Nem hallja ki, nem látja át,
csak megy az ő a vélt útján.
Majd nélküle, a gondolkodó
agya megoldja, kontrollálja.
A lelke, teste, harmóniában
volna, ha, ő is partner lenne.
Hallotta, hogy mindenkinek
van sorsa, hagyják őt békén,
majd valaki azt is megoldja.
Van neki, fontosabb dolga.
Időben kimondani, az
igent és a nemet, ah.
Ha hozzáértés nélküli,
aki hitelesítetten tesz,
abból kezelhetetlen lesz.
Jól gondold meg, mit kívánsz,
mert te is abban és úgy fogsz élni.
Ha nem tudod, ah, nem tegnap,
nem holnap,
hanem,
megvan
mindennek,
az ideje és helye.
Rend a lelke, hinnye.
Ha nem ismered fel,
akkor szokták mondani,
hogy véletlen szerencse.
Én ilyenkor, azt mondom,
hiszen tudom, van az Isten.
Segíts magadon, az Isten is
megsegít, így élek, tíz éve.
A szavak jelentése, a szavaknak,
a hatása, a szavaknak az ereje, ah.
Lehet, hogy nem is gondolsz vele,
kimondasz valamit és az ott marad,
nála, akit megérintett, mert elhitte.
Lehet, hogy aki mondja, abba, nem
gondol bele, csak folynak a szavak
a szájából, aki hallja se gondol azzal.
Azért mondja, hátha, valaki meghallja
és kezd velük valamit, mert időben volt.
Amikor, célirányosan szól, kimondja azt,
amire a többiek nincsenek még felkészülve.
Amikor felkészületlenül érintik a szavak, ah,
el sem jut ahhoz, hogy felfogná, csak hallja.
S majd később fogja fel, hiszen, akkor az,
ki lett mondva, még csak, azt sem
lehet mondani, hogy nem
hallotta, mert hallotta.
Késleltetett az agya.
Annyira különbözők
vagyunk, olyan jól,
vagy kevésbé, fog
az agyuk, lekésnek.
A jóról és a szépről,
élik tovább azt, ami,
állítólag már nincs is.
Tapasztaltként mondom,
ami elindul, az végig is megy,
ha nem látják egyesek, attól az,
még megy tovább, csak lehet, hogy
önállósította, már, akkor, magát, hinnye.
Az éretlen szavakat, hagyd magadban, nem jó
azt, idő előtt sem és máskor se learatva, hinnye.
Az élet szép, ha hallod a lelkedben, a csendzenéd,
kívánok, minden jóérzésű embernek, jó szerencsét.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel, Julamami