https://julamami.com Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen.
Tiszteletem.
heringesarpadne@gmail.com +36302470589 hétköznaponként 10.00 – 17.00, hétvégenként 10.00 – 12.00 között felveszem. Julamami
Még nem utazhattam gyakran,
mivel ezt a lehetőséget itt most
megkaptam, hát vándorlok itt-ott.
Nem tudok úgy gazdagodni mint a
nagyok, Nagy Juliannának hívnak,
megmaradtam gyermeklelkűnek,
lelkes, szíves, gondolkodó vagyok.
Más lehetőségek híján itt vagyok,
Hazaszeretőként, emberismerettel
rendelkezem, önismeretet, sajátosan
kialakított belső védelmet oktatok még,
az emberismeret, szintfelismerések mellett.
Alázattal tudomásul vettem, én nem lehetek az
aki bevihetem a köztudatba, amit feltaláltam.
Lehetőségként élem meg e Világot, íme
ezzel is megadatott, megköszönöm,
hogy ide befogadtatok és olvastok.
Szóltam a Télapónak, meghozta ezt
tegnap, hogy ilyen minőségben itt
lehetek és továbbra is írhatok.
Mit is mondhatnék, hiszen én
magam is tapasztalva oktató
és egyben tanácsadó volnék.
Nem tartozom se ide, se oda,
így hát tartozom mindenhova.
Hát a saját tapasztalataimról
írnék, ameddig lesz rá igény.
Olyankor a hétköznapok,
ünnepekké válnak,
amikor rájönnek a
ráérző emberek,
a legfontosabb
a szeretet, mint
adni tudó energia.
Különösen fontos
a valóságos szülői
szeretet mint alap.
A pocaklakóval
egy vérkörben,
fel sem fogva,
hogy valaki
növekszik
ott benne,
miközben
ott vannak
a jelek is,
hogy
minden
átrezeg.
Mondja,
kinek nem
fontos az,
hogy most
lenne is rá
lehetőség,
megemelni
a szinteket,
azzal amit
itt találtam
fel, de sok
helyről
jöttek,
hozták
hozzám
a kérdést,
s vitték haza
a válaszaimat.
Feltaláltam, mert
megtaláltam az
emberekhez
az utat, nem
kerestem én,
nem mentem
sehova, se érte,
elhozták hát ide.
Ott láttam meg azt
az ő tenyereikben.
Mikor lehet az
a meghatóan
jó pillanat ott,
amikor már
valaki fel
is fogta,
nagyon
fontos
lenne az
amit én már
feltaláltam.
Gondolom
húzgálják
is össze
vissza,
mintha
a sajátjuk
volna az.
Nem
tudnak
ártani
vele, de
csak nálam
működik az,
az Isten is
rám bízta.
Látom,
amikor
ő beérett
arra, mert
akkora az
érdeklődés
már iránta.
Mindenki
aki erre a
szintre el
is jutott, ő
elég érett és
tanulni tudná.
Idáig jutottam
el a 22 év alatt,
egyedül tudom
oktatni ezeket
egyenlőre még
csak egyedül.
Viszont
igen-igen
válogatósan
vállalkoznék
már arra, hogy
miután ő már
megtanulta itt
nálam, bevinné oda.
készen van emberies,
beérett, megtanulta,
ezt oktatni is tudná
beszéljünk róla.
Amíg azt
ő nem tudja
megfogalmazni
sem, mint érzést,
pedig igen gyakran
jelen van az nála, azt
másoktól vette át csak.
Kívülről jövő rezgésnek,
ismétlődéseknek
mondom azt,
amíg az jelen
van át is hatja.
A belső tartása
az amivel megoldja,
tőlem azt is tanulja.
Túl sokan érzik
a hiányoknak,
pedig többlet
az ami ott van.
Néhány óra és
megvan arra is a
válasz, mi módon
lenne lehetősége
arra, hogy meg is oldja.
Kérem szépen lehetőség,
tanulva azt is tudhatnák,
hogy a belső tartásuk
által, fel tudnak és
mindenki a saját
lelki szintjére,
úgy épülni, ne
kelljen többet,
senkihez sem
fordulni, kérni.
Egyedül intézi, a
belső kontrollal
képes rendezni,
az ő saját idejükben
kezdenek az emberek
hinni is valamiben, én
már tudom van Isten.
Amikor energiát ad,
te tudod-e, hogy ő
előtte hol járt.
Mert minden
átmegy általa, el is
bizonytalaníthatna,
ott kavaroghatna a
mások energiája,
pedig azt is csak
kontrollálnia kell,
jól megtanulnia.
Születése óta,
mindenki más
és más rezgésben
éli az életét, amelyikük
az erősebb, az átrezeghet,
de ki is vehet a többletesből,
akinek nincs elég, épp, hogy él.
Amint látom, érzem egészen
komoly létszámban vannak,
azok akik a többletesek
által bővelkednek,
mintha a sajátjuk
lenne az is, ah, húha,
azta, ejha, fúj, nana.
Tán csak, nem arra
van felállítva az
a többletesnek
látszó energia,
hogy másoktól
anélkül vegye
el, hogy ők azt
tudnák és bele
is egyeznének.
Az ő harmóniáján
átrezegtetik ők azt,
amiről azt sem tudják,
honnan jön és mi is az.
