Németországban keresek, olyan szolgáltatót,
aki úgy áll hozzám, a Julamami védjegy és a,
szolgáltatása, a „domain név”, tárhely díját,
az évfordulón Magyarországról utalhatom.
Új szolgáltatást szeretnék itt bevezetni,
fordítani oda, ahol nincs most meg a
szó ami átmenne, nem beszélnek.
Szintjükön lévőknek szolgáltatok
és megelőzésként, le ne csússzon.
Neked üzenek, „Mérnökasszony”,
akit tisztelek és becsülök azért,
mert nem vállalta fel azt ami őt,
a hamisságba vitte volna bele.
Vegye magára akit megérint,
a Világ elég nagy ehhez, hiszen,
ott szolgáltatok, tíz éve már ennek.
Te vagy a legmagasabb lélekrezgésű,
generációsan van feladatod neked ott.
Vedd fel az Édesanyáddal telefonon a
kapcsolatot „most”, akit ugyanúgy
hívnak utónévvel mint téged.
Gyakorold az alázatot most.
Utálhatsz ezért engemet,
de nagyon beteg lett és
műtét előtt áll az Anyád.
Vedd fel vele a kapcsolatot,
nagyon szépen kérlek téged!
Ne engem hívjál és ne haragudjál,
mert nem érdemlem én azt meg.
Sürgősen lépj túl a sértettségeden,
mentsd meg az életét, az Anyádnak.
A irigység nagyon sok rosszat okozott,
nem mindenkinek kell elhinni amit mond.
Képes a családokból ellenséget csinálni,
de méltatlan akkor is, ha valaki mindent
megtett a gyermekeiért, amit magához
képest tudott, ne legyen kiszolgáltatott!
Utálhatsz engemet, de ne tegyed, tedd azt,
amit, ha minden mások által reád vetítettet,
leteszel rájössz, rosszat akartak ők nektek.
Állítsd helyre a kapcsolatotokat sürgősen!
Köszönöm, ha megérintettelek, intelligens,
ezzel csak te bírsz el, más most már nem!
Bocsánat, ha valaki most meglepődött.
Ilyen fordításokat eszközlök, mert a
sok tapasztalat adja, ehhez értek.
Ilyen lenne az új szolgáltatásom.
Mind tehetséggel születtünk, a
saját és generációs szintünkön,
közlekedve éljük az életünk.
Különböző időben, helyen,
módon jön elő belőlünk,
majd a tehetségünk.
A helyi újságba írtam
régen, egy főszerkesztő
váltáskor befejeztem.
Azután a következő
váltásnál kérték, jöjjek
írjak újra, de már nem volt
ahhoz akkor megint kedvem.
Jó emlék maradt, tulajdonképpen
az, hogy elköszöntem onnan, jót tett.
Akkor bukkantam egy könyvre a polcon
a könyveket,
darabonként
takarítottam le.
Egy helyben el is
olvastam, s már
néztem is az adott
tenyereket, s mondtam,
csak mondtam, amit láttam.
Egyre többen jelezték, hogy
azt, amit én róluk mondtam,
nem tudhattam, hát honnan.
Rájöttem, valamit csinálok,
amit sehol nem tanultam.
Az akkori újságban, megjelent
másnap egy hirdetés, „Sorsolvasó”,
tenyérelemző tanfolyam, messze
a lakóhelyemtől, felhívtam, sokat
kérdeztem, mint egy gyermek.
Milyen módon jutok busszal
a városon belül a helyszínre.
Egy darabig mondta, aztán
megkérdezte, miért honnan
jönnél, hát akkor ne gyere most.
Mert mi hozzátok tervezünk menni.
Így szolgált ki a sorsom akkor engem.
Mentem, de megtanulni nem tudtam,
nem láttam az összefüggéseket sem,
azért megengedték, hogy csináljam,
amit gondolok, a tenyeret leolvastam.
Meglepődtek, honnan veszem, ők nem
így tanítják, kaptam egy négyest és a
Lajos azt mondta, nagy vagy leány.
Nagy Juliának hívnak mondtam,
nevettünk együtt egy kicsit rajta.
Hát így kezdődött az én sorsolvasó
utam, mára már sorsolvasó is lettem.
Ismerem a tenyeremet, leolvasom az
emberek csukóikról, tenyereikről a
generációs jeleiket, a magzati időt,
azt amit megmutat az ő tenyerük.
1 – 2 óra a szükséges ráfordított
idő, hogy egyértelmű legyen az
amit hozott generációsan és az,
ahogy kapcsolódik ahhoz a sorsa.
Nagyon ritkán találkozom egy év
után, leginkább 3,5,7,10 év múlva.
Amikor az amit leolvastam körbeért.
Vállalkozóként végigvittem a 24 évet,
mivel a szinteket emeli az amit feltaláltam,
adnám közre, a fontosak nincsenek mellettem.
Nem kérdezi senki se, hogyan tudna ez segíteni,
abban, hogy újra legyen tartása az embereknek.
Nem mondhatom, hogy kérem szépen ez a
tudás megemelné, ott és amott is a szintet.
Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az
érkezőkhöz, akkor éppen őhozzájuk, csak oda.
Nem tudom így bevinni a tudásomat az emberek
közé, hogy az ingyenes hirdetésekre hagyatkozom.
Ezért eladom és úgy adom tovább a rajzos tudásomat,
hogy az eladásnál nekem is megfelelő legyen minden.
Közben csak most vettem észre, időeltolódással
lementették az írásomnak az elejét, ejha.
Eddig ezt nem vettem észre,
hogy előfordult volna.
A Julamami védjegy.
Elgondolkodtató,
mennyi kárt okoz
valaki egy olyan
döntéshelyzetben,
amihez ő nem érhet.
Nem azért vállaltam az
online vándorlást, mert
szeretem, hanem azért
mert szeretném védeni,
amit magam találtam fel.
Én Hazaszerető lettem
és ezt az érzést nagyon
megszerettem,
méltóságot,
tartást ad.
Akkor is,
ha egyre
nehezebb.
Hát nincs
köztük
egy
sem,
aki
azt az
életet
élné, ahol
az egyszerű
emberek élnek.
Akkor azt nem
is tudja, hogy az
egyszerűben igen
nagyszerű az élet.
Nem hagyom ezt
elkallódni, hiszen
a saját kútfőmből
való, magamból
merítettem.
Oktatnám,
nevelnék
általa, olyan
embereket,
akik pont
ott vannak.
Ahol éppen
a kezdetben
az alapokhoz
a legnagyobb
lenne a szükség.
Hirtelen váltás,
amit ők nehezen
dolgoznának fel,
helyére teszi ez.
Tartás, méltóság,
belső tartást ad.
Ne kerüljön be a
fiókba, kerüljön be,
adják meg a módját,
nagyot találtam fel.
Ebben a helyzetben,
itt, nem várhatom azt,
azoktól az emberektől,
akik megtiszteltek és
megtanulták tőlem,
hogy álljanak ki érte.
Másoknak lenne fontos,
tudni róla, hogy létezik,
minél előbb tanulják
meg, online, ha a
Világban kint
vannak.
S itthon,
személyesen
Magyarországon,
Pakson a Hergál Házban.
Szeretettel.