élni, hiányos hát ahhoz, a tudása.

Vajon, tisztában vagyunk-e vele, ha hivatalosnak

tűnő helyen fénymásoltatunk, hol látják az adatunk.

Bebújhatnak-e, a cégünk bőrébe, azt, ellenőrzik-e.

A levelezésemben megjelent egy IP cím közeli helyről.

Megfelelni a statisztikáknak, az emberiesek meg, a

 lehetőségeikről sem tudnak. Nem aggaszt az senkit,

ha egyszer, szemben találja magát, a hamisságaival.

Nem mindenki született üzletelni, kereskedni, ha a

hitelessége, megkopik, újak váltják majd, a helyén.

Amit a génjeinkben hozunk, s amit megszenvedünk,

annak megfelelően, ki hova születik és hogy élhet.

Arra gondol-e valaki, amikor, jó nagy lesz az üzlet,

hány ember szorongott, már hetekig, fölöslegesen.

Szerintem van Isten, a sors, meg a generációs jelek,

a megelőzés is jól működik, bizonyíthatom, hinnye.

Ha mindenkor, mindenben, csak, főnök akarna lenni,

elérve, megülne csak a székében, pedig dolgoznia kéne.

Arról szólna, a sorsa és a generációs hozadéka, hinnye.

Én még, nem érhettem el, a feltaláltammal, a sikeremet, ki

tudja a régen ellopott igazolványaim, befolyásolják-e mindezt.

Megoldódhatna, mindaz, a rossz, ami már megtörtént velem,

magam találtam fel, rajzoltam meg, oktatom, nevelek is, a

 segítségével, ha megvenné egy emberies üzletember.

A tanítására is betanítanék, sok arra, alkalmas,

igényes, emberségeset, vigyék tovább, bele,

azokat, kiegészítve, ahol, szükség van, most erre.

A szülőket, nagyszülőket, rokonokat is betaníthatnám, a

 kéznél lévő, segítésnek, erre a megelőzésben történő formájára.

Elsősorban otthon kapjanak tanácsot a zsengék, növésben lévők,

a mindenféle hatásoktól, túl gyorsan felnőttesedő gyermekek, ah.

Nem utolsó sorban, kitűnő agyalós a ” sorsot soroló tenyérolvasó”,

a jó minőségű gondolkodásra késztető, sikerélményekkel feltöltő.

Álmodtam, egy éjjelen, fentről néztem, ah, talán, túl kényelmes,

álláspontból lefele, nyűzsgött a tömeg, volt dolga mindenkinek.

Úgy látszott, a ritmusán, életszerűen működőképes, hinnye,

jól láttam-e, onnan, ott, mindenki, részese a történésnek.

Másnap ott benne a hétköznapokban, talajt ért a talpam,

szebb volt, onnan fentről, tapasztalás nélkül nézelődve.

Vannak, akik generációsan, fontos feladatot hoztak,

 már, sokféle rálátással bővelkednek, tapasztaltak.

Meghozza az érett gyümölcsét is a megbecsült, a

régi megkopott, megfáradt módszerek, ah, nem jók.

Ha alázat nincsen benned, elhessegetsz mindent, ami a

 szorgalmadat, elvárná tőled, a középszerűségben bővelkedsz.

 Jobb az üres tekintethez szokni, mint, a megalázó kézzel parolázni.

Nem keverhető össze két szint úgy, hogy értelmes, tartalmas jövőt

hozna, elbeszélnek egymás mellett, a fordítók most jól jönnének, ah.

Szerencsés napot kívánok, minden értelmes, jó minőségű a

 hétköznapokban, jól megélhető, életszerű, életképeknek.

Kérem ne olvassa el, ne okozzon csalódást magának, ez itt a

valóságról szól. Kérlek ne kezdjél bele, ha a könnyűt szereted és a

kevéssel is beéred. Tapasztalatom szerint átfordultunk, már a jó

energiákban vagyunk, most, jól kommunikálni tanulunk.

Azt sem mondhatja senki, hogy nem szóltam időben, már 7 éve írom.

 

Ha a testedről megfelelően gondoskodsz,

gondolkodj el, hátha a lelkednek is megjárna, most, a gondoskodás.

Amit a lelkes, szíves, gondolkodó éneddel elérhetsz kontrollálva, azt

a testeddel nem érheted el, a két oldaladdal együtt, sikeresen igen.

Persze bocsánatot kérek, ha a pénz tett, olyanná, amiért tisztelnek,

azt a részét nem ismerem a sikernek, néhány változatát viszont igen.

Harmóniában lenni, önmagadnak sem ártani, ne szomorkodjál azért,

mert nem értenek meg téged, nem ők azok, akiknek megjárna az, ah.

Amit te már tapasztaltan tudsz, ők még, nem értintődtek meg általa.

Két oldalunk van, kétféle tudást hordozunk, van aki már,

kibontakozott az egyikben teljesen.

Önismeretre oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés segítése.

S nem veszi észre, fontos lenne megtanulni a másik oldalát,

hogy két lábbal állva a földön, szép legyen számára a Világ.

Hiszen amit már megtapasztalt, az nem ellene, érte van.

Ha, az irigyeiből, vannak már sokan, azt jelenti, jó szinten van, csak

nem váltott időben,  így maradt ott, ahol irigységet generál, hinnye.

Mindent idejében, szokták mondani, a szintváltásra is, nagyon igaz.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék, se veled, sem

ellened, tapasztalva is oktatni, nevelést segíteni vagyok itt, hinnye.

Hiszen akik irigységbe bonyolódva élnek, nem fejlődnek,

elhiszik, magukról, hogy ők, a megmondó emberek és mindent

szabad. Pedig csak azt sugallják azzal, hogy erősen tájékozatlanok.

Nem ismerik még, a jól beváltat, segíts magadon az lsten is megsegít.

Fejlődni, tanulni, nem szeretnének, azt gondolják, mindent tudnak.

Mind más és más, feladatot hoztunk, fontos lenne tiszteletben

tartani, más szinten, mást értenek mögötte, nem fejlődhetnek általa.

A tehetségünk, a hozott, a tanult, tudásunk, adott.

Csupán,

azt lenne szükséges megélnünk,

ami sorszerűen, számunkra és

generációsan adott, megcsinálni,

a belső kontrollunk szerinti

holnapot.

Pillanatonként fejlődünk, mindenből tanulunk, mindenkitől

tanulhatunk, a hétköznapjaink a legjobb tanítók, hinnye, azt a.

Azzal együtt rájövünk, arra is, amitől szép, lelkes, szíves,

számunkra a Világ.

Van a másik véglet, amikor elmennek az

emberek egymás mellett úgy,

mintha velük, ugyanaz csak másképp,

nem történhetne meg.

Ha a segítőkre nem figyeltek, nem becsülitek meg az intelligenseket, szakmai tudásuk legjavát adókat, nem lesznek jelen, ott ahol szükséges.

Hiába mondanátok, kérnétek, már nem lesz aki meghallja és a

megfelelő szintű, segítséget,

időben nyújthatna.

Nem véletlenül vannak, a családotokon belül is, hát

becsüljétek meg az

intelligenseket, tudják azt is, amit ti még nem.

Két lábbal állnak a földön, nem a pénzük által tisztelhetőek,

az Isten, összefüggésében látóknak, teremtette őket.

Ha elzárjátok előlük, az anyagi jólétükhöz vezető útjukat, a sorsukat

attól még megélik. Akkor is, ha nem jólétben élnek, nem szegények,

a többletük ott van a tehetségükben, az intelligens agyukban, azt a.

Lehet ám, nekik is pénzük, sorszerűen, generációsan, megadatik az

az is idejében,  a teremtő, szegénységre nem teremtett, senkit sem.

Van az Isten, a sorsunkat hozzuk, a generációs feladataink adottak.

Az elődeik megszenvedték, hogy a szintjükön, értelmesen éljenek.

Adok – kapok, körforgásban vagyok, nem

ártani, segíteni jöttünk, mindannyian.

Ha még nem vagy arra beérve,

inkább éld meg, csak önmagadért,

a hétköznapoknak vélt, számodra,

ünnepeidet.

Tiszteld, szeresd önmagadat, hogy azután, tudjál,

másokat.

A jót és szépet megélheted, azzal is, hogy kiegészíted a

ruhatáradat.

Magadnak megfelelően, elkerülve, a másoknak

mindent lehet, számodra viszont, túlzás lenne az.

Hiszen nem a belső tartásod, méltóságodnak a

hiánya, sem a pótlása az, maradj önmagad.

Időnként nehéz tudomásul venni, nagyon nagyok ott, a

szintkülönbségek, az intelligens tudja, kezelni is megtanulja.

Jelzi a lelkes éned, vedd észre, ha nem szívesen

látnak ott, ahol örömet szeretnél azzal, szerezni magadnak.

Ha hasonló szinten lévő az, akitől vásárolsz, jól áll majd rajtad.

 

Vedd időben észre, ha valahol az irigység, felüti a fejét.

Ne akarj

bizonyítani ott, ahol azt hiszik, ők tudnak mindent a legjobban.

Keress másik helyet,

ahol örülnek, annak, hogy tőlük vásárolsz majd.

Fejlődjél, tanuljál mindenből és haladj tovább.

A saját utadon, az

elért szinteden, megértően viselkednek veled, a hasonló életet élők.

Ne hagyd, hogy elrontsák a kedvedet,

nem szükséges kimondani, mindig mindent.

Vannak arra jól bevált

szavak, hogy előszóként alkalmazva, nem olyan erősen hatnak.

Amit mondanod fontos, mert, úgy érzed, akkor éppen kipakolnád.

Van amikor, bölcsül az ember, ha hallgat, nem beszéli ki.

Megjön utána, a megfelelő, belsődben kontrollált, fejlettségi erő.

Érvelni tanulj és ne magyarázkodjál, ott, ahol, a hamiskodók, már

megszabnák a saját gondolataidat, azzal, hogy körbeudvarolnak.

Önmagukat

erősítenék vele, ha megalázóan viselkednek, még nagyon sok

mindent nem tapasztaltak.

Ami, az alázatot gyakorló tapasztalóban, már bölcsességként, ott

van, nem életkor

függvénye az sem.

Ha mindent kibeszélnénk, hamar elfogynának a miértek,

hinnye. Legyen szép ez a nap, a „miértek” a lelkeseknek,

szíveseknek, gondolkodóknak, fontosak.

Van-e neked fából vaskereked.

Segítettél-e már eleget,

ha az elődeid,

nem

tették

meg.

Vajon mi

maradt meg,

azokból, amit te

magad, a két kezeddel,

az intelligens agyaddal,

teremtettél meg, hinnye.

Van-e általa irigyed neked.

Ismered-e az embereket, vagy

mások által ismerted meg őket.

Emberségesek maradtak-e, ah.

Vagy csak, üzleti barátságok.

 Kitűnő emberies kapcsolatok,

azok, most az életszerűek, ah.

Emberies jelnyelvnek mondom,

amivel oktatok, általa nevelek.

Ugyan, miért nem tanulja,

miért féli, azt amit,

nem ismerhet.

Mi adja a

tartásod,

méltóságod,

neked, neked, a

talpaiddal a földön.

Gondolkodva élj.

Amikor elérted,

amit elterveztél,

tervezel-e még.

Vagy úgy érzed,

nincs több

dolgod

neked.

Anélkül

éled meg,

hogy lelkesen,

szívesen,

elgondolkodnál.

Mikor, hol van neked,

a belső határod, mit,

bírsz el, te magadtól.

Amit nem, azon, a

 kontrollálható,

tanulással,

változtatni

igyekszel-e.

Van az Isten,

tudod-e, vagy,

mint a mesét,

hol hiszed,

hol nem.

Kapaszkodsz bele,

viszont, az igéreteidet,

nem teljesíted, felé sem.

Pedig magadért tennéd,

hogy erősödjön a tartásod,

legyen egészséges emberies

méltóságod, hétköznap is.