Nem tudom mit
is mondhatnék
erre, de tán most
abba kellene azt is
hagyni, vagy legalább
szép csendben bocsánatot
kérve el is lehetne tán kullogni.
Tessék mondani mire tetszettek
összeadódni, tán csak nem arra,
hogy majd akik elérték már azt
amit a sok tapasztalattal, adni
tudással, feltalálásukkal
tudnak, össze tetszik
szutykolni, vagyis,
ellehetetleníteni,
hogy semmiképpen sem,
ne legyen látható a tudása,
ne is tudjanak arról, hogy
elért valamit a Hazájában.
Így tán azt gondolja, hogy
majd ő mindent elbirtokolva
kiemelkedhet azon emberek
tiszta tudásán, emberies voltán,
akiknek lehetőséget nem adtak.
S az által ott kiszolgáltatva vannak.
Mintha nem is lett volna, na úgy is
tűnik el, hiszen nincs rá szükség,
hogy kiderüljön a sok hamiskodás,
minden olyan szépen megy, úgy
ahogy eltervezték azok, akik
a mások sikereit, hiányosan,
tudás nélkül, le is aratják.
Nem is az a legnagyobb
gond ezzel, hogy velük
mi lesz, hanem az, hogy
a tudásuk nélkül marad az
ő Hazájuk, pedig ott találtak
rá a tudásukra, ott tisztelték
meg őket a hozzájuk érkezők is.
Amivel a gyermekek, fiatalok így,
nem tudnak azonosulni sem, mégis
rájuk vetül mint az ő hiányuk is.
Hiszen honnan tudhatnák azt,
hogy van nekik is valami fontos,
amiről mindenkinek tudnia kellene.
Tán azért adta nekem az Isten ezt a
tudást, mert van hozzá alázatom is.
Sokan nem tudják lélekben elérni,
a saját hozott tehetségükkel a sikert,
valamit az életben, mert mindenben
csak a pénzbeni gyarapodását nézik.
Vannak akik nem tudnak leállni sem,
ha már begyűjtötték az ő hasznukat,
akkor se, már a mások tudását is így nézik,
mit tudnának azért tenni, hogyan lehetne azt,
onnan elvenni, hogy tudnák a saját hasznukra
át is fordítani, abból is sajátként gyarapodni.
Nem lehet elvenni, sem a sajátjukra fordítani,
ez a tudás a másik oldalon van kérem szépen,
az Isten adta oda, ahol jó helyen van.
Tudva, hogy az mire lesz használva,
elérni abban a sikert azt jelenti az,
hogy boldogulni abban is ami nincs,
a másik oldal szerint, nem létezik, de
érdekes, hogy a hiányától szenvednek.
Ébresztő emberek, ha az egyik oldalon
ott a telítettség nehéz terhe, a másikat
tán még időben meg is kellene ismerje.
Sokat szenvedtem, az első hét évben,
amikor nagyon sok ember jött hirtelen,
sikeresen adtam, adtam, s vitték oly sokan.
Mást sem tehettem mint alázatot gyakoroltam,
megtanultam, hogy kivel van dolgom, kivel nincs.
Azokból is sokat tapasztaltam, hogy ne segítsek ott,
annak, aki már tudna, de nem akar magán segíteni.
S egyszer csak azt éreztem nézzem, van-e olyan
aki adni tudna nekem is, kifogyott belőlem,
olyan volt az érzésem, hogy nincs szeretet
körülöttem, s attól nagyon szenvedtem és
belebetegedtem, abból is tapasztalva kijöttem.
Közben rájöttem, volt időm gondolkodni bőven,
hogy adjak oda, ahol nincsen, ha bennem van a
többlet, akkor, miért képzelem, hogy bárki is
adhat, amikor kapni jöttek, adni születtem.
Megértem arra, hogyha adni születtem,
akkor azt kell megtanulnom, hogyan
tegyem úgy magamtól, hogy még
nekem is legyen belőle bőven.
Na ez volt az első sikerem,
fokozatosan tanultam,
meg a különbözőket,
és a lelkes szinteket.
Hát ezt is oktatom,
adom át azoknak,
akik arra érettek,
amikor jönnek és
megtisztelnek.
Nem mástól
tanultam,
mint azoktól, a
kiegyenlítésért
jövő emberekben
keletkezett hiányoktól,
általuk tapasztaltam meg.
S tanítom őket be arra is,
hogyan legyenek úgy jók ők is, hogy
azzal önmaguknak se másnak ne ártsanak.
Talán most így, hogy én itt is otthon lehetek,
amikor már több tükörben látom magamat,
nem mentem sehova, a Világ mégis itt van
nálam, át tudom jól adni, az impulzust, hogy
felvegyék a saját életritmusukat ők is, akik
már erre elég éretten, segíteni szeretnének.
Az első lépcsőfok, a segíts magadon az Isten
is megsegít, a szegény ember vízzel főz, tán
elég is így kezdetnek, ha van a tanulásra itt
igényetek, csinálok egy skype csoportot és
még időben tanuljátok meg, hogy a hiánya
ne betegítsen senkit sem meg, legyen
ez a megelőzésben és még jó időben.
Tapasztalatom ebben is van bőven.
Magyarországról, Paks városából,
a Hergál Házból, szeretettel.
webtenyer@gmail.com
+36 30 2470 589
