Észre sem veszed, ha közben, megváltozna
körülötted, az, amiből más szerint, indultál.
Ne mások után menjél, cselekedjél,
magad szerint, kontrolláljad.
Vannak akik csak beszélnek,
meg sem hallják a másikat.
Természetesnek veszik,
hogy végig tudják,
vinni, a terveiket.
Kérdezzél, jelezzél,
kommunikáljál,
ne csak némileg
legyél,
biztos abban,
mi van körülötted, ah.
Ember tervez isten végez,
hallottad már biztosan.
Akik ültek velem
mostanában
szemben,
észlelték.
Gurulnak az
eszközök, az a
kevés, amire
szükség van.
Érzékeltetni
szeretném,
kontrollálni
szükséges,
minden
mozgásban
van.
Nem biztos,
hogy úgy, ahogy
gondolja, hiszen,
mások is mozgásban
vannak. S, ha nem egy
szinten „életrezegnek”,
bizony, nem értik egymást.
Nagy szükség lenne, a fordítókra,
hogy ne menjen át, senki, ordításba.
Becsomagolva is lehet az, amit mondasz,
kicsomagolja, amikor szükséges, de hiteles.
Mert a saját rezgése, s megy vissza a történet.
Fontos lenne, megtanulni, kihallani, megérezni,
átlátva, gondolkodva, kommunikálni. Oktatom, nevelek
is a segítségével, annak, amit, meg és feltaláltam, lerajzoltam.
Az idő megy, a megbecsülés marad, a tisztesség, fontos, állandó is.
A tudás vonzó, haladó, fejlődő, nem megrekesztő, egymásért van, ad.
Nem teátrális, nem látványos, hatásos, az, amikor azt is hallod. Amit,
nem gondoltál volna, hogy valamikor is rendbe teszed. Viszont, ha
hallottad, máris szembesültél azzal, hogy jelen van az életedben.
Amikor már, nem tetszik az, amit, a tükörben látsz, változzál,
tervezzél. Amikor, magad szerint teljesítesz, szebbet látsz,
hiszen, a belső kontrollod jelzi, nem tudsz mellé menni.