Ünnepi érzéseid vannak-e,

vagy beéred, a költekezéssel,

az úgyis, megadja, azt neked.

Elfog-e a vágy, hogy hatalmasnak

érezd magadat, mások felettinek.

Megmutatva, neked mindent lehet,

hiszen ki merne felelősségre vonni,

téged, mindenki, jön majd neked.

Jártam egy közösségbe régen,

mindenféle módszerekkel,

kápráztattak időnként el

bennünket, az agyunkkal.

Kicsit késtem, nem indította

el, az aktuálisat vezető, megvárt.

Érezte, megérkezem, csak kések.

Egy hely volt, már csak a körben,

sokan integettek, én meg vissza.

Lehuppantam oda, mindenkit

látva, a csalódásokat is láttam.

Nem fogadtam szót, pedig ők,

integettek, ne üljek oda le.

Fogadott gyermekének

mondott, már később,

azzal sem egyedül

voltam, többeket.

Havonta, úgy

kettő órányit,

magyarázott,

órákra bontva,

ingyen volt neki,

a társalgó csomagja.

Megbeszéltük a Világnak,

számunkra fontos dolgait.

Szaktekintély volt ő akkor,

lepisszentett volna, de én,

csak mondtam, a miértet.

Egyetemet végzett,

akadémiát végeztem.

A gyakorlatban, az

egészségesekkel,

találkoztam, ő nem.

Fejtegettük sokszor,

kinek, miért fontos.

Vagy miért azáltal,

a többi ember,

létezése, hinnye.

Miért nem lehet,

csak úgy, magunkra

gondolva, élni, a minőségi

életünket. Még, ha, meg is van

ahhoz, éppen akkor, minden.

Hiszen minden és mindenki

hatással van egymásra, ah.

Hiába van meg mindened,

ha a környezeted irigysége,

úgy hat rád, hogy elmegy, a

legjobb dolgaidtól is a kedved.

Van-e olyan, amit sokszoroztál,

mert rákaptál, másoknak ártottál.

Félreértve, azt hitted, különb vagy,

bárki másnál. Mindennel egyetértenek,

pedig, már, csak, sokan, félnek tőled.

Lenne mit mesélnem, amik már,

visszatérően is megtörténtek,

a tíz év alatt, eredményesen.

Sokszor átélve, megélve,

megerősít, az is, hinnye.

Van az Isten, szerencsére.

Érezhető-e, a szintek nem

hatnak át, az látszatos csak.

Kétlábbal a földön járni, az,

azt jelenti. Mindenkit nem

kellene, kontroll nélkül is,

hitelesíteni, azt a, hinnye.

A meg és feltaláltamat is,

úgy kezdtem, komolyan

venni. Amikor újra és

megint, ugyanazt

láttam, csak

másképpen.

Milyen lehet az,

amikor mindent lehet már,

gondolom, nagyon unalmas.

Amikor elkezdenek hiányozni,

a miértek, na akkor fontos tanulni.

Ne történhessen meg, a megrekedés,

utána meg, a lassú, vagy gyors leépülés.

Pedig most lenne idő, ami nem volt régen.

Szoktam, mondani, oktatás közben, fontos,

hogy használja az agyát, az emberies, serényen.

Agyalósnak neveztem el, azt amikor egymás után,

leolvassuk, a „tenyérrajzokat”, mint a térképeket, ah.

Játékosnak érződő a hangulata, van a szintentartásra

hatása, voltak, csoportos oktatások, kezdetben több.

Azután, ahogy beindultak, a lejárató brigádok, már

csak visszafogottabbak, lettek a csoportok, hinnye.

Volt mindenféle, cifraságos, sározós, hárítva, azt is,

amikor szükséges lett volna, foglalkozni magukkal.

Ki, hogyan éli túl, vagy veszik el, ezekben, a nem

tiszta energiájú, megteremtett helyzetekben.

Önismereti oktatás, kölcsönös tiszelet segítése.

Gyakran jutott eszembe, a fogadott anyám,

szaktekintély, áldhatom a nevét, mindazért.

Ami, akkor, soknak tűnt, de most már tudom,

nagyon fontos kellett legyen neki, mi lesz velem,

ha kiteljesedek, el is bírjam, az irigyeimet, hinnye.

Újra indítok, csoportos oktatást, tudjatok róla,

régiek és régebbiek, az intelligens tanul, nem vár másra.

Halad és nem áll meg, felveszi, az életének ritmusát, újra

és megint, tanul, hogy túlélje az éppen aktuálisakat. Nem,

fordítja az ajándékba kapott időt, itt lent a porban sem,

azokra, amik nem, az életének jó minőségéről szólnak.

Önmagunkért felelősen, megtanuljuk, azt amit lehet,

másoktól is, azokat, amikben meg ők tehetségesek.

Nem birtokolható el, a tehetsége senkinek sem,

azt neki egyedül, adta úgy, feladatnak az Isten.

Tisztelet, megbecsülés legyen ottan bőven,

hogy vihessenek, a zsengék is kimenőben.

Az önbecsülés abból is ered, hogyan bánsz,

azokkal, tisztelettel-e, akiket vezethetsz.

Azon legyél, hogy jó minta legyen belőled és

minden körülmények között, maradj a szinteden.

Általános műveletséget növelő „Tenyérolvasó”, ah,

legyen szép és szerencsés ez a nap is, tisztelettel.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel. Julamami

 

 

 

 

Kérem, ne olvassa el, ha a valóságot nem tiszteli.

Amikor valaki eléri az anyagi szintjét, nem értem,

miért akar még annál is többet, amit felfoghatna.

Mit tesz az akkor vele, ha belekerül azzal,

kiszolgáltatottságba, ellehetetlenül általa.

Egy szinten fut minden, még az is, aminek,

már a kiemeltek között lenne a helye, hinnye.

Ugyanúgy árt, az is, ha nem kerül a szintjére

időben, mint az, amikor maga fölé tólják, azt a.

Az orvosoknak, segítőknek, nagy most a felelőssége,

be ne engedjenek, maguk közé, látszatosakat, hinnye.

Aki meg felvállalt valamit, ami árthat, önmagának,

gyártja folyamatában, a szintje alatti, helyzeteket.

Ahogy látom, hét generáció szülötteire lehet hatása.

Hát erre lenne a generációs feladatok teljesítése, még

időben, hogy ne vetüljenek rá, a hozadékok senkire se.

Miért tartanék tükröt, ha nem nézne, úgyse bele,

az alázatosokhoz, nincsenek hozzáedződve még.

Megszólíthatnék-e kiteljesedett „nagyembereket”,

ha őket, már körülvette, gyakran, sok érdemtelen.

Rövidke, a magasságom, többlet súlyom van, ah.

Elfogadtam, más dolgom van, emberesedek, a

kilóim, hol le, hol meg felmennek, életszerűen.

A ruházatom olyan, amit megengedhetek,

de én, jól érzem magamat benne, hinnye.

Nem kérem senkitől sem, hogy komolyan

vegyen engemet, inkább hallja ki, amit mondok.

Gyakran látni, a saját szintjük fölött élőknél,

valóban elhiszik, a pénzük naggyá teszi őket.

S amikor, kiteljesednek, abban, amiben a

legjobban haladnak, tán, jobb ha nem látják azt.

Nemcsak egy ügy van, mindenkinek van saját sorsa.

Aki beérett, arra, hogy a tehetségét gyakorolja, tudja.

Punnyadást hoz, ha átlátás nélkül, ugyanazokat, nyomja,

tájékozódva jön be, a sokféle, információnak az energiája.

Ha csak a saját szintjéről nézegeti, nem a valóságot látja,

lehet, hogy nincs, aki megmondaná. Fontos lenne tudni,

minden ember hozott, saját sorsot, igyekszik teljesíteni.

Összetett energiának, mondom, amikor, megtalálják az

utat egymáshoz, a tudásukkal az emberiesek, hinnye.

Telítettnek, amikor, valamiben, túlmentek, az már,

sok jót nem hozhat a többieknek, megrekesztő.

Tudsz-e még örülni, a mások örömének,

vagy már, a saját örömödet

dédelgeted csak.

Pedig egyedül

nem megy.

A sorsom,

az értem,

nekem,

fontos,

élem.

Adni,

segíteni

születtem.

A magam módján,

amikor felismertem a tehetségem,

ésszerűnek láttam, tettem, a jót és szépet.

Ha  megszólít a lelkes, szíves, gondolkodó éned,

nem tudsz mit tenni, mint a megoldást keresed.

Lehet, hogy ő nem látja át, a saját megoldását.

Te meg, egy mellékes döntéseddel, eléred,

azt, amit ő nem érhetne nélküled el.

Ne döntsél senki felett, hinnye,

kommunikálj, kommunikálj,

ha megkér és tudod segítsed.

Érte is csak akkor tehetsz, ha

eljutott, a saját szintjén oda,

hogy megérti, mi, az ő dolga.

Megtanulni úgy kommunikálni,

hogy legalább ne árts, senkit se

báns és magadra is jól vigyázz.

Mások után menni, az életüket

élni, azt is lehet, viszont, mi lesz,

a sorsoddal. A generációs jeled,

figyelmeztetne, de kikerülöd, ah.

Pedig az lenne a következő, amit

elkerülsz, inkább, nem fejlődsz.

Egy idő után, morózus leszel tőle,

bosszantó, hol van neked az előre.

Összefüggésében látni, tesszük a

helyükre a megéltjeiket, rájönnek,

mennyi mindent elértek, hinnye.

A magyarázat ott van a sorsukban,

mihez és kihez, képest, érte el, azt.

Az irigység szóba sem kerül, minek.

Amikor rájöttem, mi a sorsszerű

nekem, megnyugodott a lelkes,

szíves, gondolkodó énem, hinnye.

A telefonom gondolodik egy ideig,

mire átengedi az smst, nem csörög,

már hetek óta, vedd le a féket róla.

Nem, fontos, minden pillanatban,

magasrezgésben lenned, van az úgy,

hogy a hétköznapok, hozzák meg,

a megoldást, nem is kell tenned.

Mint egy megterített asztalon,

a finomságokból nem mindenki,

ugyanazt teszi a tányérjára, ah.

Ezért nem felejtek el köszönni,

megköszönni sem, minden,

apró jó érzést. A kicsikből

ha egészséges marad a

lelkük, kinőhetnek a nagyok.

A kommunikáció az a fontos,

minden szinten lehetnének,

fordítók, akik az egy nyelven,

beszélőknél is fordíthatnának.

Mert hiába na, mindenki más és

más sorsot hozott, családon belül,

is különböző sorsokat oldanak meg.

Ha ismernék az emberek, mit hoztak,

geneációs feladatnak, tudna arról,

mindenki, a tiszteltjeik, szeretteik.

Valóban egymást segítve élnének.

Kommunikálni, kommunikálni,

a megelőzésben otthon lenni.

Tartást, méltóságot, ad,

a feltaláltam, kontrollálja,

azt, amit hoztunk feladatnak.

Amikor rájöttem, mi a sorsom,

könnyebb volt, megoldanom.

Hiszen a szintemen ráláttam,

arra, amit odatárt a hétköznap,

a megoldások abban vannak, azt a, hinnye.

Elnézést is kérek, azért, hogy ennyire fontosnak látom,

hogy át tudjam adni, a tudást, ha majd, már el tudtam adni.

Önismeretre oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés, segítése,

címen történik az oktatás, ha felvállalja azt, a szintjére nevelése.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet, azt is lehet, de aközben már,

sokasodnak, a nehézségek, más módon, elkerülni nem lehet.

Minden történés, a sorsunk megéléséhez adja a feladatot.

Hagyom történni, hiszen nincsen módom, közbeszólni,

abban segítek, amire megkérnek és sorsszerű az nekik.

Mindenki hozott tehetséget valamiben, ha már tudja,

merre van számára az előre, a megoldások is ott lesznek.

Szerencsés napot kívánok, minden, jóindulatú embernek,

ők már tudják, tisztelettel élni jó, szeretetben könnyebb.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel. Julamami

Kérem ne olvassa el, ha nem tartja fontosnak a valóságot.

