Mennyit ér… 2016.04.16. napján írtam.
S mond mennyit ér az élet neked,
ismered-e a generációs határaidat,
csak a sajátodat látod, az a fontos,
vagy másé is fontos lehetne.
Generációs jelei ismerete
nélkül honnan a hova.
Ha nem is neked,
de legalább,
önmagának.
Elkezdünk,
valamit,
ami fontos volt,
nekünk a családunknak.
A Generációs feladataink.
Eljutunk vele valameddig,
s nem kérdezi senki meg,
hogy mennyi kellene még,
hogy odáig elérjünk benne,
ameddig elterveztük,
vagy ahol váltani,
mi is tudnánk.
Megrekesztő,
amikor hozzáértés,
nélkül és nem megértőként,
nem átlátva, fel sem ismerve azt,
sem, hogy az emberi sorsok is,
biza, nagyon különbözőek.
Sikerek nélkül,
az emberek bánatosak,
levertek, kiüresedők lehetnek.
S ha már hosszasan nincs igazi,
belül kontrollált sikerük,
semmiben sem,
csak élnek a,
nem létező,
sablonokban,
meg is betegedhetnek.
Vannak a tapasztalataim által,
a 22 tapasztaló éveimben még fokozatok,
prevenciós, kitűnően megajánlottal vagyok,
oktatok, tovább tapasztalok és maradok.
Sorsforduló az,
amikor mi döntünk.
Vagy történik valami,
valaki tán,
tüsszentett,
s elvétette a sort,
visszanézve megeshet.
S az életünk,
ami élhető volt,
ami nekünk adott,
tartást, méltóságot,
holnapot, kedveset,
tervezhetőt, alapozót.
Egyensúly felé haladót.
Odalett, s helyette meg,
nem kérdezte senki sem,
tudunk-e haladni,
vagy vegetálni,
megtanultunk-e.
Generációs hozadék.
Hogyan tovább, s most,
éppen ki szerint és merre.
Ugyan a sok felkapott tanácsokat
osztogató ebben, hol és merre található.
Bebizonyosodott-e amiket naponta osztott,
tapasztalatlanul mondott, mint élhető sorsot.
Miért nincsenek az életszerűséget ismerő,
nem számokat teljesítő, kísérletezők helyett,
a most helyzetbe beengedve, azok, akik valóban,
életszerűen, tapasztaltan, valóban segíthetnének.
Vagy ki mondhatja hitelesen, tapasztaltan,
felelősen, hogy nincs szükség rájuk most sem.
Vagy tán nem az emberek életminősége
a legfontosabb, ha még nem látod meg ezt,
majd egyszer ráébredsz, a saját sorsodban.
Az élet szép, ha hallod már a lelkedben,
a csendzenéd, áldjon meg az Isten,
kívánok hozzá jó szerencsét,
a jó sorsára várakozik a Nép.
