Nézz szét, látod milyen szép
a lelkednek tiszta tükre, mi is
mindannyian így érkezünk le.
Most mégy csak jársz körbe,
hiszen azt sem tudod,
honnan jött, s te se,
vagy hol is tartasz,
hogy a saját utad,
meg is találjad.
Nem tartozom, se
zárt, vallási csoporthoz,
sem nem politizálok,
nem értek ahhoz.
A hivatásommal
és azon belül az
emberiesek, lelkes,
szíves, gondolkodóival,
naponta, foglalkozom.
Van az is, amit még
csak te tudhatsz, s
vannak olyanok
akik, belőled, a
védtelenből is
profitálnának.
Hallottál egy
szavat az a
sorsszerű,
vajon a te
sorsod az -e.
Megérintett,
de még nem
találod hozzá
meg, a te utad.
Amit komolyan
kellene venned,
fel sem fogod,
hogy vennéd
komolyan,
még csak,
másoktól
hallottál
a sorsról,
másolod.
A kicsiben
és nagyban
ugyanaz van.
Amikor ezt
először ki is
mondtam, na
akkor már jól
tudtam, igaz.
Volt aki csak
nézett, én
honnan
tudtam ezt.
Tapaszaltként
mondom azt is,
amit mások még
nem is hallottak.
A tehetségemből, a
hivatásom, az
én életem lett. Az
életem a sorsom,
a hivatásomat
gyakorlom.
Megértettem, hogy
adjak, adjak, adjak,
magamtól teszem,
amikor van miből.
S éppen idejében,
azzal a sorsomat,
magamat védem.
Üzletasszonynak
én botcsinálta vagyok,
amit kell megcsinálok, de
emberies, segítő vagyok.
Megtekerem, az oldalának a
nézettségét és alaposan, akinek
akkor éppen a neve alatt időzök.
Mondhatnám azt, vándor vagyok,
addig megyek az online Világában,
amíg az otthon érzését megtalálom.
Az egyik kedvencem a Forrest Gump.
10 év sok, nem kerülhetek sehova
oktatni be, nem is pályázhatok,
jól kitalálták, kívül maradok,
ezért keresem a helyem.
Ismerem a tenyeremet.
Hiszek abban, egyszer
megtalálom, azt az
embert, vagy helyet,
ahol értik én mit is keresek, a
lelőhelyét a jó embereknek, akik
a pénzüktől sem romlottak el.
Láthatnák, ennek a miértjét,
az emberek, amit tudok,
az ő családtagjaiknak a
szempontjából,
milyen jó és
hasznos lehetne.
Szeretném oktatni,
a Hazámban úgy, hogy
meghívnak oda, amoda
is, de oktatom online is.
Nagymesterek azok is,
akik ezt teszik velem.
Azon vannak, hogy
minden oldalról, az
érdeklődőktől
az életszerűtől
elszigeteljenek,
az emberies ott
tán ki is kopott,
csak üzletiesek.
Tényleg tudják,
amit csinálnak,
nem tudom azt
tudják-e miért.
S nincsenek ott
mások is, akik
tudják, hogy ez
sem a véletlen,
miért pont én,
ismerhettem a
Hazaszeretetnek
igazi érzését meg.
Meglátni, átlátni,
összefüggésében,
a mit miért is látni.
Nagyon egyszerűek
a tenyerek képletei,
mindenkié más, más.
Csak őrá vonatkozik
az és máséval össze
nem is keverhető.
Megfogalmazódik
bennem, mit és
hogyan hívjam,
ha látok ott
egy vonalat
elnevezem.
Nem veszik
komolyan
kérem,
pedig
ideje
lenne,
azt ami
egyszerű
is alkalmazni.
Járom a köröket,
megyek körbe, hol
itt, hol meg ott nem
jutok be, a sehonnan
sehova az ami jutott.
Ne örülj, ha meg tán
mégis, akkor sokat
imádkozz, hogy te is
visszataláljál oda, ahol a
generációs helyed lenne.
Mindenkinek és családon
belül is megvan a dolga, a
helye, a maga szerepe is.
Az a család ahol ezt már
felfogták, a sorsukat is
tudják, haladnak akkor
is, ha előlük mindent,
ami kapaszkodó lenne
eltüntetnek, mintha
arra is jól figyelnének,
hogy még véletlenül se,
érinthesse meg őket sem a
megérdemelt életminőség.
Akkor megy mellé valaki, ez
onnan indul ki, ha egyszer
alacsonyabb szintre lép
egyikük, mint amire
már szükségük
lenne a
további
lépéshez.
Van amit
ha bármily
furcsa is az,
meg kell élnie,
hiszen egy aki
előzőleg nem
csinálta meg,
meghagyta
azt jól neki.
Ha nem figyel,
vagy oda jól fel
lett tolva, ahova
még nem lehetne.