Előre, kérek, bocsánatot, hogy ne bántódjon meg senki.

Emberies jelnyelvnek mondanám, a nyelvezetét annak,

ahogy írok, ne, töröljék, le, ha, kérhetem, anélkül, hogy

belelátnának, értelmezni tudnák, mit is írtam éppen le.

Megsérteni senkit sem szeretnék, de megsérülni sem.

Ahhoz van a gyakorlatban tapasztaló, naponta, tanuló

életemben, a jó, öreg, alázatom, elfogadásom, hinnye.

25. éves a tapasztaló tudásom, tízenéves az oktató és

nevelő, kicsiben próbálkozásom, beérett az is már.

Tudom, az idén aktuális elfogadtatnom, a tartást,

méltóságot adó, általam feltalált, megrajzoltat.

Apró, pici, fontos, porszemek, vagyunk, mind,

 már tudom, a hivatásom gyakorlásából adott.

A lelkes, szíves, gondolkodó énemmel, most

fontos, kiállni a feltaláltam mellett.

Nem azért kaptam,

hogy elkallódni

hagyjam.

Meg és

feltaláltam,

valamit, amiről,

szerintem fontos

lenne tudnia, azoknak, akik

 most, az útkereső szinten vannak.

Jártuk a vallásos közösségeket, amikor,

a nagyanyámat, meghívták, harmonikázni.

Csodálatosan játszott, a hatalmas harmonikájával.

Együtt játszottam, azokon a helyszíneken, a különböző

vallásos csoportok gyermekeivel, öt félével,

így hát, nem ismeretlenek számomra.

Felnőtt voltam, sőt gyakorló anya, amikor,

a rangdidős gyermekemmel, elmentünk és

segítettünk egy táborban, innen nem messze.

Ő palacsintát sütött nekik, én meg, mosogattam.

A hovatartozás fontos minden embernek, nem mindenkinek,

adatik meg, hogy ahova születik, ott megkapja az útravalóját is.

Minden családban, vannak vallásosak és akik tagadásban vannak.

Amikor megint mások eldöntötték, hogy legyen felettünk, kerestem,

a lehetőségeket, nem eshettem kétségbe, háromszoros anya voltam.

Nem volt segítségem, a hogyan továbbot, ki kellett, találjam, akkor

jöttem ki, az online világba, más, megoldás, nem, látszott, hirtelen.

Az emberektől nem várható, hogy kiálljanak, valaki mellett, most,

viszont, valamiért, ah. Ami jót tenne a családoknak generációsan,

azon, jó lenne, ha elgondolkodnának, sokan, 68 éves vagyok.

Miután eladtam, a feltaláltamat, betanítanék, arra már,

érett emberségeseket, sokat, hogy minél előbb,

átmenjen, oda ahol most a legszükségesebb.

A tudás öt éve már, hogy fontos lenne, most,

azoknak írom, akik értik, a tartás, méltóság,

emberies tulajdonság, megjár mindenkinek.

A „most” szót, használom az oktatás közben,

nem tegnap és nem a jövő héten, akkor minek.

Ne várja senki sem tőlem, hogy kuncsorogjak,

kommunikálni nevelek és oktatással, segítek.

Az emberségesekhez vagyok edződve, bár,

az első években megtanultam túléli, azt is,

amikor, csak hallgattam, mert dőlt minden.

H Nagy Júliának hívtak akkor még,

sokat jártam fel, a gyorsjáratossal,

a nagyfaluba, szolgáltattam, oktattam,

előadásokat tartottam, nívós helyeken.

Rengeteg embert ismerhettem ott meg.

Megtanultam hallgatni, hallgat, nem beszél,

egyedül dolgozza fel, hangzik el, az oktatásomon.

Tapasztaltan tudom, ha kibeszéli, az adott energiát,

amit a feldolgozásához kapott, elgyengülhet tőle.

Ez persze nem vonatkozik mindenkire, ezt azért,

írom, hogy a kiragadóknak, semlegesítsem azt,

a bevált szokásukat, használják a hatásosat.

Az sem zavarja őket, hogy a Julamami védjegy.

Bocsánatot kérek, mert magyarázkodás helyett,

az érveléshez szoktam, megyek és főzök egy jó

ebédet, s amikor már nélkülem is fő, jövök és

folytatom az írásomat, ma van mit leírnom.

Amikor elhagytad a házat ahol születtél,

s mások Hazája az, ahol kinőttél, van

még dolgod, el ne feledd.

Addig önmagadat, csak keresed, amíg,

nem találod meg, a saját Hazádban, a

nagyságodnak megfelelően a helyed.

Tisztelettel élj, hogy szerethető legyél.

 

 

 

 

Julamami Generációs Jelei videó

Kérem ne olvassa el, ha a valóságot nem kedveli.

Ha az Isten egyformára akarta volna teremteni,

az embereket, sablonban, kiüresedve élnénk,

mert lennének úgy is, akik mindent akarnának.

Beütöm a Google a Julamami védjegyet, látom,

egy vallásos közösség, hirdeti magát, mögötte.

Tiszteletem, sokféle vallásos közösséget ismertem

meg, gyermekkoromban, a nagyanyáméknál, Bp-en,

laktam egy ideig. Vallásos rendezvényekre jártunk,

mert, a nagyanyám, csodálatosan harmonikázott.

Együtt időztem, a különböző vallású gyermekekkel,

ismerek hát jó néhány vallást belülről, tiszteletem.

Eladó a Julamami védjegy, kérem vegyék meg.

Nem állt ki, mellettem, még senki sem, úgy,

pedig tudta, amit feltaláltam, jól működik.

Vállalják fel, hogy jó lenne, ha bekerülne a

köztudatba a feltaláltam, Julamami védjegy,

Heringes Árpádné tulajdona, eladom, mert

nem szeretek, bosszankodni, miatta, hinnye.

Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom, az

engemet megtisztelőkhöz, éppen, akkor, oda.

Arra már gondolni sem akarok, milyen közösség

használja most éppen. A Julamami Generációs Jelei

oldalamat, ideiglenes letörlés az indoka, aztán miért.

Létezem, feltaláltam, vagyok, kérem ne úgy kezeljenek,

mint egy, hol erre, hol meg arra, rángatható tárgyat, ah.

Tudniuk fontos, azt, adtam a 25 év alatt, amennyit csak

 tudtam grátisz, szívesen venném a kiállást mellettem.

Megdolgoztam ám, rendesen, ezt egyedül értem el.

Ne tegyék félreérthetővé, az életem munkája ez.

Tisztelet, megbecsülés, legyen ottan bőven, hogy

vihessen, a zsenge is belőle, bőven, kimenőben.

Két oldalunk van, mindkét talpunknak érintenie,

szükséges, ahhoz a talajt, hogy tudjunk járni, ah.

A pénzek által, sok mindent, meglehet csinálni,

de nem lehet tapasztalatlanul felnőtté se válni.

Ha mindig megmondják, mit szabad mit nem,

szabadulnának, de nem lehet, nem elég erősek.

Tartást, méltóságot ad, a saját sorsod neked,

mert, ha nehéz is, tudod, magadért teszed.

Amikor a generációs feladataidat felismered,

a hovatartozásodat is megerősítheted, hinnye.

Mindig, ráhárítani, másokra a felelősséget, ah,

névtelenül, letöröltetni, mások munkáját, az mi.

Ötödik éve, vannak, kontrollálatlan, energiákban,

ah, akik fejlődni nem tudnak, vagy nem akarnak.

A valóságot megélni, az összes nehezítettel,

felelősen, hitelesen, megmaradni a nehézben.

Tanuld meg, ha nem látod összefüggésében,

hiába a várakozás, megtanulni kommunikálni.

A jó energiákban vagyunk már,

a múlt elmúlt, a holnap a küszöbödön megvár.

A magadhoz képest túlzó szinteken, rád csak,

a leépülés vár, a látszatosok, megélése után.

Becsüld meg a pillanatot, amikor boldog vagy,

mert annak az érzése, egész életedre kihathat.

Emberségesnek születtünk és maradunk azok.

Nekem mindegy, miben hiszel, legalább ne árts,

senkit se bánts, magadra is megfelelően vigyázz.

Így eső után, sokan mennének el, gombátszedni,

a nagyapám értett hozzá, megtanultam tőle.

Nem találok táblát, hogy merre lehet a népnek

menni,  az Isten adta a természetben, lehet-e,

eső után, gombát szedni. Be ne tévedjek egy,

magánterületre, ahol régen még szedhettem,

mert az mindenkié volt, a magyar népé, azt a.

Amikor a, .com-ra regisztrálok, azzal szerződök,

ugyan, hogyan kerülök bele a, . hu-ba, nem értem.

Azért, nem vagyok, a Hazámban lévő szolgáltatónál,

a domain neveimmel, mert, nem látok olyat. Aki érti,

a „tudást”, a feltaláltat és alkotóját is, fontos lenne,

úgy körbefogni, hogy ne, legyen, napi gondja, hinnye.

Ah, ha nem törődnek semmi mással, csak az érdekeikkel,

megelőzésként, jól kommunikálni tanulni, felnőni, azt a.

Milyen, minősítést, kapnak, majd, a hozzáértőktől,

vagy minden mindegy, megélni a mostot fontos.

Tudjad, minden, családban van, szintkülönbség,

jó lenne, ha lennének fordítók is családon belül.

Megismerni, a saját és generációs határaikat is,

jó energiákban vagyunk, fontos azt észrevenni.

Rákaptak, arra, ma sem engedik, megosztani, az

írásomat, a nagyon, népszerű, „hirdetéses” oldalon.

Webnagyi Mint Julamami, Kölcsönös tisztelet, hinnye.

Ha sok, a mondvacsinált, gond velem, letörölhetnek?

Ez a jól bevált, gyakorlat esetleg, gyakoroltok rajtam.

Korom is van, valamit, olyat tudok, ami fontos lenne,

egy öreglány a sokból, ugy sem tiszteli őket senki sem.

Gyorsan, hitelteleníteni, igyekeztek, mindent bedobtok.

Látom van benne óriási gyakorlatotok, mit szólna anyátok,

ha tudná, mások anyjával, mit csináltok, tán nem kéne ezt.

Most azoktól kérek bocsánatot, akik még nem értik miért.

Remélem, megtaláltam, most is, az okot, sajnálom, azt a,

hogy ennyire, ragaszkodtok, a „nem valósokhoz”, azt a.

Az élet élni szeretne, nem csak vegetálni mások szerint.

Ah, megpróbáltam, az első években, hírdetni, rákaptak,

lekattintgatták és nagyon gyorsan, ne lássanak ott se.

Nem volt, semmi értelme, nem fizettem be többet.

Van aki tudja, mindenki megtapasztalja, van Isten.

42 éves voltam, amikor, a hivatásomra rátaláltam,

kaptam irigységet annyit, csak éppen araszolhattam.

Aztán rámtaláltak, a menedzserek, bizony, sok szép,

magasszintű rendezvényen szolgáltathattam, hinnye.

Az is megvolt, sikerként, köszönöm, szintet váltottam,

amikor azt éreztem, a pénz hatása túl erős, parancsoló.

Nem lettem híres és gazdag sem, de, nem is bántam meg,

helyette, megtanultam, elfogadni, alázatot gyakorolni, ah.

Rájöttem, nincsen bennem versenyszellem, nem tudtam,

volna senkit se legyőzni. Igyekeztem  hát, érvelve oktatni.

Az elsőnek lenni, helyett, mertanultam elfogadni, alázatot

gyakorolni, a lelkesen, szívesen gondolkodómat, használni.

Megéltem a sikereimet, naponta, nem kiemelkedve éltem,

jó agytorna lett a feltaláltam, az oktásomon, a nevelésben.

A generációs feladatom annyi, az anyagi síkomat javítani,

azt, hogy eladom, a feltaláltamat, tartásosan, megélni.

Mindenki hozott tehetséget, valami jóhoz, széphez.

