A saját belső kontrollom jelzi, kérjek bocsánatot, íme.
Megoldom, ahogy lehet, mivel mindenki arra vár,
mi lesz a jövő héttől. Hát, amihez többen adják,
erősítik az akaratot, s fejlődni nem szeretnének.
Minek tanulna belőle, robog tovább, mígnem, a
teremtővel kerülhet pont szembe, azt a, hinnye.
Túl magas az emberségéhez az álma,
bármire képes, csak
bebizonyíthassa,
mindenkit legyőzhet, ha azt akarja.
Azzal nem számol csupán, amilyen ő maga,
sokan vannak hasonlóan, csak önmagukért, ah.
Ha már, elég sokan, nem látják át és félnek attól,
amit láttatnak velük, ah. A belső kontrollja működik
mindenkinek jelez, egyenként születtünk meg mind.
Átlátni, kihallani, megérezni, összefüggésében látni,
lehetne már 5. éve, minden vezetőnek a sajátja, ah.
Aki a szintje alatt, felett kér tanácsot, nem fejlődik.
Jó vezető az, akire hatással van, mind boldogulhat,
a saját élethelyzetének megfelelően, nincs sablon.
Az agg is lehet gyermeklelkű, egész életében, a
gyermekek, egy pillanat hatásába bele is
öregedhetnek.
Nem értem
miért ne
maradhatna védve,
a gyermekkorú és az öreg.
Nem azért építettük a jót és
szépet, nekünk nem mindegy.
Egyik sem ronthatta ezt így el,
tudatosan ember ilyet nem tesz.
Az sugallod, vigyázzon mindenki
magára, ezt meg neked ki mondta.
Ah, amikor az ember cseperedik,
akkor lenne fontos vigyázni rá.
Ha nem érsz rá, vagy valamit
fontosabbnak ítélsz meg,
annál, hogy rá vigyázz,
a gyermeki lelke
helyett, hűlt
helyet
találsz.
Ki volt az
aki elhitette
veled, hogy amit
szeretnél elveheted, ah.
Ha nem kapnád meg életed
során, majd megszerezheted.
Nem magyaros virtus, az sem.
Hinnye már, hát nem mondta
senki sem, hogy mi anyák, azt
megszenvedtük, ah, amikor
gyermeket szültünk. Nem
váratlan pottyant, vártuk.
Miért nem tarthatunk
ott, ahova eljutott,
az ember. Miután
ráállt a két lábára,
a gerince, lassan
kiegyenesedett.
Maradj emberséges,
ne használd ki a helyzetet,
ne vegye el a köd se, a józan eszed.
Emberesedj, ha bármilyen magasságokat
érsz is el, a belső tartásod, emberi méltóságod
maradjon, a saját kontrollálható emberséged is meg.
Ne akarjad magadra venni a látszatra úriembert, mert
úgysem hiszi el rólad senki sem, kiül már az arcodra ah.
Kérdezd majd meg amikor pont a szabadosságtól fékez
meg a szabadságvágyad téged, olyan hirtelen, hinnye.
Szerinted miért nem veszed észre, a belső jelzést,
ami lefékezne még időben, ne legyél hiszékeny.
Nem érted szólít meg, viszi le amit még lehet,
hiszen azon a szinten, már nem várnak el
semmi emberségeset, minden mindegy.
Vannak akik azon dolgoznak, kopjon
ki a becsület, a tisztesség, esetleg.
Eszednél legyél hinnye, nem lesz
gyermekszületés, ha nincs meg
az alapja a tiszta élet lehetőségének.
Emberies tartás, emberi méltóság, nézz
már a szemébe, amikor meggyőzne, miért
nem állja a tekintetedet, ah. Ha az még némileg
egy szikrányi jót jelenthet, van tán szégyenérzete.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék,
se veled, sem melletted, de ellened se, oktatás, nevelés
az amivel át tudnám adni a feltaláltamat, kivárom, nem
adom fel. A remény ott van ám mindenkiben, egy ügy,
és szerintem a legfontosabb, ne veszítse el senki sem,
amit eddig felépített magában. Nem az látható, hogy
majd kap még időt a földi életminőségének a rendbe
tételére. Inkább az látszik, sokan és nagyon fiatalon
mennek máshova, máshol teljesítik ki a sorsukat, ah.
Ide szülte őket az anyjuk, úgy rezegnek mint a Haza.
Tisztesség, becsület, emberség, ha szabad, ha lehet.
Miről beszél, ha ő maga nem úgy él, ha majd elmúlik
a káprázat, kitisztulnak a fejek, a tájak. Egy Haza ez,
csak egy, ha elhagyod, ha nem igazítod meg a belső
tartásodat, méltóságod, az vár majd, ami maradt, ah.
Szeretet, szerencse, legyen bőven a zsebedben, hogy
időben adni tudjál, mert hiábavaló, ha elkésel, hinnye.
