Mit mondasz, ha majd megkérdezi a gyermeked tőled,
mit, miért, tettél úgy, ahogy, akkor.
Van-e hozzá érved,
vagy őszintén
válaszolsz-e.
Még nem
tudtad,
mit
miért
csinálsz úgy.
Leutánoztad azt
a mintát, amit láttál.
Nem volt másik minta,
neked, hát egyszerűbb
volt megismételni azt.
Amitől te magad is
szenvedtél,
amíg
felnőttél.
Nem beszél,
hallgat, mert
gyermekként,
mit is mondjon.
Azt amit lát, nem
mondhatja el,
nem fogadja el,
a környezete,
hiszen még
csak gyermek.
Kontrolláljad azt,
amit te magad sem
tudtál megoldani.
Hogyan várod el,
ha nem tudtad,
a szerinted
helyénvalót,
neki megtanítani.
A valóságot látni,
oda eljutnak az
emberek, egy
tapasztalások
utáni, időszakban.
Már átlátják, kihallják,
megéreznek, mindent,
mint amikor megszülettek.
Újra felépíthetik az igaz valójukat.
Lehet tagadásban is lenni, a valóságot
igyekezni elfedni, az akaratot ráerőltetni.
Attól megnő, a távolság, másnak meséli el,
azt, amit, neked lenne szükséges hallani.
Vagy korán felnőtté válik, kénytelen
lesz, egyedül, a problémáját, a
maga módján, megoldani.
Felnőtté akkor válunk, ha
felelősen tesszük, azt, amit
vállaltunk, mellé nem beszélünk.
A feladatunkkal szembenézünk.
A tudás, egy felső szintet jelent,
amit, azok érnek el, akik fejlődnek.
Ha kiszolgálod a problémáját, akkor,
mondvacsináltan elfeded, a valóságot.
Azt láttatod, mintha, többlete lenne,
pedig bizony, tapasztalathiányos.
A lehetőségre azért van szükség,
hogy fejlődni tudjunk, önmagunk
és a generációs feladatunk szerint.
Felszínen élni, kikerülni a nehezet, na,
azt is lehet. Az élet, maga a megoldandó
nehézségek, mások szerint élni is lehet.
Akkor, a gyermekeitek kérdésére, mit
fogtok válaszolni, hogy könnyebb volt,
a többiek után, a megszokottban élni.
Aztán meg reklamálni, leszólni őket,
micsoda nemzedék lettek, hinnye.
Mérlegen van az igazságérzeted,
vagy a valóságot megismerve,
önmagadért és a családodért,
tenni, velük együtt, fejlődni.
Tán könnyebb, okoskodó
felnőttnek látszani, hinnye.
A lelkiismereteddel, ellened
harcolni, a valóságtól félni, vagy,
megtanulni, gyermeknyelven.
A fiataloknak az érdeklődésük,
szerintiekbe, belehelyezkedve,
tapasztalva, felnőttként tanulni.
Odaadó, ráfigyelő, felnőttnek lenni,
megtanulni, megelőzőként kommunikálni.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem
harcolok, sem ellened, se érted, szembenézni
a valósággal, vagy „letöröltetni”, a könnyebb.
Idejében, megjön, a válasz mindenre, vajon,
bocsánatot kérni, miért olyan nehéz neked.
Ott kérjél segítséget, ahol a valóságot élik,
hiába minden, elfedni nem lehet, látszik.
Tiszta tükröt tartanak, a gyermekek.
Mindent idejében, mindenkinek a saját
idejében, nem együtt születtünk meg.
Megismerve egymást, megjön a tisztelet.
Ami után, nem várod, megkérdezed, szabad-e.
véleményt mondanod, vagy az utalással megoldod.
Mert azt érzed, neked is, annyit adott meg, a sorsod.
Tanulj, fejlődj, ne állj le, vedd magadhoz, azt amit nem
hoztál, s add tovább, a jót, ami beérett arra, hinnye.
Lehetne, hogy ne üljél, addig bele a vezetőszékbe,
amíg nem tudod megmagyarázni a gyermekeknek,
azt, amitől, még, te magad is gyakran szenvedsz.
Viszont a tökéletes, csak az Isten, önértékelés,
ahhoz is idő szükséges, amíg felismerjük azt,
mit fontos pótolnunk, mit meg már hoztunk.
Magamtól is, bocsánatot kérek, hogy nem
álltam időben, a sarkamra, amikor azt,
láttam, erősen megkülönböztetnek.
Adjon az Isten, minden földi jóból,
akkor és annyit, ami a legjobbkor.
Önmagunkat megérteni, az
maga, a sorsunk, hinnye.
Kölcsönös tiszteletre
oktatás, nevelés, oldala,
kérlek nézz rá, hátha időben.
Magyarországról, Pakson,
a Hergál Házból.
Heringes Árpádné, Julamami védjegy