Múlt nélkül, nincs jövőnk sem, ha, nem vállalod fel,

honnan jöttél, kik által nőttél, emberesedtél, hinnye.

Hiányzik majd, a lelkes, szíves, gondolkodó énedből,

naponta kell majd felépítened magadat a feladathoz.

Minden jel, ott van, a tenyerünkben, ahhoz, hogy a

 sorsunkat, segítségül hívjuk, amikor beértünk már,

arra, hogy szintet válthatunk. Kiszaladtam az online

világába, amikor, nem, volt, más. Összefüggésében

látva, a generációs feladatot, meg is tudjuk oldani,

ha a lelkes, szíves, gondolkodó énünk, kontrollálja.

Tapasztalom, hogy a családokban menyire nehéz,

a megszokott, berögzült dolgokról újakra váltani.

Gyakran nem is ismerik, nincsenek gyökereik,

amikbe, bele is kapaszkodhatnának, hinnye.

Kihez képest, lennének tartásosak, ha

 nem ismerik, a generációs jeleiket.

A szülők feladata lenne az,

generációsan,

tenni a dolgukat,

az alapokat adva.

Amikor hirtelen,

megváltozik minden,

ahhoz, a megoldást

is odateszi az Isten.

Hiány – többlet, s a

szintkülönbségek.

Szükség lenne, ah,

a szintek közötti,

fordítókra, azt a.

Alkalmazom,

már, több éve, s

kerülnek a helyükre.

Hiszen, elhatározás

kérdése,

a sajnálkozásból,

átvinni, a hozzátartozókat,

a generációs jelek ismeretébe, ah.

Pontosan tudom, hogy a megszokottat,

felváltani valamivel, ami még ismeretlen volt

ezidáig, nagy felelősséget jelent, a döntésben.

Megváltozott minden, mások életritmusában

is lehet élni. Vagy valami fontosat, amibe bele

lehet kapaszkodni, felismerni és megtanulni.

Belső tartással, méltósággal, szolgál majd.

Ami összefüggésében látható, ki mit hozott,

ki csinálta meg, a saját sorsát. A generációs

feladatát végigvitte-e, vagy a maradványok,

nehezítik most őt is, mint addig mindenkit.

Nem ellene, de mellette, kiegészítésként,

hasznos lehet, minden eddig ismertnek.

„Mellé, menni”, nem lehet általa, mert,

pontosan látszik mindennek a jele.

Minden összefügg mindennel,

látszik ki nem csinálta meg,

a saját sorsát sem ismerve.

Összerendeződnek, a jó

családok, segíteni tudják,

a többieket, családon belül.

Önismereti oktatás, kölcsönös

tiszteletre, neveléshez segítség.

Az élet szép, ha hallod a lelkedben,

szívedben, a csendzenéd, kívánok,

hozzá mindenkinek, jó szerencsét.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel. Julamami

 

Kérem, ne olvassa el, a valóságról szóló írásomat, nem jönne

jól, nekem, megint, egy írásomnak a letörlése. Tíz éve annak,

hogy valaki azt mondta telefonban, költözzek el. mert megjött.

Itt születtem, neveltem magam, jártam el tanulni, apám felügyelt.

Megtiszteltetés volt az,  abban, az adott helyzetben, hinnye, ah.

Ha nagyon néha, megtisztelt és eljött, a városomból valaki, itt

élek, messziről jönnek, tisztelnek meg, az oktatásért engemet.

Azt nem tudhatom, van-e lejárató brigád és dolgozik-e éppen,

a Julamami Generációs Jelei című, letörölt oldalam által, ah.

Nem tudom kontrollálni, nem férek hozzá, segítség van-e.

Megelőzésben tükrözi a rajta megfogalmazott, hogy mi,

mind, úgy születtünk, sorsot hoztunk, hinnye, ah.

Kérem vissza, úgy, ahogy letörlés előtt volt.

Lehet tagadásban is lenni, ah, attól

az még, sorsszerűségként

ott van, a jeleket

magam

találtam

meg.

Amikor,

a jórészt,

emberiesek

jöttek, megtiszteltek.

Most már csak ők jönnek,

mások meg, ha igényük lenne,

másokhoz mennek és úgy helyes.

Különböző szintekre születtünk meg,

éljük ugyanott, ugyanabban az életünk.

Míg egyszer csak egy, lehetőséget kapunk,

arra, hogy fejlődni tudjunk, szintet váltsunk.

Vannak, akik vakmerően, belenyúlkálnak,

ebbe, abba, az ősökre hivatkozva, hogy

majd talán ők, átrendeznék a múltjukat.

Most, itt vagyunk már mindannyian,

ki látja, ki meg látni fogja, idejében.

Abban hiszek, amiről meggyőződtem,

az élet élni szeretne, „az elmentek pihenjenek”.

Belenyúlkálva, a még többet ácsingózva, hinnye.

Akkor is birtokolni akarja, ha nem ért hozzá, na

azt, úgy, generációs feladatként, nem hozhatta.

Nincs róla fogalma, már régen, a saját ötletének,

a körforgásának a kiszolgáltatottja, őt irányítja az.

Az egészséges körforgásban, minden benne van,

az emberies határaink különbözőek, generációsan.

Telített energiának mondom, ami irritálóan hathat,

akkor, ha az elbírtoklás, ad már csak, valakinek, ah.

A megcsináltam állapotot kevesen élik át, hinnye.

Mert, ha elértek valamit, a következőt nézegetik.

Így nem élik át, a sikernek az átható boldogulását.

Boldogságra vágynak, miközben már boldogulnak.

Ott van a csapda, ha nem önmagához viszonyítja.

Persze, ha azt sem tudja, honnan hova és meddig,

lehet úgy elmennie, hogy na ártson, generációsan.

A sajátjainak, ha túl viszi őket, a túlzások győznek,

hiszen, nem ismerik a belső kontrolljukat se, hinnye.

Megtaláltam, feltaláltam, kicsiben oktatom, eladnám.

Olyan emberiesnek, aki éppen váltani szeretne, mert az,

üzeleti oldalát már, kezelhető határokon belül teljesítette.

Alázatot tanulni, alázatot gyakorolni, a bocsánatot elnyerni,

úgy, hogy a lelkiismerete kontrollálva jelzi, megoldotta, ah.

Az üzleti érzékével, összefüggésében látást kap ezzel, ah.

Sok emberiest, lenne szükséges betanítanom, a jeleknek

az ismeretére, a családokon belül, hogy boldoguljanak.

Nem írtam meg, könyvben, se egyéb eszközön,

nincs rögzítve, fejből oktatok, nevelek, várom,

azt, az értőt, üzletileg hozzáértőt, vegye meg.

Páran próbálkoztak, az oktatásával, nem megy.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva, nevelek általa.

Ezt a tehetséget, nekem adta az Isten, hinnye.

Kivárom, az emberieseket, közben, oktatom.

A nagyon népszerű, úgy látszott jó arra, hogy lássák,

hogy létezünk, vagyunk, a fejlődésünkben, hol tartunk.

Ha valamit, nem lehet már, belülről kontrollálni, nincs is.

Aztán egy napon kaptam egy levelet a julamami@gmail.com,

sosem gondoltam, hogy ennyi jelentősége lenne, az írásomnak.

Letörölték ideiglenesen, kértem a levél íróját, aki csak az utónevét

írta a levélre, hogy én magam tehessem meg, hisz én alkottam meg.

Sablon válaszok jöttek, gépiesen lett eldöntve, letörölték, egyenlőre.

Most kértem, az ellenőrzését, a Julamami Generációs Jelek oldalam

nagyon kapós lehetett valami miatt. Reménykedem, nem használták,

semmi olyanra, ami helytelenkedő, hiszen nem láthatom, azóta, ah.

Kértem, küldjék át, hogy láthassam mi lett vele azóta, nem reagáltak.

Mennyivel jobban jött volna nekem, ha megkérdezik, eladó-e, azt a.

Bocsánat érte, de most, ide leírom, mivel, nem férek a védjegyet is,

„Julamami”, tartalmazó oldalamhoz és így nem tudom mi történik

rajta. Tudjanak róla, ugye, a felelősséget vállalja érte, aki eldöntötte.

Julamami Generációs Jelei videó, a sok közül egy, egy éven át,

minden nap csináltam egy ilyen szöveges videót, hátha megszeretik.

Nekem nem volt, más lehetőségem arra, hogy láttassam magamat az

írásaimmal, videóimmal, begbíztam, abban a lehetőségben. Várom,

mi lesz a végeredménye, nem tudom mennyi idő az, amíg ki tudja, mi

van, jól bánnak-e vele, a Julamami Generációs Jelek, oldalammal.

Maradjál emberies szoktam mondani, ha bármilyen magasságokat

értél el, minden körülmények között, a földön maradjál, a szinteden.

Nagyon óvatosan írom, ha úgy is tűnik, hogy mindent lehet, hinnye,

azért a belső tartásod jelez, ne tegyed, legalább ne ártsál magadnak.

Lehet, hogy nem hiszel a sorsszerűségben, én már sokat láttam, ah,

ha néhányan tudnák, hogy mindazt a nem jót, önmaguknak csinálják.

A sorsjelek olvasása közben, szoktam úgy fogalmazni, ha már elért,

valamit, a nép számára fontosat, emberiesnek lenni még fontosabb.

Generációkon keresztűl áthathat, egy jó vagy rossz döntés, hinnye.

Ha más nem tartja vissza, a hirtelen döntésétől, az emberiesek, mind

segítőknek is jöttek, ha bármilyen hivatást gyakorolnak, mind, azok.

A miértek a legfontosabbak, mit miért tenne, annak mi, várhatóan a

következménye, összefüggésében látás nélkül, nagyon nehéz lehet.

Az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” tréningem, 20 órás,

nem könnyű megtanulni, viszont látni, kikerekednek ám, a szemek,

amikor rájönnek, már látják összefügéssében, a „generációs jeleket”.

Julamami Generációs Jelei nevet azért adtam neki, mert tükrözi azt,

a saját találmányom, minden apró összefüggés, értelmezés, működik.

Kicsiben s nagyban ugyanaz a lenyomat van, tanuljad meg, idejében.

Bocsánat, de valahol le kell írjam, hogy a közösség tudjon róla, van az

úgy, hogy ideiglenesen, le van tiltva egy írásom, ki tudja, miért, kiért.

Bár elmondta valaki nekem, hogy most mindent lehet, nincs védjegy.

Attól még, hogy a látszat az, mindent, lehet, dolgozik, a lelkiismeret,

előszőr csak jelez, nem jól van az, aztán rádmordul, tedd jóvá magad.

Én a nép, korosodó gyermeke vagyok, apró pici fontos porszem, mint

mindenki más is, ha az alázatom gazdaggá tenne, hát, gazdag  lennék.

Az egyetlen reményem, az emberiesek és az, hogy tudom, van, Isten.

Bocsánat, most, remélem a valóság miatt, nem teszik ki a szűrömet.

Nézz a lelkes, szíves, gondolkodó énedben szét, látod milyen szép, a

lelked tiszta tükre, mindannyian így érkezünk le, maradj emberies.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Kérem, ne olvassa el, ha nem szereti a valóságról

szóló írásaimat, köszönöm, hogy megtisztel vele.

Nem hivatkoznék a Julamami védjegyre, hisz,

látom, vannak akik nem veszik komolyan azt.

Mennyit érhet, az, amit megteremtettél,

neked biztosan sokat,

nem úgy mint

másoknak.

Hiszen az

értékrendünk

sem egyforma.

Az emberiesek

mennyit érnek.

Ha nem segítenek,

akkor idejében, még

megelőzésben, hiába

lenne, a sok pénz.

Az egészséges,

körforgáshoz

tartozik, az is,

meg amaz is.

Ah, ha nem

tanulnánk

meg,

tisztelni,

másokat.

Mit is

kezdenénk,

a fejlődni,

tanulni

valókkal.

Ha csak,

róla, róluk, vagy,

egyesekről szólna, tudnák,

 azt is, hogy meg lettek szólítva.

