Tisztelettel kérem, ne olvassa el, ha a zavarnák, a saját hétköznapi nehezítések, amit a magamévá gondolni nem szeretnék, de hátráltatnak engemet abban, hogy elérjem azt, amit a sorsom megadott lehetőségemnek.
Mondjuk a véletlenekben nem hiszek, abban sem, hogy majd a következő életemben oldjam ezt meg. Visszatérően előfordulnak, hátráltatnak a szolgáltatásomban, valami nincs rendben azzal, hogy életszerűen működőképes legyen, ha működőképesre megcsináltam sem, hinnye. Meg abban szeretnék jól boldogulni, hogy végig tudjam időben vinni a sorsomban, van dolgom még a sikerbe nem értem be. Alapot szeretnék adni generációsan azzal, amit megcsináltam és a saját sikeremmé lett, egy nap alatt egy nemzetközi táborban.
Akkor is, ha nem kaptam lehetőséget a tehetségemnek a bemutatásához a saját szülőhelyemen sem, hinnye, azt a.
Mindent ugyanoda vezetek vissza, mindannyiszor előjön ugyanaz, ha gond van, figyelmeztetően átélt élmény az. Tapasztaltan tudom, hogy valami nincs azzal ott rendben, ha nem használhatom azt, amit működőképessé tettem és még sincs meg, hova lett, valahol van a Világban, remélem nem más használatában a Skype Heringes Árpádné. Viszont nem kapok jelzést sem a szolgáltatótól, hogy valamit másképp csináljak, hogy jól működjön. Mennyi díjat fizessek havonta, évente, vagy elég akkor, ha használom, nincs fölösleges pénzem. Be kell osztanom azt ami van, nagyon megfontoltan és alaposan, hogy mindenre jusson belőle, ehhez szoktam.
Ezért hát, igyekszem igénybe venni, az ingyenes reklámokat, szolgáltatásokat, ha valóban működnek és nem látszólagosak csak.
Van-e hozzá megmondó ember, aki tájékoztatja akkor a kisnyugdíjas egyéni vállalkozó szolgáltatókat, ha ilyen gondjuk naponta akadna.
Van-e megmondó ember aki nem gátolja azt, hogy a sorosomat végig tudjam magam szerint vinni. Tudja-e mire van szükségünk, ahhoz, hogy ne arra menjen rá az életenergiánk. Ah, szedjük ám a lábunkat most, ahhoz amit éppen aktuálisan megmondanak.
Hogyan jó az nekünk éppen akkor, mert csak nem tartanak korosodók helyett túl öregeknek, a saját szeretett Hazánkban, Magyarországon. Itt lenne jó boldogulni, még lenne dolgom, hogy valaki vigye be a köztudatba, a létezését annak amit megrajzoltam és oktatok, tíz éve. Úgy, hogy megvette már és én kérem meg arra és az ne legyen megalázó már, nap mint nap, hogy megmondják mit lehet tenni, de az nem életszerű, akadályok halmaza csak, hinnye.
Bocsánat, sokadszorra írom le mindezeket most is a következőkben.
Több éve annak, hogy ellopták az igazolványaimat, Fejér megyében egy parkolóban. Feltörték az autót, elvittek belőle mindent, hallani lehetett bent, ahogy feltörik. A férfi ruhákat és ami mozdítható volt elvitték, a válltáskámat is, egyedül az eszközeimet nem sajnálom.
Tudom, hiba volt hagyni lebeszélni magamat arról, hogy bevigyem a nehéz táskámat, igen a megérzésem szerint, becipeltem volna, ah.
A csokoládékból rendesen volt az autóban, mert külföldről jött haza az apjuk a gyermekeimnek és megajándékozta volna őket a kedvenc csokoládéikkal, nagyon bánatosak voltunk mindannyian miatta.
Heringes Árpádné névre voltak kiállítva az igazolványaim, vállalkozói igazolványom, az oktatáshoz az engedélyem.
Minden iratom, számlatömb, bélyegző, tán a bevételem is, hiszen tanfolyamot tartani voltam Budapesten. Onnan mentünk hazafele már ketten az autóval és tértünk be vacsorázni, nem kellett volna.
Rossz volt arra gondolnom, hogy valaki használhatja, bebújhat a személyiségembe, azt mondták csak menekülni lehetne vele. Nem tud megnyugtatni az információ, ilyenkor mindig eszembe jut, újra.
Tiszteletem, Prevenciós vagyok, 21. éve, írás is van róla, hogy ezeket miért írom ide, mert nem érzem biztonságban, sem az életkoromnak megfelelően, sem az ismertségemben az interneten a szolgáltatásomat.
Ezek által a történések által, jó lenne tudni mi van a háttérben ilyenkor, megváltozott a gépem előlapja közben, át van rendezve.
Eltűntek amit felraktam, csak annyit mondanék, ha mindenáron mindent akar, vigye azt is amit okozott mindazokkal. Hisz minden kiderül egyszer, nem lehet az olyan messze tőlem távolságban.
Nem gondoltam volna, hogy ezeket itt a saját szeretett Hazámban meg fogom élni, nagyon kellemetlen ezekkel nehezítve élni. Naponta visszaállítani igyekszem, megoldom csak ezzel több a dolgom. Csak nem egy mindent visz, mert nem ismerte fel a saját határait, ah.
