Ha mindezeket tudnák a
szülők, nem szenvedne
sok gyermek a hiánytól.
Sokáig szenvedtem,
nincs szeretetet
körülöttem.
Amikor is
rájöttem,
talán több
van bennem,
mint, amit csak úgy,
elviselne a környezetem.
Ne tőlük várjam, tán adjam
oda, ahol azt láttam nincsen.
Ha elfogadóak voltak, adtam,
de elvárást azt nem hagytam.
Ha meg a sok és a kevésnek,
utána néztem, rájöttem, hogy
mekkora különbségekkel élnek
még családon belül is az emberek.
Adok – kapoknak neveztem el akkor,
amikor láttam, hogy korrigálni lehetne.
Kinek hol van a hiánya és miből a többlete.
Összeolvasva már egészen jó eredményeim
lettek abból, hogy az engemet megtisztelők is,
pont azért jöttek el, mert már megláthatom az ő
tenyerükben a saját és generációs megoldásaikat.
Amikor leolvasom a sorsukat, a tenyerük tükrében,
elmondom, szerintem mik a megoldások és csak azt,
amiben, a sok tapasztalatom alapján is, biztos vagyok.
Mivel csak leolvasom azokat a vonalakat és egyebeket,
amik adottak ott, mert odanyújtják, az ő tenyereiket,
hát azt hallják tőlem, amiben éppen benne vannak.
Így hát csak leolvasom azt amit látok, ott bennük
megvannak a megoldásaik is, csak le kell tudni
olvasni, gondolom azért írta oda a teremtő azt.
Segítségül adta az ismerem mint a tenyeremet,
kifejezés sem véletlen, betanító kifejezés volt,
az első engedélyemben, tenyérolvasó, elemző,
sorsolvasó, mindegy milyen elnevezést használok.
Ugyanazt tükrözi, a tapasztalt s a tanult tudásomat.
Ha nem veszed fel az életed ritmusát, lemaradhatsz.
Minden olyanról amit azért tesz oda a sorsod, hogy
megéld, mert az a számodra megfelelő időszakod.
Ha nem tiszteled a saját életedet, sem a sorsodat,
kimaradnak belőle, a fontosak, tapasztalhatóak.
Nem ígérem, hogy később ne lenne nehezebb,
a sorsod megkínál többször, hátha megoldod.
Egyszerre kiemelkedni családok nem tudnak,
persze más dolgok az öröklések, de még az se
teheti, egyformán gazdaggá, mindannyiukat.
A következő generációk megszenvedik azt,
nem ismerik a sorsukat, nincsenek miértek.
A bizonytalanság a legrosszabb, amikor a
másikkal akarod megcsináltatni, mert te
nem vagy elég bátor ahhoz, hogy vállald.
Annak a következményét, ha nem jön be,
olyan eredmény abból, hogy felvállalhasd.
Esetleg fontos embernek tartod magadat,
ahhoz, ne tükröződjön nem tudsz mindent.
Magamat neveltem, tanultam és oktattam,
47. évemben, két végzettségem egy évben.
Sokan partnerek ahhoz, hogy hagyják azt,
hogy mások maguk előtt tolják őket, mint-
egy kísérleteztetve, ha bejön nekik jó lesz.
Hiszen az ő nevük alatt zajlik, ha nem jönne
be, akkor meg lehet korholni a másikat érte.
Mindenkinek van tehetsége valamihez, van
aki nem találja meg és látványosan szenved.
Amikor te irigységből, kapzsiságból valakit a
megérdemelt jó helyéről lejáratva kipiszkálod,
mindent megtettél azért, veled is azt tegye más.
A saját szinted alá viszed, azáltal magadat, ott
mindenki ki van szolgáltatva, az alantasoknak.
Mindent idejében, ugyan hallottad-e már ezt te.
Azért mondják, mert akkor érheted el a sikeredet,
lépésről lépésre haladva, tapasztalva megérdemled.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, érted,
ha szeretnéd érteni, a saját sorsod, generációs jeled.
A lehető legpontosabbak, a csak rólunk szóló jelek,
a saját tenyereinkben, hol erősek, hol halványak.
A fontossági sorrendet mutatnák nekünk meg.
Megelőzés az, amit 17. éve már megajánlottal,
viszek, elvégeztem mindent, amit nem tudtam
és érdekelt, megtanultam, betanítva oktatnék.
Olyan emberieseket, akik elég érettek már erre,
hogy oktassák, neveljenek ezen tudással végre.
Olyan megközelítésből ami a legtermészetesebb,
hozzáadva a saját tudásukhoz, kikerekítve ezekkel.
Valami, amiről nem lehet azt mondani nincsen, hiszen
születésétől ott van, mindenkinek a saját tenyereiben.
Nézz szét, magad körül látod-e még a többieket is, vagy
már csak a saját életedet fontolgatod, mások tudásából,
szemezgetve, az oktalanságokat mondod, jól felerősítve.
Jó szerencsét jó emberek, ha nem tanulunk, a Világnak a
gyors pörgéséhez nem alkalmazkodunk, lemaradhatunk.
Szeretettel.
Julamami