Összefüggésében látás, ah, hinnye,

lelkesen, szívesen, gondolkodva élni,

bárkinek szólhat, aki odáig elér.

A többiek felé tisztelettel lenni.

Ismerem, a fékeket, gátakat,

vannak bőven, ah, amióta

tudom, hogy létezem.

Valaki mindig volt,

aki megengedte

magának, ezeket.

Így járnak azok,

akik, kisemberek,

maradnak, mint magam.

Az összefüggésében látni,

azt is jelenti, más szinteken is,

megtanulni megérteni. Rálátva,

a többi embernek a problémájának

vett feladatára, megtanulnák a kiutat.

Abból, ami számukra kellemetlen, adja,

magát a tanulási lehetőség, mindenkinek.

Érvelni tanulunk és nem magyarázkodni,

hiszen, amit megtanultunk, tapasztaltan,

már tudjuk. Amikor rájöttem, van az Isten,

nem éreztem magamat egyedül. Hiszen,

nem egy nyelvet beszélünk, nem egy

szinten éljük az életünk, mind más.

Egy közösségen belül sem,

egyformán gondolkodnak

az emberek. Legfeljebb,

ha valaki megrekedne,

átsegíthetnék, hinnye.

Megelőzés, megelőzés…

Arról is szólhatna, a

 közösség, gondolom.

Nem tudhatom, hogy

egyenként, kinek, mit

jelent, az emberies maga.

Számomra, az ennyi emberrel

való találkozás után, a tiszteletet,

az alázatot, a fejlődési lehetőségeket.

Megtisztelő számomra, ha megérkeznek,

akik bejelentkeztek, az alázat itthon van.

Mindannyiunknak az lehetne, csupán a

tiszteletről szól, akik, hatással lehetünk,

az emberies kapcsolatainkban, egymásra.

Mindenki tudna, átadni, valami szépet és jót,

másoknak, hiszen tehetséget hoztunk mind.

Aki még nem talált rá, a saját tehetségére,

keresi tán, a számára hibáknak vélteket.

Az igazság, is, egy komoly hivatást takar.

Kinek, miben, mikor van igazsága, éppen

abban, az egy helyzetben. Ha nem találja

a tehetségéből jövő sikerélményeit az ember,

bizony megszenvedheti. Ha a jót és szépet, még

fel nem ismeri, öt éve festettem meg az Átfordultunk,

címet adtam neki, a Csoda című könyvemnek a borítója

lett. Nem tudtam eladni, mert ahhoz én nem értek, nem

vagyok, a kereskedésben sem jártas. Így elajándékoztam,

csak egy maradt, hogy azért néha, a kezembe fogjam,

elolvashassam. Hiszen akkor írtam meg, amikor,

rájöttem, ah, hány féle embert ismerhettem

meg, a hivatásom gyakorlása közben.

Ki milyen szintre kerülve, döntés

helyzetekben, tud-e felelőse

lenni, annak, jó minőségben,

amit felvállalt. Legalább ne

árts, a magad igazáért, senkit

se bánts, magadra is felelősen vigyázz.

Hiszen, senkit, nem pótolhat, se nem védheti

meg önmagától, ha, nagyon komolyan veszi magát.

Nehezen engedett be ma, ez az oldal, igazolnom kellett,

az összeadásokkal magamat, többször is, hogy nem vagyok

robot. Nem, nem vagyok robot, emberies, segítőnek születtem,

mint hála Isten sokan, vagyunk így ezzel. Gondolom ők is elolvassák

néha, vagy talán naponta. Talán, akarnák tudni, milyen gondolataim

vannak mára, hiszen a hivatásomat tapasztalva élem meg, látom az

összefüggéseket, a sorsokról, generációs feladatainkról, adnám át.

Nem értem még, a sikeremben révbe, megint, sok lett, a gátja annak.

Prevenciós lettem, leírva, amikor a

megajánlott, kitűnő diplomámat, a

 kezembe vettem, elfogadtam, kettőezer előtt.

Azóta már tudom, mert a tapasztalt tudásomat, naponta,

használom, a megtisztelő emberiesek által, hiszen van az Isten.

Nem tudom, milyen lehet megélni azt, amikor feltételezi valaki,

hogy különb, bárkiknél és eldönti, mit tehetnek, mi jó és mi nem.

Nem is szeretném megtudni, a legnagyobb kegyem, amit élek az,

hogy otthon lettem, az egyszerűben úgy, hogy nagyszerűen élem.

Ha egy döntés, helyzet, adott, nem az igazamat nézem, hiszen már

régen elengedtem azt, helyette kaptam az összefüggésében látást.

Inkább, magamhoz veszem, a tanulási lehetőségeket, ha adottak.

Két oldalunk van, ha az egyik oldalunkon, a feladatunk elfogyott,

keresünk magunknak a másik oldalunkon fejleszteni valót, hinnye.

Alkalmazkodni a Világhoz, az emberekhez, ha már megadatott.

Köszönöm az emberieseknek, hogy megtisztelnek, érkeznek.

Át és megéltem már sok rosszat, amikből tapasztaltam eleget.

Nevetek, amin csak lehet, nem veszem, túl komolyan magamat,

egyet viszont igen, nem ártok, nem bántok, magamra is vigyázok.

Jó szerencsét, a  jó embereknek, jó minták is lehetnének, hinnye.

Tisztelettel lenni, a többiek, az emberiesek felé, az lenne az igazi,

megtanulható, kölcsönös tiszteletre nevelés, időben, pótolható.

Julamami

 

 

 

Kérem ne olvassa el, ha nem

szeretné, hogy a valóság,

a megszokottjában,

esetleg, megzavarja.

 Érett-e, emberileg arra,

a feladatra, hinnye.

Vagy csak csinálja, a

gépieset betanulta.

Az emberies próba,

ugyan miért

nem került

divatba.

Nem

szeretném

látni, ahogy

feldolgozni

próbálja, ah.

Az egyszerű

emberek álmai,

ha sokat tesznek

érte, valóra is

válhatnak.

Mitől

lehet

olyan

vakmerő.

Megmondja

mi mindent,

nem szabad, azt a.

Ismeretlenek számára,

a belső szabályai, hinnye, ah.

Ugyan, hogyan illene rá, a mások

kultúrája mindenkire, mint a sajátja.

Ha mások szerint élne, hol ide, hol oda,

 kapkodna, megtartó lenne, a saját ritmusa.

Azt a, amikor felfedeztem, van sorsunk és

lehetőségeink, generációs feladatunk,

gondoltam örülnek, a megoldásnak.

Vannak már, akik átlátják mindezt.

Szembesülnek vele, megtanulják.

Tartást, méltóságot, megtartó ám, a

 lelkes, szíves, gondolkodó ritmusa.

Játszanak a gyermekek, mindegyik

főnök akar lenni, elfogy a munició,

honnan lennének érvek, kicsinyek.

Lebiggyed a szájuk, nem oldódott

meg, látja a hivatásában otthon

lévő. Odamegy és jelentkezik,

beosztottnak. Nézik, mintha,

álmodnának, valami furát

tapasztalhatnak, azt a.

Áll és várja, hogy

valaki mondja

meg, mit

csináljon.

Játszál,

modják neki.

Mit játszak,

kérdezi, mondjátok

meg, mit, eljátszom

helyettetek is.

Megmondják,

mit csináljon,

készen van.

Újra várja,

kérdezi,

hogyan

csináljam.

Néznek rá,

látszik unják.

Áll és várja, már

kérdezi, mondjátok,

mit, hogyan csináljak.

Lehajtják a fejüket, el

is fáradtak, nincs benne

semmi jó, ha nem tudja,

csak kérdez folyamatosan.

Fárasztó megmondani úgy,

hogy a másik nem érti, mit

szeretnének ha csinálna.

Ha meg megértette,

megcsinálta, már

megint várja.

Mondják

meg,

hogyan

csinálja.

Kérdezi és

nincsen rá

válaszuk.

Buta vagy,

mondja az

egyikük.

S ők mind,

rábolintanak.

Van haszna, adott

a feladat, megmutatni,

a gyakorlatban, milyen az.

Ha elvárják azt és nem tudják,

egyenként születtünk, saját sorsot

hoztunk, van generációs feladatunk.

Ismerve a saját kultúránkat, kiváncsian

megismernénk a többiekét. Mögötte van

a magyarázat, ki miért, mit nem ért, ah.

Jól figyelj mit kívánsz, abban fogsz élni.

Miről beszél, ha, ő maga, nem úgy él.

Ha elmúlik a káprázat, kitisztulnak,

a tájak, kénytelenek gondolkodni,

ha kérdeznek tőlük, legyen rá,

működően megfelelő válasz.

Azt szoktam mondani, ha

kérdezik, ahogy gondolja,

a tapasztalás a legjobb.

Nem beszélném le róla.

Hiszen megjöttem én,

már onnan is néhányszor,

ahova ő, most elindulna.

Jó szerencsét, minden

lelkes, gondolkodónak,

hozzon értelmet a holnap.

Most jön, a bocsánatot kérek.

Julamami

 

 

 

Kérem, ne olvassa el, ha a valóságot nem tartja illendőnek.

Persze, nem lenne, ekkora online gondom azzal, ami nem, a

a hivatásomhoz közeli, de mit tehet az aprópénzes, tartásos,

  nyugdíjasként. Tájékozódni nincs hol, gátak, akadályok csak.

Szolgáltat-e, furcsán, kurtán, gépiesen hat, csak birtokolja, ah,

utasít, nem keresi az életszerűt, a személyre szabottat, azt a.

Elengedtem a Julamami Generációs Jelei oldalamat, attól az,

akkor is védjegyes, mert, a Julamami szó benne van, hinnye.

Ha elütünk valamit, miért kell várnunk, a javítással napokig.

Miért, nem, emberiesen, alkotják meg a szolgáltatásokat,

naponta összekínlódjuk magunkat, meg is taníthatnák.

Vagy megváltoztathatnák, a szövegezését, hinnye.

Ha meg unják már az ingyeneseket, kérjenek,

olyan összeget, amit, mi is elbírunk, hinnye.

Mert, igen nagyon drága tud lenni a látszatos.

Miért, láttatják azt, hogy értünk szól mindaz,

ha olyan bonyolult, a nyelvezete, hinnye.

Miért nincs emberismerete valakinek.

Akinek nem szükséges kiegészítenie,

a jó minőségű életéért tevékenyen,

honnan tudná, ha ő maga nem úgy él.

Ha nem volt olyan helyzetben még, az

is lehet, ha túlzásba esik, eltávolodnak

tőle az emberiesek, egyedül maradhat.

Hiszen a többiek éppen olyanok mint ő.

Vagyunk sokan, akik ebből élhetnénk,

ha ahhoz, a szolgáltató partner lenne.

Neki nem, meg másnak sem érdeke.

Szintek közötti, fordításból is élek,

naponta, tapasztalom, át is élem.

Ha elkülönül a néptől, a történés,

akkor, ah, valakiknek biztosan,

a túlzó, többletük, adott.

Másoknak meg,

hiányuk, ha

mindent,

megtesznek,

ami adottan, lehetségesének

tűnik, s mégsem nekik adatik meg.

Fordítóknak, oktatnék emberieseket,

ha lenne hozzá, megfelelő szolgáltató.

Akinél, átmegy, annak lenne a dolga,

mert értik, mi nem megy át naponta.

Két oldala legalább van mindennek.

Mi lesz a tehetségesekkel, ha

nem kapnak lehetőségeket.

Ne vállaljatok kérlek titeket,

olyat, amihez, nem értetek.

Ha valaki elérte, a kiemelt,

helyzetét megélhette, hurrá.

Be lehetne tölteni annak azt,

az adott sikerélményét. Ami,

azért van, hogy betöltse a

lelkes, szíves, gondolkodó

énjét. A boldogulás érzését is

megélve, tartást, méltóságot ad az.

Úgyis, azok döntenek és mindenben,

akik elérték, a tehetségükben a legjüket.

