Neked melyik szín tetszene,
a rózsaszín nekem az babaszín,
régen a kislányok babakelengyéje
volt részben ilyen.
A zöld szín nekem
a természeteset tükrözi,
a sokféle árnyalatot, az ettől
addig átmenetet a telezöld is.
Kinek mit jelent, miből kiindulva,
meddig zöld, honnan hajlik sárgába,
a rózsaszínből a végére piros is lehet.
Föstök amikor azt érzem, tehát lehet,
fokozni a színeket, lehet, hogy az én
szemem másképp látja, mint mások.
Van egy papírszemüvegem, aminek
az egyik fele zöld, a másik meg tán
piros, de lehet, erős rózsaszínű.
Mindenesetre ha felteszem,
szép színes világom lesz.
Feltaláltam valami
nagyon fontosat,
viszont amíg,
a karmádat
keresed és
azzal be is
éred, ha
meglelted.
Hiába minden,
más az ország
rezgése most.
Magyarázat
lesz neked,
arra, hogy
miért nem
valósítottad
meg azt, ami
ott volt előtted.
Macerás lett volna
gondolkodnod, azon,
hogyan tovább, ha egy
sorsfordulódhoz értél.
Hát letudtad azzal, mint
sokan, hogy karmikus az.
Erős vegyes, sokemberes
lett minden átmenet nélküli,
váltás, anélkül, hogy valaki
felvállalná a döntései, hogy
is hatnak az emberiesekre.
Hiszen ők mind, segíteni
születtek, hozták azt a
pluszt, amit úgy
neveztek el,
bizonyos
kutatások
során, hogy,
intelligencia.
Szerencsésnek
mondhatom most
is magamat, hogy
megismerhetek
közülük néhányat.
Ha nincs ott ahol,
közülük több is,
aki hatni tudna,
nem látható már
hol van ennél még
a lejjebb, azoknak,
akik megcsinálták.
Az életüket, elérték
a sikereket, de a hopp,
megcsináltam, érzése
helyett, erős kopp lett.
Megerősödött valami,
amit sokan láthatnak,
legfeljebb meg még
nem fogalmaznak.
Az intelligensek
alkalmazkodnak,
s azzal mutatnák
a jó mintákat, akik
meg azért születtek,
hogy mellettük a jóban
önmagukká fejlődjenek.
Jól kiegészítve egymást,
ki mit lát a jobban már át,
tennék azt amit a többiek
még nem láthatnak, ahhoz
meg ők fejlődnek fel időben.
Amikor a tenyerekben ezeket
a jeleket felfedeztem, boldog
voltam, hiszen így jól meglesznek
egymás mellett, jó hatással, a különböző
feladatot hozott, más – más szinteken élők is.
Aztán amikor megéreztem nincs mit tenni, mint
használni azt, amit az Isten gondolkodásra adott,
kezdtem átvinni és rakni egymás mellé a napokat.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó, már
eladó, olyan embernek, akinél fogytán lenne tán, a
pénzével kapcsolatosan a működőképes motiváció.
Van a nagy üzletekhez érzéke, közismert, emberies.
Tenne azokért az emberekért, akik lemaradtak itt a
saját életminőségüktől távolodnak, sorstalanokká,
válnak, pedig egész életükben teremtettek, dolgoztak.
Feltaláltam, lerajzoltam, védjegyes, évek óta működik.
Tartást, méltóságot adó oktatás, önmagukká nevelés,
olyan embereknek, akik a túlzások általi lehetőségük
hiánya következtében, vagy a túlzók által üresednek.
Legyen minden családban egy emberies tanácsadó.
Megcsinálják a saját és generációs sorsukat általa,
mindenki rájön, mi lenne az ő feladata a családban.
Tapasztalatom szerint nemcsak két lábunk, karunk,
agyféltekénk van, kétféle a feladatunk életünkben.
Ha a hozott elfogyott, tanulnunk kellene a másikat.
Így aztán szép világot kerekítve élhetnénk a jóban.
Így meg csak elfogynak a napok, nem lehet, hogy
senki nem látja át, ennek nincs vége, nem
váltható jóvá, nem sorsszerű, inkább
csak beleélünk valamibe, ami
nem is a mi sorsunk lenne.
