Jó lenne, ha
mindenki azt
csinálná ami
az ő feladata,
amihez ő ért
a legjobban,
s mindenki más
és másban lehet az.
Amit neki és neki az
Isten adott, mert
ha mindenben ő
lenne a legjobb,
akkor az Isten,
bábokat teremtett
volna, nem embereket.
Nem folyhatna
bele olyanba is,
amit felvállalva
és azért csinálja,
mert azt ő most,
kiváltságul kapta.
Egy ember
egy „leget”
kapott, ez
egy tiszta,
átlátható
vállalható,
teljesíthető és
biztonságot adó,
egészséges állapot.
Jönni-menni, vanni-
lenni, a dolgunkat,
szabadon
tenni-venni,
legalább azt
megélni még,
a hétköznapi
csodát, hogy
tisztelettel,
szeretetben is
élhet a Világ.
Előzd meg,
kontrollálj,
kérdezz,
ne utána
nyugtázzad,
azt, amit még
megelőzhetnél.
Józan ésszel
érvelj és ne
generálj vitát,
hagyd arra, aki
ahhoz ért, nahát.
Ne másoktól várd a jót,
az életedet magadnak csináld,
ne árts, ne bánts, hogy másoknak is,
a jövőnek is szánd, maradjon élhető Világ.
Ha az Isten úgy akarta volna, egyedül csak
te lennél, akkor se, te sem azt csinálhatnál,
tudatlanul, amit éppen akarnál, a teremtő
Isten, biztosan
figyelmeztetne,
mielőtt túlzásokba esnél,
hogy magadnak se ártsál.
A fokozatosság a lényege
az egésznek, hogy ne csak
szaladgáljál, a másoknak
való megfelelés miatt.
Legyen átlátó ott is,
aki azt is meglátja,
amit más még nem,
tudna hozzáértően,
összefüggésében.
Ne szoruljál bele,
a megfelelésbe,
senki sem lehet ám,
tökéletes, de a kiteljesedni
igyekvő, az a minőségért tevő.
Azt is életszerűen,
vállaljad fel végre,
hogy te sem vagy gép,
leginkább emberies
maradjál,
s
le
a
kalap.
Az aki
már nem
a földön járkál,
honnan tudhatná,
mi van ezen a helyen,
itt élnek ám emberek.
S rájuk hat ám minden.
Nem tud felelős
lenni az, aki azt
sem tudja mit
jelent és mások
mondják meg neki
mikor és mit tegyen.
Hiszen minden
összefügg
mindennel,
te is jól tudod,
ne akarjál hát,
kilógni a sorból,
nem vagy te sem
különb senkinél se.
Az ismeretlennel,
azért óvatosabb
is lehetnél még,
látnod kellene a
gyakorlatban is,
a hitelességét.
S kontrollálatlan,
maradva, lehet ő is,
még tapasztalatlan is,
győződjél már
meg arról és
most a saját
szemeiddel tegyed,
s beszéld meg azokkal,
akik sokszor, érdemben
láttak már olyat, van
ahhoz jó tapasztalata,
összefüggésében látja,
valóban hozzáértő ő.
Nem a magas rezgés,
a tanulás még nem elég,
nem az ami adja a tudást,
hanem a gyakorlat, na
az adja a mestert.
A túlzott jóléte,
emeli a szintet,
megtévesztő
az is lehet, aki
nem érti még,
összekeverheti.
Amíg az nem
igazolható,
hát addig
ő még csak,
maradjon ott
a tapasztalttal,
csak „tanuló”.
El ne hidd,
azt, hogy
elfedheted,
a hiányosságaidat,
a gyakorlatlanságod.
Nem a kiváltságod
tesz téged sem,
azzá akivé te is,
válni szeretnél,
végre jól oda
is figyelnél.
Te is azzá
válhatnál,
persze, ha
a hozzáértőtől,
összefüggésében
látni, megtanulnál.
Egy Haza
ez csak
egy, hát
igen alaposan
becsüljük mi meg.
Mert lehet, hogy
másoknak több,
hazaérzetük is
van, de akinél
ott van már a,
„Hazaértem”
jóérzése, ő
tudja azt és most
is még, hogy akkor
mit érezhetett, ha a
Hazájáról, otthonáról beszélt.
Szerencsés napot mindenkinek,
áldjon meg az Isten,
minden földi jóval bennünket.
Szeretettel.