Ha látszatra nem is úgy, a valóságban, igen.

Az élet élni szeretne, meg is tesz mindent érte.

Tapasztalatlan vagy, ah, ha nem jöttél még rá arra,

milyen jó érzés, élni az egyszerűben is, nagyszerűen.

Ha nem adod meg az árát annak, ami jót kaptál valójában,

a lelkes, szíves, gondolkodó éned, jelzi azt és folyamatosan.

Ne várd meg, amíg majd, rádmordul a lelkiismereted, hinnye.

Önismeretre oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés, oldalán,

találhatsz olyan mondatot, ami megszólít, mert éppen időben.

Hiszen, a jót és szépet, amit, jól megérdemeltél, elérted, éljed.

Nem szenvedni születtünk és senki sem, gondolkodjál el azon,

mitől leszel, egészséges körforgásban, ha nem ismered magad.

Vagy azt gondolod, már révbe is  értél, nem lesz több gondod,

ne legyen gond az, csupán fejlődési lehetőség, mindaz, ah.

A tehetségedben otthon vagy, legyél igényes magadra,

tartásod, méltóságod, a mikrokörnyezeted megadja.

Ne kívűlről várjad a valóságos tükröd, otthon van.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel, Julamami

 

Bocsánat, már látom amit eltreveztek,

körbe is ért, megvan minden, az álmuk.

Belső tartás, emberi méltóság nélkül,

jó minőségű élet, az nem lehet.

Oktathatnék csoportokat,

kiegészítve a tudásukat.

Hiteles emberismeret,

minden a tenyereidben.

A nullázó megvárja,

de megmutatja,

jelen van már,

az üzenetben is.

Két hétig nem

csörgött a

telefonom,

jót föstöttem.

Feltisztultan

várom, azokat,

akik nem jóslást,

sorsolvasást várnak,

a generációs jeleiket,

szeretnék megismerni.

A mások által mellé

vitt sorsokat, nem

tudom kijavítani.

Bocsánat,

prevenciós vagyok.

Szépítem az emberek életét,

megismerik a másik oldalukat.

A tudásukat fejlesztik, ha az

oktatásomra megjönnek.

Hinnye, az intelligens

nem sértődik meg,

tapasztalni életszerű.

Már tudom, a csoda, ott

van mindenkiben, ha jól

dönt, meg is éli azt is.

Sírtam már eleget,

nevetni szeretek.

Az amit neked

mesélnek,

másokról szól,

nem a sorsodról,

se a generációs

feladatodról.

Ugyan miért,

érdekelne, ah

az emberies,

amikor már

meg is lett

mindened.

Ha nem

értesz az

üzlethez,

megoldja

helyetted.

Ki van

számolva,

miből mennyi,

kik a szereplői.

A szemüvegeket

már kiosztották,

nagy üzleteket

látnak általuk.

Egyetlen

hibádzik,

a valóság

tükre, ah.

Bármilyen

furcsa, van a nép.

Szíves, lelkes,

gondolkodók

sokasága, azt a.

Nem szeretem,

a szivességet, az

nagyon drága lehet ám.

Nem lett a tudásom sem,

vonzó, mert azt látom,

ami a valóság, hinnye.

Ha csak egy oldalunk

lenne, ugrálhatnánk,

ide – oda, egész

életünkben.

Nem lenne,

fontos, az adott szó,

bármikor visszavonható.

Tíz év nem rövid idő, oda lett,

sokat tapasztaltam ezen

idő alatt, köszönöm Isten.

Nem tudtam előrelépni a

  jó minőségű, élethez, úgy

tervezték csak pénz kell.

Nekem meg valami miatt,

amikor meg is tettem érte,

minden tudásomat beleadva,

sem lett annyi, belőle, hogy

érezhessem, a biztonságom.

Nem értendő félre, az amit,

a hivatásom által teremtek,

rendes nyugdíj nélkül nem,

adja meg, a lehetőségemet, ah.

A számokon múlik, lehetek-e,

már látható, vagy araszolok,

egész életemben, hinnye, azt a.

Segítőként, nem tudok előre

lépni, nem tartozom se ide,

sem oda, tartozom ahhoz,

aki érkezik és éppen oda.

Ha nem látod át a másik

oldaladnak a feladatát,

mi az ami motiválhatna.

Az egyik oldal többlete,

a másik oldal hiányát

generálja. Ha a pénz a

legfontosabb, akinek

nincs annyi, amit

kigondoltak,

nem számít.

Emberiesnek

születtünk meg,

mind, vagyunk a nép.

Maradj önmagad, hallod

gyakran, azt jelenti, a belső

tartásod, gondolkodó, lelkes, szíves

éned, kontrolljára szükséges lenne figyelned.

Nincs ismeretem, a pénz oldalát nem ismerem,

tanulom hát, hogyan tudom meg és átlélni ezt, ah.

Tehetségből teszem, amit az Isten adott feladatot.

Feltaláltam, valami nagyon fontosat, látom, nem

fontos tudnia arról az embereknek, így döntöttek.

Elfogadó is vagyok, nagy az alázat bennem, miért

mennék mellé, ha eddig a talajon jól megvoltam.

Mi adhatna nekem többet annál, mint a

feltalált tudásom, belső tartásom,

az emberi méltóságom.

Már látom nincs

tovább, szerintük.

Nem ezt terveztem,

végigviszem, hinnye.

Nem tervezték meg,

mi legyen azzal a sok – sok

emberiessel, akik a sorsukban,

generációs feladataikban is hisznek.

Nem akarnak dúskálni, céltalanul a pénzben,

lelkesednének, szívesen, gondolkodva élnének.

Inkább tennék a dolgukat, a következő generációkat

nem hagyva, abban, aminek nincs két oldala, csak egy van.

Meghúzódom hát szépen, csendben, írok tovább, hiszen, ha,

nem mehet körforgásban át az energia, csak látszatra élnék.

Nagyszerűen megvagyok, az egyszerűben, ez az életem, ah.

Nagy tiszteletem oda, ahova még lehet, nem szégyellek,

meghajolni, nekem hétköznapi a történet, azok előtt,

akik fel tudják vállalni, nem tökéletesek, tévedtek.

Tapasztalok, oktatok, nevelek, ha megtisztelnek.

Gyakran hangzott el, válaszomként, akkor éppen,

idejében, amikor azt kérdezték, hogyan tovább.

Hiszen azt gondolták körbeért, megrekedtek,

a régi sablonok elkoptak, már nincsenek, hinnye.

Az életszerűség, lenne a válaszom, ha kérdeznék.

Nem a harag, nem az üresedő, a kapaszkodó se jó,

ha megmutatja, az igaz valóját, ugye jól eltitkolták.

A helyére is kerül vele rögvest, behatárolta magát.

A kulcs annak szól, aki érti már, a többlet és a hiány,

ha nincs egyensúly, megrekesztő a túlzó többlet.

Két lábbal a földön, két oldalunk van, fontos ám

 legyen választék, nem életszerű az csőlátásban.

A múlt, elmúlt, adott minden a jelenhez, éld meg.

Julamami védjegy, Általános műveletséget növelő

„Tenyérolvasó”, feltaláltammal együtt, eladó, hahó.

Nem sürgettem, nem kapkodtam, megéltem, amit

nekem adtál életminőségként, Uram, köszönöm.

Nem punnyadok, teszem, a dolgom, amit adsz,

már szolgálattá vált bennem a lenyomat, ah.

Megértettem az idők szavát, megélem hát,

nem idegen tőlem, a hétköznapokat jól

ismerem, szinte a barátom lett, nekem.

Jó szerencsét minden jóakaratúnak,

tisztelettel élni szép,

szeretetben élni jó, hahó, hahó.

Hát figyeljünk rá, el ne vigye, az

 ürességnek, a sokszorozója, hinnye.

Önismeretre, kölcsönös tiszteletre nevelés,

egyenlőre nem tanítottam meg senkit az oktatására.

Julamami védjegy, nem engedem, hogy bárki használja,

vedd meg, ha érted, mit veszel meg általa, ne rongáljad.

Megtanulható még időben kimondani a szót, bocsánat.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat,

nem mentél sehova, a Világ, mégis ott van nálad.

 

Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ne olvasd el kérlek, ha nem szívesen veszed, a valóságról szóló írást.

Te, aki megengeded magadnak a nullázást, az írásom közben, miért.

Eszedbe jutott-e, csak úgy, az üres óráidban, csináltál-e mérleget.

Mennyire fontos számodra, hogy igazad legyen s mindenben, ah.

Az egy „teljes”, pillanata volt a történésnek, amikor rájöttem, az

igazságérzetemnél, vannak sokkal fontosabbak az életemben.

Amikor, már, a szinjén, élhettem, meg, a hivatásomat, tudtam,

nem könnyű feladatot kaptam, sem sorsban, se generációsan.

Generációs feladataim lennének, nem szenvedni születtem,

ha mindenben, mindíg csak gátakat kapok, vegetálok csak.

Más nem csinálhatja meg helyettem, felvállalnád esetleg,

egy időre. Én meg megélném azt a jót és szépet amit még,

eddig nem sikerült nekem, pedig tettem érte életemben.

Az eddig eltelt időt, átgondondoltad-e, úgy, amikor már

felfogtad azt, hova és miért oda, születtél, ah, hinnye.

El tudod-e fogadni, a nagy szintkülönbséget,

vagy tagadásban vagy-e még, azzal is.

Sorsunk van, generációs jeleink.

Julamami Genrációs Jelei oldal,

ugyan miért törlik ideiglenesen.

Mindenkinek megadatik az a,

pillanata, amikor, már nem,

vádol, nem gátol, elfogad.

Teljesítetted-e a szüleid

elképzeléseit,

vagy másik

útat jártál be.

Elértél-e oda,

bármiben, ahol,

átélted, megvolt, az

elégedettségnek az érzése.

Egy pillanata, a felnőttéválásnak,

ki mikor érik be jó szülőnek, hinnye.

Vagy, ugyan, miért született volna,

hozzád a gyermeked. Amikor eljön,

 az a pillanat, amikor kimondhatod,

azt, bocsánatot kérek, hinnye.

Kommunikálni tanultok,

őszintén, egymással,

amikor, ott van az ideje.

Nem vagytok csak ketten,

átmennek az érzések,

kontrollálva legyetek.

Barátokká is válhattok,

közös a megoldandótok.

Most kérek bocsánatot.

Egyedül ti tudhattok arról,

hisz, együtt várakoztatok,

a magzati szakaszában.

Tapasztalatom szerint, a

gyermekünk, egy fejlettebb

változatunk, nekünk is feladat.

Jó és szépet adni tanulunk vele

együtt, az alázatot gyakoroljuk.

A nép, az Isten adta nép, mind,

aki leszületett, pont ide, csak van

annak, magyarázata, miértje, hinnye.

Vajon megélték-e, az elégedettséget,

ők is bármiben, eszedbe jutott-e, ah.

Az alázat is, maga az anya, mivel nem

lehet mindenből, a legjobb minta, bizony

tanulhatunk egész életünkben, anyáúl is.

Tökéletes az Isten, természetes az ember,

tanulhatunk aztán egész életünkben, ah.

Nekem könnyen jutnak ezek eszembe,

a hivatásom adja, hogy nem tudok,

csak úgy, elmenni, bármi mellett.

Megszólít a lelkiismeret, tudok-e

tenni valamit azért, hogy neki

könnyebb legyen megélni.

Ha felismerheti a miértet,

bizony, feldolgozható lesz.

A saját lelkiismereted,

jelzi-e neked, neked, neked.

Mit tehettél volna, abban, az adott

helyzetben, hogy másoknak ne legyen,

a döntésedből gondja, fölöslegesen, azt a.

Mérlegelted-e, megnyugtatóan, hogy nem

tudtál mást tenni, abban az adott helyzetben.

Kinek van igaza és akkor, pont miért neki van.

Valószínüleg van egy szint, ahol eldöntik azt,

ki számít és kik meg nem számítanak, azt a.