Hiszen egyéni vállalkozóként élem az életemet, a napi gyakorlatom, hogy szolgáltatok, már tíz éve Online. S most már személyesen nem szolgáltatok a továbbiakban. Ezt a döntést meg kellett hoznom, nem szükséges látni engemet annak akinek szolgáltatok, a tudás fontos.
A hangom átadja azt amit tudok, amikor a sorsolvasást szolgáltatom, s amikor Online oktatok úgy is átmegy minden lényeges, hiszen tíz éve, szinte, ez a napi gyakorlat az életemben, Online is itt vagyok. Igen tudom, hogy nincsenek az ilyen hatalmas nagy szolgáltatók felkészülve arra, hogy vannak még küszködő nyugdíjasok,
akik nem vitték végig a sorsukat ezidáig. S nem hagyják azt, hogy idő előtt, tudás, érettség, végzettség, hozzáértés és az annak megfelelő gyakorlati idő nélkül, csak úgy tovább vigye. Mintha a nevemhez, a személyiségemhez köze lenne, ah, a Julamami védjegy sem zavarja.
Energiát spórolok azzal, ha Online szolgáltatok, tisztelettel kérem fogadják el, most egy kicsit rólam is szóljon, kérem a tiszteletüket ahhoz, hogy végig tudjam vinni. Be tudjak tanítani az oktatására a feltaláltamnak sok olyan intelligensen nyitott emberséges, az oktatásban, nevelésben, tanításban a napi gyakorlatban ott lévő, értő embert, hogy adják tovább ezt a különleges tudásomat.
Aki tovább tudja oktatni, amit feltaláltam, megrajzoltam és jól működik, igyekszem arra koncentrálni, hogy át tudjam adni, hogy tudják minél előbb ezt a tudást használni. Ott, ahol szükség lenne már erre, akkor is, ha a döntők nem tudnak, ennek az oktatási lehetőségnek, az embert formáló, tartást igazító tudásnak a létezéséről. Ide a jó öreg, bocsánatot kérek, ah, rögvest.
Nincs magyarázat a miértekre, tudom felülbírálja az, ha fizetnek a Skypért, magam is megteszem, ha látom, hogy van rá lehetőségem.
Akkor szerettem volna, ha már van értelme, mert annyi szolgáltatásomra
lesz igény, hogy üzleti szempontból,
megengedhetem magamnak.
Várom, hogy majd számomra is elérhető díjat szabnak a használatáért, tiszteletem.
Nehéz megélni, hogy 69 évesen, ne úgy éljek, ahogy azt itt a saját Hazámban valamikor elképzeltem. Amiért mindent amit lehetett meg is tettem a jóban, szépben, emberségesnek születtünk mind.
A nyugdíjamat nettóból számolták, ötven-háromezer tán ha van, mert emeltek rajta méltányosságból már. A hátrányom még, hogy vállalkozóként igyekeztem megélni akkor, négy évnyi munka nélkül töltött idő is lett belőle. Ami hiányzik a negyven ledolgozott évhez, nem unatkoztam közben, három a gyermekem, volt tenni valóm.
A Fejér megyében ellopott igazolványaim miatt volt és tán most is van, kellemetlenségem bőven. julamami@gmail.com nem megy át és nem jön be üzenet, nem engedtem meg a használatát senkinek sem.
Skype Heringes Árpádné néven elkészítettem, működött, aztán eltűnt, megint előjött. Megint nincs meg, olyan mintha nem lenne, a Google keresőben sem találom. Nem tudom használni, amióta hívott valaki rajta, már értekezlet formában várt, amikor megnyitottam, azóta nem tudnak elérni rajta, de én magam sem találom, eltűnt.
Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona, ahova a Julamamit leírom, az maga a védjegy. Mit is jelenthet ez most Magyarországon. Jó lenne tájékozottabbnak lennem, mihez van jogom, amit elvárnak tőlem magánemberként és egyéni vállalkozóként befizetem időben.
A tudás bennem, lassan elfogadó leszek, hogy a saját Hazámban nem tudnak arról a döntő emberek, hogy mit találtam fel. S lehetne hasznára a családoknak, gyermekeknek, fiataloknak, párkapcsolatoknak, oktatóknak, nevelőknek, tanítóknak.
Ha ennyire jönnek a gátak, még jobban össze kell magamat szednem, hogy túléljem ezt is, hinnye. Tíz éve már, ebben vagyok sajnos naponta igyekszem felzárkózni, az éppen következő elvárásokhoz,
a gátakhoz is edződni igyekszem, nem adom fel, de ez nem a sorsom.
Tisztelettel, eladom egy intelligens, értő embernek, aki azt is tudja, hogy mit vesz meg és viszi be a Hazánkba és érdemben láttatja.
Ne reménykedjen senki sem, nem tudja oktatni a feltaláltamat.
Éppen azon vagyok, hogy az arra már érett emberségeseket,
legyen lehetőségem betanítani a feltaláltam oktatására.
Ide még egyszer egy jó öreg bocsánatot kérek, hogy
legalább ebből gondom ne legyen, hinnye má…
