Mond, volt-e elég időd ahhoz, hogy a tehetségedben kibontakozz.
Hol tartasz most, meg vagy-e elégedve, azzal, amit
elértél, van-e sikerélményed, naponta.
Érzed-e az elégedettséget,
a lelkedben, szívedben,
gondolkodó agyadban.
Vagy csinálsz valamit,
amit megszabtak,
nem volt segítséged.
Abban, hogy meglássátok,
miben lennél tehetséges. Mi az,
amiben, a tehetséged, által, amikor,
eljött az ideje, felkerülj a saját szintedre.
Van, aki egy egész életen keresztül, várja,
a sikerélményét, mert nem vették észre.
Mit hozott tehetségként és más feladatot
adtak neki, amiben, nem tudott, sikeres lenni.
Nyomhatod azt amiben nem leszel olyan sikeres,
mint amilyenben lehetnél, könnyen, ha hagyják,
mert, mindenhez szükséges, a kellő idő, hinnye.
Mire a nagy önállóság, túl korán, miért nem
kaphatnak, elég időt, a felnövéshez, hinnye.
Miért, mások osztják be, azoknak, akik már
korán megmutatták, mit hoztak sikernek.
Beleélnek, vagy megélik a sorsukat,
na az nem mindegy, kizökkentve,
a saját életritmusukból, vacakolnak.
Nincs motiváció abban, ami másoknak,
sikert is hozhat, élik az életüket a semmi,
kellős közepén. Vágynak valami olyanra,
amiben, jól érezhetik, magukat, néha.
Viszont, ha azt sem tudják mi az,
akkor rávetítik a környezetükre,
az elégedetlenségüket is, hinnye.
S így tovább, kallódik el sok felnőtt,
úgy, hogy azt sem tudta, mi dolga.
Azzal, amit csinál, nem találja
magát benne, nincs sikere.
Ahogy tapasztalom a siker,
az intelligens agy tápláléka.
Ha nem kapja meg, naponta,
megtalálja a módját, másképp.
Nem ellensége önmagának, ha
elégedetlenek vele, eltűri, mit
is tehetne, ki van szolgáltatva.
Valakinek, vagy, valakiknek,
akiknek, fogalmuk sincsen,
milyen a tehetségükből,
elégedetten, megélni.
Pedig nem gazdagodtak
meg, mások szerint, csak
rátaláltak, időben, az egyszerűre.
Amiben nagyszerűen élnek, nem
mint a rutinosak, leginkább, gondolkodva.
Ha nincs, az elején meg, a saját ideje, nem
találhatja ki, mit szeretne, ne várják tőle.
Később, hogy gondolkodva éljen, nem
fogja tudni, hogy az meg, milyen.
Megmarad középszerűen,
valamiben, megy az ideje.
Nem tapasztalhat, sem
nem tanul abból, csak
betanul a semmibe.
Tiszteld az embert,
ha emberismeret
nélkül, vállaltál
olyat, amihez,
érzéked nincs.
Felelőse vagy,
mert elhiszik,
amit mutatsz.
Elfárad, mielőtt,
hozzákezdene.
Nem ad neki,
csak viszi, azt a.
Ami nem viszi
előre se,
nem
használja
önállóan,
az agyát.
Teljesít,
teljesít,
teljesít,
csak megy
az élete.
Már nem
reménykedik,
hiszen, arra
se, marad ideje.
Aztán leépül, agyilag,
majd mások megmondják,
mit tehet, miért azt tegye.
Ugye, nem a valóság ez,
ugye csak álom volt,
felébredhetünk
belőle, hinnye.
Kölcsönös tisztelet,
na és bocsánatot kérek,
hiszen magamat neveltem.
Ami akkor, nagyon nehéz volt,
utána sem lett könnyebb, de
el tudok számolni, a saját
sorsommal, generációs
feladataimmal.
Jó szerencsét kívánok,
minden gondolkodónak.
Magyarországról, Pakson
a Hergál Házból, szeretettel.
Julamami