Nem is lenne gond, ha lenne hozzá, kellő

emberismerete, a döntő helyzetűeknek.

Van az Isten, megadja a lehetőségeket.

Ha nem teszed mérlegre, mi az amire,

születtél, kontrollálni képes vagy-e.

Mit szükséges még elvégezned,

ahhoz, hogy rálátásod legyen.

Van-e benned elég erős fék,

ahhoz, hogy nemet tudjál

mondani, ha szükséges.

Egészséges marad az

egyensúly benned,

ha a lelkes, szíves,

gondolkodó énedre

is, jól odafigyelve élsz.

Nem elég, hogy szeretnéd,

képes vagy-e úgy elvégezni,

hogy hasznára legyél vele,

az Isten adta népünknek.

Minden, hat, mindenkire.

Oda tartozunk mind bele,

ki erre, ki meg másra, de

ide születtünk. Egyikünk

se fölösleges a Hazánkban.

Ha nem megfelelő emberek

kerülnek, a fontos helyekre,

ki vigyáz az emberiesekre.

Segítőkre, mindig volt,

szükség és lesz, hisz,

ők arra születtek.

Ha nem becsülitek

meg őket, nem lesznek.

Kénytelenek lesztek majd,

beállni segítőknek, akkor is,

ha nem fülne, a fogatok hozzá.

Most kérek bocsánatot, hinnye.

Hiszen, elhittétek, nagyemberek

lettetek azzal, ha kiemelkedtetek.

Tartás, méltóság, igazítsad meg, a

belső kontrollodat, emberesedj.

Töltsed be, a megfelelő, jó helyed.

Ne akarjál, előbb révbe érni, mint,

amit, hétköznapi szinten elbírhatsz.

Ha a racionális megy, a lelkes még,

nem biztos, hogy fordítva is érett rá.

Tanuld meg, amit nem tudsz most.

Jól nézd meg, amit a látszat mutat,

az van-e mögötte. Elbírsz-e azzal,

a feladattal, úgy, hogy másoknak

sem sérülnek, a lehetőségei, ah.

Jó emberies kapcsolatok nélkül,

nem áll össze kerekké semmi jó.

Bocsánatot kérni, emberies,

mindent idejében, előbb ne.

A körforgásban benne illik

lenni, nem kívűlről nézni.

Hol van, a résnyi hely,

ahol a könnyebbel,

el lehet lébecolni.

A jó minőségű

élet, az nem

csak ennyi.

Vagy kiemel az,

vagy megrekeszthet.

Ha még nem vagy arra,

se beérve, sem érdemes.

A fokozatosság is alázat.

Bocsánatot kérek rögvest.

Nincsenek, sablonok, tehetségek

vannak, amire született, kiemelkedik.

Ha az ember, gátat is próbál vetni, az csak

egy darabig fog, látszatra is működni, annyi.

Maradj önmagad, csináld meg jól, a sorsodat,

minden egyebet, az Isten odatesz feladatnak.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem

harcolok, sem ellened, se veled, úgye érted.

Teszem a dolgomat, amit az Isten nekem

szánt, igyekszem a legjobb tudásom,

szerint, szolgáltatni az embereknek.

Amikor fontos, kimondom a nemet.

Nem nálam van a megoldása akkor.

Akik nem jönnek el az oktatásomra,

ők mást találnak majd ki maguknak.

Ami szerint, tartásosan élhetnek,

akkor is, ha alacsonyabb szinten.

Bocsánatot kérek, engedd el a

múltadat, hogy jelent építhessél.

Bocsánatot kérek, ne cipeljed tedd le,

azt, ami megoldást adhat az alapnak.

Nézz a lelkes, szíves, gondolkodó

énedben szét, látod milyen szép,

a megtett utad, rádmosolyognak.

Elmondhatod, majd az unokáidnak,

a „generációs feladataidat”, megcsináltad.

Kellemes időtöltést kívánok, minden jóakaratú

embernek. Tiszteletem a segítőknek, ha a törődést,

pótolni igyekezve anyáskodnak, legyen szép ez a nap.

Anyának lenni, azzá fejlődni, megtanulni időben adni,

 a szavakat fontosnak tartani, pont akkor, meghallgatni.

Igyekezni a fáradtságot legyőzni, a gondokat félretenni,

 észlelni a pillanatokat, amik, csak a szerető szülőknek szólnak.

Julamami

 

 

 

 

Kérem, ne olvassa el, ha nem szereti a valóságot.

Julamami Generációs Jelei, ne húzgáld,

nem lehet a tied, Julamami védjegy.

Ismered-e önmagad, felismered-e,

a saját, helyzetedet,

amiben éppen vagy.

Ne vedd könnyen,

azt amit felépítettél.

Segítőnek születni,

és hozzá tanulni,

az egy, nagyon

emberies szakma.

Megtanulni jó időben,

úgy adni, az építse.

Viszont téged is.

Oda lehet az,

egy pillanat

alatt, hinnye.

Felelősen tenni,

embernek kell,

ahhoz lenni.

A nagyon nagy

szintkülönbségek,

együtt, jól, nem működnek.

Fordítás oktatás, az önismerettel.

A régi jól bevált, lejárató mondókák,

megrekeszthetnek egy időre, hallva, látva,

nem átlátja, összefüggésében sem látja, ah.

Viszont megszokta, a megfogalmazásban, a

lebegtető mondatokat. Sejtetően hat, ne

vedd komolyan, magát járatja le vele.

Ne menjél le alacsonyabb szintre.

Aki, ott van otthon, győzni fog,

azon a szinten, feljebb nem.

Maradj a nehezen elért

szinteden, akkor

lépjél feljebb, ha

már átlátod azt is.

Tudás nélkül, már,

érdemben, nincsen,

ami úgy van, elmúlik.

Becsüld meg azt, amit,

elértél, ha bármilyen

aprócska is a többihez.

Biztos alapot ad neked,

a sorsodat éljed, hinnye.

Generációs feladata is,

van, szinte mindenkinek.

Ha elodázod, attól még van.

Keserves lesz, idős korodra,

halasztani, mert, megvár.

Ne bízzad rá, másokra,

fontos, ha bármilyen,

pontosan építetted is fel,

kontorollálnod szükséges.

Minden kihat, mindenre,

na meg az érintettekre.

Maradjál önmagad,

tarts ki abban,

ami tartást ad.

Ami másnak, csak

egy megoldási lehetőség épp,

kihasználhatóság, lehet ám belőle, hinnye.

Ha összefüggésében nem látod át, hinnye, azt a.

A sajnálat, nagyon alacsony szintű, kontrollálhatatlan

energia, hogy mögötte mi van, ah. Azt még az sem tudja,

talán, aki, olyan alacsony szintre, generálta, mozgatva.

Ha fölötted van, sem biztos, hogy tudja mit csinál, ah.

Van tapasztalatom bőven, oktatnám, hogy másoknak

is legyen. Ha nem fejlődsz fel, az adott helyzetedhez,

senki nem tudja azt megtenni helyetted, megrekeszt.

Válogatós vagyok, magam szerint döntök, kit oktatok,

nem volt könnyű, felvállalni, hát, kimondom már, nem.

Megfelelő szint, jó minőségben, emberiesen, igényesen.

Alulról kezdve is komolyan véve, felépítheted magadat, az

 ismétlés, nem árthat, másképp látod már azt, amit tegnap.

Szélesedik tőle a látóköröd, fejlődés neked mindenképpen.

A fokozatosság is ott van mindenben, kezd el még egyszer,

elsősorban önmagadnak feleljél meg, mert megszenveded.

Megrekesztő az, ott is, ahol, komolyan veszik a munkát,

ha csak ideiglenesen, átmenetileg, majd lesz annál jobb,

hűbele csak és nem veszi komolyan, amit más felépített.

Ha valami által sokan használódnak el, ott nincs jó energia.

Ha nem becsülöd meg kellőképpen magad, ugyan mit várnál,

másoktól el, a magad megbecsülésével kapcsolatban, azt a.

Tudnod kell, hol vannak, a kontrollálható határaid, hinnye.

Időben fontos elhangoznia, a határozott, nem szónak, ah.

A segítő, már azt is tudja, mit tálaljon fel, helyette akkor,

hogy a fokozatosságra ügyelve, azért építsen a mondata.

Senkinek se adták azt, csak úgy, ajándékba, pocsék érzés,

viszont szükséges a szintváltáshoz, anélkül nem megy, ah.

Ismerd meg a sorsodat és vedd komolyan az életedet, mert

rávetülhet az, a következő generációkra, tartás, méltóság.

Azt a, a sajnálatnak az alacsony szintje miatt, az addigi, jó

 minőségű munkád, odalehet egy felelőtlen pillanat alatt.

Ha nincs emberismereted még, sokszor építheted fel majd,

ugyanonnan elkezdve, másoknak a felelőtlensége miatt.

Önértékelésként tanuljuk, az oktatáson, azt a.

A sajnálat szerintem, megegyezik az irigység

szintjével, csak azt hiszik, hogy segíthetnek.

Ah, az csak látszatos, felfogni azt, hova juthat,

ha megtanulja, átlátni, azon a szinten a helyzetét.

A hiteles információknak, áramolnia lenne szükséges,

mindenki szemezgethessen, önmagának megfelelően, ah.

Fordított is lehet, a helyzet, ha nem az emberekből indul ki,

egy adott helyzethez kell, mindenkinek alkalmazkodni.

Ha ezt, fel sem fogja és úgy lát hozzá, rá kell jönnie,

neki teljesen más lesz, a megitélése, mint annak,

aki, a látszatot megtartva, magát sajnáltatja, ah.

Napi szinten otthon kellene lennie mindenkinek,

azokban, az elvárásokban, ah, hogy hova kell éppen

és milyen módon, megfelelnie, a talpon maradáshoz.

Látszik, ami látható, leegyszerűsített, eszi nem eszi,

nincs más lehetősége. Vagy komolyan veszi amiért,

megkínlódott, vagy leépülhet, egy pillanat alatt az,

amit, egy könnyen vett pillatában, leépíthet a sajnálat.

Emberiesnek maradni, annyi, megtanulni jó időben adni,

úgy, hogy önmagát se kelljen, éppen azzal kiszolgáltatni.

Megbecsülve magunkat, majd akkor lesz könnyebb az, ha

komolyan vesszük, minden, beletett energiánkat, hinnye.

Az nem elég, hogy mi tudjuk, annak is fontos látszania, ami.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

 

 

 

 

Kérlek ne olvasd el, ha nem

szereted a valóságról szólót,

mint megelőző, időben szólok.

Nem lehet mondani,

hogy unalmas az élete, a

 kisnyugdíjasoknak, most is,

boldogulni

tanulnak.

Néztem a

közvetítéseket,

majdnem, olyan

 gyorsan döntöttek,

mint, a „szívdobbanás”.

Azt éreztem, ezt lehetetlen

lesz követni, annak, aki azt sem,

tudja megtörtént vele, a változás.

Átment anélkül valamibe, amiről,

nem szóltak neki, változni fog.

Átérezve, a történését,

az jutott eszembe,

lehetetlen, hogy

képesek leszünk rá.

Követni azt, amiről,

majd, menet közben,

derül ki, az már nem úgy van.

Az ember beleesik abba a hibába,

hogy tervezni próbálja, a saját életét.

Nem véletlenül születtünk mi ide mind,

hasznára voltunk, vagyunk a Hazánknak.

Mikor, éppen ki áll az élére, annak tudjuk

be, hogy milyen minőségű életet élhetünk.

Várom, 60 éves korom óta, hogy be tudjak,

úgy kerülni a saját Hazámba, tudjanak róla,

nem haltam bele a hivatásomba, feltaláltam.

Amikor felismertem, milyen úton érhetek el,

a saját sorsomban, a többiekhez szegényen,

eredményeket, tudtam, várnom kell még.

Hiszen a hivatásomban igen, de másban,

nem kényeztetett az életem. Másokhoz

képest, nagyon szerényen, élek, vagyok.