Nem fejtegetném azt,
amihez nem értek,
mások életét miért
élnénk mi meg, akik,
megtettünk mindent.
Magunkhoz képest,
hogy elérjük a jól
megérdemeltet.
Nem látható a
kiút, azt meg
nem akarom
gondolni, hogy
eltervezett lenne.
Kiválasztanának ott
embereket, akiknek
nem adatik meg, hogy
megéljék a munkájuk
gyümölcsét. Legalább
szóltak volna időben,
menjünk innen, ha jót
akarunk magunknak.
Akkor, ha nehéz is lett
volna feldolgozni azt,
hogy ahova született,
teremtett az ember,
az számára nem
lehet biztos talaj.
Persze sok éve,
azt megüzenték,
hogy költözzek el,
ne lássam mi van.
Kívül rekedtem,
a döntésük által.
Nem tud semmi
másról, csak a saját
látókörében mozog.
Csőlátásban nem lehet,
látni azt sem, a minőségre
ha nem figyelnek, bármi lehet.
Az intelligensek nem ártanak
egymásnak, mert széles látókörük
megadja számukra, összefüggésében
nézve, legyen mindenkinek jó az élete.
A saját szintjén, ha felcserélik, kicserélik,
összecserélik, azokat másokkal, akik elérték,
a saját sorsukban, amit megteremtettek ott.
Ahova születtek, biztosítja majd számukra azt
az életminőséget, amiért egész életükben tettek.
Ó ha látnátok kívülről is magatokat és felfognátok,
pironkodhatna, a hirtelen még nagyobb lett orcátok.
Megtaláltam a generációs feladataikat, az emberek
saját sorsának, felfedezését követően, amikor már a
magzati szakaszra ráleltem és segített a megértésében.
Ne kapkodj, ne siess ennyire, ha nincs mivel, nem tudnak
olyan gyorsan felzárkózni az emberiesek, hiszen a kulcsa
mindennek a pénz lett, óriás hiány és többlet keletkezett.
Valóban nem néz vissza senki, hogy honnan jött, hogyan élt,
akkor, amikor még abból, amit megteremtett fizették meg.
Aki hivatásának kapta azt, amiért meg is tesz mindent, amit
a lehetőségein belül építően másokért megtehet, sikeres lett.
Akkor is, ha azt nem követte a pénz mennyisége, nem fizették
meg annyira se, hogy követni tudná, a látszatra naggyá tetteket.
Mert mindent csak pénzben mérnek, sanyarognak a tehetségek,
ki vannak szolgáltatva, a hozzá nem értőknek, pénzembereknek.
Az emberiesek tudnának közöttük fordítani, ki hogyan éli és érti.
A jó Isten mindenféle embert teremtett, hogy szép, lelkes, szíves,
életet és gondolkodva élhessünk, ez most valami másra sikeredett.
Mintha elköltöztünk volna a saját magunk által teremtett Hazánk,
elment mellettünk, nem vesz tudomást rólunk, pedig ki se mentünk,
a nehézben megmaradtunk, vártuk, hátha csak átmeneti, de nem.
Megkérdezhették volna, mielőtt eldöntötték, hogy úgy, tetszik-e,
ha nem, ezt tudják biztosítani, hogy tudjunk máshol Hazát találni.
Miért nincs, a döntők között, arányosan, fontossá tett, emberies.
Menni nehezebb-e, vagy maradni a szokatlan és rideggé lettben.
Az emberiesek nem ártanak, nem bántanak, tudnak együtt élni
és tudomásul venni, mindenki másképp élné meg, a saját sorsát.
Élni és élni hagyni, mert ha mindenkor, mindenben csak nekünk
kell alkalmazkodni, a többiek magukhoz, nem fejlődhetnek fel.
Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a szépet a jót, hát innen
várjuk, a magunk szerinti, szerény, de jó minőségű életünket.
Most rögvest bocsánatot is kérek, tudom meg kell tennem, ha
nem akarok újabb és még több gondot magamnak, bocsánat.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Julamami
