Lehet, hogy könnyebbnek
érzed, ha elhagyod a hazádat.
Ne add fel, végleg ne hagyd el,
visszavár téged is, a szülőfölded.
A sarjaid is érezhessék a talpukkal,
mit jelent, az anyaföldjük, a Haza.
Ismerve a generációs jeledet, a
sorsodat is otthon éled meg.
Ezek lehet, hogy másoknak,
csak érzések, de nélkülük,
féllábon ugrálva élnénk.
Egy Haza ez csak egy,
tisztelettel legyünk,
becsüljük hát meg.
Ide teremtettük,
a szépet és jót.
Itt élnénk meg,
a jó minőségű
életünket.
Tisztelettel,
szeretetben,
jól éreznénk,
magunkat a
bőrünkben.
Mint, ahogy
jóérzésekkel,
a Hazánkért
tettünk.
Ide születtünk,
az első lépéseinkkel,
megérintve az anyaföldet.
Gyakoroltuk az egyensúlyunkat.
A belső tartásunk, jelezte felénk,
mit jelent az emberi méltóságunk.
Tartásosan éltünk, akkor is amikor,
üres volt a zsebünk, csak túléltünk.
Megtanultuk azt is, segíts magadon,
az Isten is megsegít bennünk.
Adtunk oda, ahol azon
múlt volna a megmaradás,
észleljük-e, vagy nem törődünk.
Azt gondoltuk, mások is így vannak
mindezekkel, s teszik majd a dolgukat,
ahogy azt tartásosan, elvárja az énjük.
Ki mikor, milyen hatás, által, felnőttünk.
A gondok már feladatoknak számítanak,
megoldjuk azt is naponta, ez az élet maga.
Kiteljesedni vágyunk a tehetségünkben,
hozzátenni azt a Hazánkhoz, lenyomatot
beleadva a közösbe, hátha ez is jó minta, ah.
Nekik, akik még most ébredeznek, hogy mit, is
lenne fontos tenniük a sorsukért, s generációsan.
Amik által, otthon érezhetjük magunkat a Hazánkban,
s ha el is mennek, tán, tudják az anyaföld visszavárja őket.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.
Szeretettel. Julamami