Összefüggésében látva, most sokat írok,

sírtam már eleget, nevetni szeretek, azt a.

Ne tegyetek fel az oldalamra túlzó híreket,

prevenciós vagyok, nem gyógyító, hinnye.

Mert, hogy valamihez képest lenne fontos,

tudni, mindenkinek, hol tart most. Ugyan,

milyen irányt, vegyen, most, hogy megélje, a

 gyermekkori, álmai szerinti sikereit, hinnye.

Végigsírtam a közvetítést, kihallva azt is,

nem rólunk szól, a kényelmükért.

Persze azóta változott már,

a kisember alkalmazkodni

igyekszik, nincs megállj.

Amíg élek, remélek hát.

Ha nem tervezhet, sosem

élheti meg, a sikernek az ízét.

Pedig, a gondolkodó agyunknak, a

 tápláléka, a napi sikerélményünk, hinnye.

Átlátni, kihallani, megérezni, emberies hatások,

ki mit hozott tehetségként, abban, élhetné meg.

A lehetőségeinket, az anyaföldnek a rezgése ki is

szolgálná. Ha az ember, tudna róla, hol keresse azt,

ahol a tájékozódás tárháza van. Saját magáról, a generációs

lehetőségeiről is, tudnia lenne fontos, hogy ne csak beleéljen.

Az elvártakba, most így, holnap meg másképp, nem tervezhetően.

Ha tisztában lennének az emberek, mi adná most a méltóságukat, a

tartásuk, mi által, erősödhetne, bejelentkeznének. Az oktatásomon,

megigazítanák a belső tartásukat, rájönnének, arra, honnan hova van

most az előre. Mihez képest görbe az ami nem egyenes hatást ad, ah,

megerősödne a lelkes, a szíves, a gondolkodó énjük, boldogulnának.

Ha ugyarra az alacsony szintre visznek mindent le, ki is üresedik, az.

Ami, benne lehetne, tisztelettel, a megfogalmazásukban, ha talán,

nem tudnak, jól bánni, a szavakkal, lecsökkenne a számuk. Fejlődni,

attól még, lehetne, ha arra, igény is lenne, még, akkor, idejében, ah.

Belőlem, kimaradt, az üzleti érzék valószínűleg, „botcsinálta vagyok”,

nem értek az üzlethez. Ezért eladnám a feltaláltamat, olyan ember,

vegye meg, aki érti miért lenne fontos,hogy az ő kezében legyen és

nem adná ki a kezéből addig, amíg az át nem megy, minden szinten.

Szintek közötti fordítokra lenne nagy szükség most, van segítség, itt

nálam, egy nap alatt rajzoltam le, nem tartozom se ide, sem oda, ah.

Tartozom az érkezőhöz, akkor éppen, csak róla szól az, tartást adóan.

Persze lehet punnyadni az irigységben, az itélkezéseket, de könnyen,

hétköznapi, pletyka szinten űzik és mennyien, unaloműzés gyanánt.

Nem is gondolnak vele, hogy önmagukat, minősítik le, hiteltelenre,

tudják, akik által kibeszélnek másokat, elfordulnak, aztán ők jönnek.

Miközben, generációsan is fontos lenne teljesítenie és mindenkinek.

Mi adná a tartásukat ott, ahol kevéske a pénz a jó minőségű élethez.

Ki ebben, ki meg, azáltal kapott, a teremtőtől, többletet, élni azáltal.

Hallgat, nem beszél, egyedül dolgozza fel, elhangzik, rögvest az eleje,

első mondataim között van. Nem értendő félre, szükséges az, érezze,

van benne megtartó erő, ha nem beszéli ki, megoldása lesz az annak.

Köszönöm, a Julamami Generációs Jelei oldalamhoz, az elfogadható

megoldást. Felszabadult, általa, a lelkes, szíves, gondolkodó énem.

Tiszteletem, az emberséges hozzáállása megtartó erejét, remélem

oktatja, nevel általa, mert szükség van, az emberséges hozzáállásra.

Kellemes időtöltést, minden jóakaratú embernek, szerencsés napot,

kívánok.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

 

Megfelelő emberek, intelligensen, nem versenyhelyzetben,

mert Hazaszeretet nélkül, csak magának teremtve, az mi.

Ha nem látod át, kérlek, ne vállaljál, emberek felettit,

ne hozzál döntéseket se. Egy Haza ez csak egy, most,

sem szabadna, a jóban, szépben, a tehetségeseknek

se szenvednie, ne csak a számok legyenek fontosak.

Ide teremtettünk egész életünkben, már nyugdíjasok

szeretnénk lenni, ahogy tettünk, jól megérdemelten.

Megjön ám, a jó sorsa, is mindenkinek, nem mindegy,

megtűrtként döntenek- e felettünk. Fölöslegesnek,

tartva bennünk, akik nem látják, összefüggésében.

Eladnám, a feltaláltamat, vigye be a köztudatba,

legyen hasznára, a szeretett, Hazánknak, hinnye.

Várom, az arra érett emberiest, remélem nincs

köze a Julamami Generációs Jelei, gondnak hozzá.

Mindenáron nem eladó, akkor megy tovább kicsiben.

A „munka napján”, bizony, nem mindegy, ha sok évig,

dolgozol, egy adott név alatt, Julamami Generációs Jelei.

Aztán hirtelen valakinek olyan kedve támad és letörölteti,

még, ha ideiglenesen is, de még, most sem férek hozzá.

Nem tudok dolgozni, a hivatásomat gyakorolni.

Elgépiesedett már, ahol nem szabadna, lehet,

 ah, annyi elég is, hogy valaki befizesse, ah.

A védjegyet tartalmazót, a saját nevére,

senki nem kontrollálja, hiteles-e.

Azután, már, átmegy rajta, a

védjegy…@gmail.com levelezése.

Nyugodtan meg is gazdagodhat,

hiszen, a védjegy tulajdonosa,

nem látja, mi lenne a lehetősége.

A levelezése, át van szűrve, azt a.

Mindent tervezhető csapda helyzet.

Fontos lenne, hogy legyenek fordítók.

Rájöjjenek, életszerűség nélkül, mi az,

ami gátolja a közeledését, az egyik,

oldalnak, a másikhoz, hinnye.

Nem tudom felvenni, a kapcsolatot,

azokkal, akik közben, sorsolvasást, szeretnének.

Vagy, oktatásra, nevelésre jelentkeznének, ebből élek.

A nyugdíjam nincs 50.000.-Ft sem, nettóból számolták.

Nem nyafogás, csak csapda helyzet, mások döntöttek.

Sok alázat szükséges hozzá, hogy elviselje az ember,

miközben a hivatását, tehetségből gyakorolja.

Most, 68 évesen, szeretnék, fejlesztő informatikus

lenni, remélem ehhez van képzés, nem gond a korom.

Összefüggésében látva, hinnye, megláthatnám azt, hol

hibádzik, az informatikában, az emberiesen, élhetően.

Amitől szenvedünk oly sokan, akik nem racionálisak.

Gazdagodjanak nyugodtan, ah, generációsan adott,

akár óriási különbségek lehetnek. Az emberiesen,

a kulcsszó, mindezekhez, nem működik úgy sem,

egyik oldal, a másik nélkül, csapda helyzet, azt a.

Fordítók szükségesek, hogy legyen fokozatosság,

kezelhetően, emberiesen, működőképes legyen.

Az én hivatásból, nem gazdagszik meg senki sem,

úgy oktatom, nevelek, élj meg a tudásodnak megfelelően.

Vállalkozóként, próbálja ki, aki még nem fogta fel, csapda.

Az emberek, biza, inkább, szívességet várnának, a segítőktől.

Fel sem fogják, a hivatásukat gyakorlók, életminősége múlik azon,

amibe, beleteszik, a szívüket, a lelküket, át és gondolkodni segítenek.

„Nagy órdítást, zajt hallottunk” és a parkoló autónkból, sok évvel

ezelőtt elvitték, az összes

okmányomat,

nehezen hagytam magam rábeszélni,

hogy vacsorázzunk meg ott.

Akkoriban gyakran, oktattam Bp-en,

onnan jöttem haza, a férjem,

külföldön töltött, pár szakmai napot.

Úgy időzített, ne buszozzak, hozta, a gyermekeinknek, a sok finom

édességet, azt is elvitték, a gyermekeinknek, egyet sem hagytak ott.

A ruhatárát, pótolni lehetetett, a felnőtteink, azóta is emlegetik.

Egy étterem, parkolójában történt, sokáig jöttek az információk,

hogy itt – ott, szélhámoskodott valaki, a nevemben, Pécsett.

Értesítést kaptam, hogy menjek ezért, vagy azért a saját

városomban, megrendeltem elkészült, nem én rendeltem meg.

Azért lett a Julamami védjegy, hogy igazoljon engemet, ha valaki

még, valami fondorlatos módon, visszaélne, az igazolványaimmal.

Most, hogy ideiglenesen letöröltette valaki a julamami@gmail.com

sem enged bejutni, csak akkor, ha átküldenék igazolványt, remélem

látják, mik azok, amik úgy történtek, hogy nem is tudhattam róluk.

Azt, hogy a sok éve Julamami Generációs Jelei oldal mögött,

Heringes Árpádné = Julmami, én magam vagyok,

ilyen előzmények után, nem küldök sehova, igazolványt.

Adjanak életszerű megoldást, ha valóban szükség van rá.

Profinak mondanám, ha ezt végig tudta vinni, eddig és így.

 Na meg, a levél aláírása, ami az igazolványomat kéri, csak egy

utónév, ez igazán furcsa, ah, tehát nem tudok bejutni egyenlőre.

A Julamami Generációs Jelei facebook oldalamra.

Julamami névvel, nem csinálhat senki semmit,

Magyarországon készült, az védjegy,

valaki aki úgy modta, ért hozzá,

így fogalmazta, itt nincs neki értéke.

Kénytelen leszek jogászhoz fordulni, hogy

újra tudjak a Julamami Generációs Jelek által

dolgozni. Mindenki tudja, milyen nehéz egy új

nevet bevinni úgy, hogy meg is jegyezzék azt.

Talán, ki lehetne előbb, önmagán próbálnia.

Tán, van akinek, már csapdára jár az agya.

Fordítókat oktatnék, a szintek között,

áthallani, megérezni, gondolkodni.

Tapasztalatom, na az van bőven, hinnye.

Tehát megszólítanám, kérem tegye meg, hogy

visszavonja, a Julamami Generációs Jelei oldalam

ideiglenes törlésének kérését és a titulust, hátha ennyi elég volt.

Igen sok kellemetlenséget okozott, ha ezt szerette volna, sikerült.

Persze bocsánatot kérek, ha akkora a nagysága, természetesen,

ha némileg is tehetek arról, ide szült az anyám engemet, hinnye.

Sokat tapasztaltként, azt is tudom, minden ott van tükörként,

ha bármit tesz, bárki a másik ellen, inkább, érte, lenne fontos.

Az előre visz mindenkit a fejlődésben, alacsony szintre kerül,

viszont, ha átmegy ártásos energiákba. Ott majd tapasztalni

fogja, magának csinálta legfőképp, mert marad, annak a sara.

Nem tudom mennyire tudják majd visszafogottan ünnepelni,

azt, ami a jólétben ünnep. Másoknak meg, lehet, hogy nincs,

munkájuk éppen, talán, át is lehetne nevezni, életszerűen.

Önismeretre, kölcsönös tiszteletre, oktatnék, nevelnék, ha

lenne hozzá, aki átlátja megelőzésben, soha nem késő semmi.

Kellemes időtöltést kívánok, minden jóakaratú embernek.

Tisztelettel élni szép, szeretetben élni jó, vigyázzunk rá,

ki ne töltse a helyüket, a tornyosuló, harácsoló üressége.

Adjon az Isten, minden földi jóból, jól megérdemelten,

minden jószándékú embernek, amikor az neki, jól jön.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Heringes Árpádné = Julamami

heringesarpadne@gmail.com,

hnagyjulia@gmail.com

webtenyer@gmail.com

Julamami