Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért.
Felnőttképzés, oktatás, nevelés, neked,
aki már megértetted, hogy miért.
Legelsősorban is önmagad
szerint kellene megélned,
azt amit elvárhatnak tőled.
Csakhogy oly sokan vannak,
már akik hozzáértés nélkül,
betöltenek olyan helyeket,
amiknek ki vagyunk téve.
Átfordultunk, csak ők még
nem vették azt észre, hiszen,
egyenlőre ők nem abban kell
éljenek amit megteremtettek.
Mi élünk abban amit ránk raktak,
egyre nehezebb azt úgy megélni
sokaknak, ne sérüljenek általa.
Tartást, méltóságot megtartó,
az oktatásom rajzos anyaga.
Magam találtam a jeleket,
rajzoltam le, működésére
való rálátással, eladnám.
Oly sok embernek lenne
a hasznára, ha nem nálam
időzne és csak várakozna.
Híresedhetne, nevesítené,
őt emberiesként, aki tőlem
hozzáértően ezt megvenné.
Neked is van tehetséged,
valamihez kifejlett
érzékenységed.
Hoztad amikor
megszülettél,
nem vagy te
sem kevesebb
senkinél, csak
más a feladatod.
Ha ismernéd a saját
s generációs feladatod,
könnyebb lenne most a
dolgod, amikor hirtelen
megváltozhat bármi.
Ha a saját lelkes,
szíves, gondolkodó
szinteden éled meg,
nem okoz riadalmat.
Benned se és te nem
vetíted ki, a közvetlen
környezetedre hatásként.
Nekem nehezebb volt azt,
tudomásul vennem, hogy
magamnak is tartozom,
nemcsak generációsan,
fontos, hogy teljesítsek.
Akkora felelősségtudatot
hoztam, hogy három fele is
szétoszthattam volna én azt.
Már jó korán rájöttem arra, még
gyermeknyiként, hogy amit nem nekem
szánt a teremtő, azt nem tudom megoldani.
Tehát ahhoz láttam, amit azért hoztam, hogy
megoldjam, s azáltal el is értem mindent, amit
sikernek nevezhetek, az én vonatkozásomban.
Jó nagy utat tettem meg, amikor beszűkült amit
addig, lehetőségként megtaláltam. A Világban
találtam azt meg, pedig ki sem tettem a lábam.
Most Online vándorként keresem a helyem,
hol fogadnak úgy engemet, hogy érezzem,
hazaértem, kiteljesedve is megélhetek.
Nem értik ezt még, a (túlontúl mentek),
mitől vagyok jól én akkor is, ha látnak, de
a pénzközpontúságuk szerint nem is létezem.
Majd megértik egyszer, mi nem kapni születtünk,
ez az elsődleges oktatási forma, hogy megelőzésként,
hogyan tudja, felépíteni, az oktatáson résztvevő a sorsát.
Mekkora megkönnyebbüléssel veszik tudomásul, rájönnek,
azokra, amik vannak, tartás, méltóság, saját, generációs jelek.
Nemcsak mesélek ám ott, át is élik és mindannyian az érzését is,
annak ami számukra akkor a legfontosabb, a sorsuk megoldása.
Megbeszéljük mit éreznek, átélik, becsapni őket már nem lehet,
belső kontrollnak nevezzük, mindenkinek működne, ha tudna róla.
A lelkük pulzálásával, a szívük ritmusával, gondolkodók is lehetnek,
arra ébrednek rá az oktatás folyamán, menet közben, lám hazaértek.
Szeretettel. Julamami