Hiszen az üresjárat a
generációs jelekre, nem
őrá lehet tekintettel ám,
ismételik is néhányszor,
ha van idejük bőven, na
akkor miért is ne lehetne.
Több generáción keresztül is
belebonyolódva abba alaposan
s újra, ami nem visz sehova se,
nemhogy előre vinné őket, de
attól még pénzesek lehetnek.
A két oldalát mindenkinek,
szükséges lenne ám tanulnia,
ha az egyik kész, jön a másik.
Mint egy matematikai képlet
úgy áll össze, minden családnak
az ő generációs tenyértérképe.
Magam találtam meg a jeleket,
én találtam meg a feladataikat,
s jöttem rá az egyes képleteknek
az összefüggéseikre, mi és hova is
kapcsolódhatna, akkor menne előre.
Egyedül járom az utamat és teszem
a dolgomat immáron 22. éve most is.
Engedmény, nézz rá kérlek az oldalra,
Ismerem mint a tenyerem, december.
Ha nem engednek be vele, eladom,
majd azt is látni fogjátok, hogy kinek,
jól megnézem, pocsékba ez ne menjen,
egyenlőre még várakozom ki legyen az.
Most itt is megint más neve alatt vagyok,
ide írok, szívesség felém, időzök amíg jó,
a julamami védjegy, a saját tulajdonom,
ahova azt írom védjegyes, ne vidd, ha
nem jelzem, hogy nyugodtan teheted.
Én egy magyar online vándorló vagyok,
ha Hazaértem és be is fogadtak, szólok.
Jelek, jelek, jelek, feladatok, feladatok,
feladatok, s a köztük lévő csak a rájuk
vonatkozó jelek és feladatok halmazai.
Ismerem mint a tenyerem, én már igen,
sokat adott emberiesként tartásomban,
emberies méltóságomban mindez nekem.
A sok engemet megtisztelő, hozzám érkező
emberek által, tanultam meg, mi is az alázat.
Valószínűleg azért kaphattam én ezt meg,
mert olyan módon tapasztaltam a saját
életem és a hivatásom tekintetében,
hogy rájöttem, nem ártok és nem
bántok, magamra is vigyázok és
az egyik kulcs, már meg is van.
Nincs reklámozni lehetőségem,
csak ingyenesen szűköske, de
azt is köszönöm, hogy lehet ott.
Bár nem hozza be azokat sem,
akiknek ez a tudás már nagyon
kellene, hogy a fejükben legyen.
Bekerültem a jósnő kategóriába,
ez egy gyűjtőnév lehet, na onnan
aztán ki nem engednek, így hát
komolyan sem kell vegyenek.
Ők meg azon vannak, hogy
jól begyűrjenek a semmibe,
nehéz viselniük, pedig tehetnék,
tanulhatnának, azt is, van az Isten.
Pedig megtanulhatnák ők mindezt,
hogy hozzáadják és emeljék is vele,
azt amivel a másik oldalon ragadhat és
mindenki, jól összkutyulva, katyvaszolva,
nem tisztul, aki időben nem veszi észre.
Gyors pörgésben van a Világ, aki ezt
nem látja, már alaposan le is maradt.
Julamami Magyaros Agyalósa tréning
az is itt született meg ebben a mi szép
Hazánkban, idáig jöttek hozzám vele,
nem mentem sehova, a tudás jött ide.
Otthon vagy te, amikor a kicsiben már
látod magadat, nem mentél sehova, a
Világ mégis ott van nálad, nálad, nálad.
El ne feledd, te is mint mindenki más,
szeretetből vagy, a tisztelet adja a te
tartásodat is, meg ne feledkezz te
se magadról, okosan gondoskodjál
másokról, ne másra hallgatva élj,
de figyelj minden aprónak látszó,
neked szóló, másoknak nem fontos
jelekre, adjál a lelkiismeretedre.
Ne hagyd üresen a szavakat sem,
töltsd meg őket, a tiszta tartalom
az, ami mindenkire egyformán hat.
Mert egy Haza ez csak egy, mi mind
ide születtünk és itt nőttünk, ki hol
találta meg a számára fontos helyét.
Ugyan honnan tudnád, mi jó neked, ha
nem jelezné azt is a generációs jeled.
Nem különb senki sem a másiknál se,
kinek éppen ezt adta az Isten mint
feladatot, kinek meg mást is adott,
mert ott már az elődök, azon túl
is vannak, megoldották rég azt.
Mások az alapjaik, az emberek,
ha ezt és még sok-sok mindent
tudnának, nem rohangálnának,
megcsinálnák időben a saját és
a generációs sorsaikat, nem más
szerint, hanem belülről maguktól.
Építhetsz várakat, elhordhatsz,
áthelyezhetsz hegyeket, el is
érhetsz, hihetetlen magasságot,
de ha tisztelet, szeretet és az adni tudása
nincsen benned, csak keresgéled a helyed…
Szeretettel.
Európából, Magyarországról,
Pakson a Hergál Házból.