Ha nem tetszik, amit a tükrödben
látsz, változz, ne másoktól várjad.
A fokozatosságot, bizony, nem tudja,
helyettesíteni. Nem mindegy, megfelel-e,
a saját körforgásod, a sürgető forgásnak, ha
nem tudod felvenni a rád szabottat, lemaradsz.
Talán nem is tudod, hogy adni születtünk, csak
kapni akarsz, de jól járni, mindenképp.
Mindennek és mindenkinek,
megvan, a saját rezgése.
Ha hasonlóra talál,
azt erősíti fel.
Aki, punnyadt,
nem tett semmit,
ami felemelte volna.
Amit kigondolt magának,
a mások által megteremtettből,
eltervezi és kiemelné sajátjának.
Visszafejleszti és megül az benne,
mintha, a feladatát elvégezte
volna. Dolga végezetlen.
Pedig ott kezdődne,
el, az újabb feladat.
Nem maradhat
ki a fejlődése.
Odateszi
a sorsa,
mindenképp, naponta.
Élhet, ah, akár vesztesként,
egész életében. Pedig már
megszerzett mindent, az
övé, az sosem lehet.
Adjál tiszteletet, majd, a
saját idődben, azt is kaphatsz.
Legyen szép, a jóban, ez a nap.
