Mit is mondhatnék, hiszen én is csak tapasztalva oktató,
tanácsadó volnék, Magyarországon nagyon fontos, hogy
maradjon meg az egészsége a kispénzűeknek, ha végig
is várják és végre sorra kerülnek, pedig ők is időpontra
mentek oda. Nincs garantálva, hogy aközben bele nem
betegednek, hogy mi is történt a szép Hazánkkal itten,
miért nem fontosak azok akik a szépet, jót teremtették.
Lehetne esetleg megmutatni azoknak előtte, hogy miért
így lett ez és működik-e az emberies része, ők tudják-e.
Az a lényege, hogy nekik jó legyen, az vezet-e aki képes,
vagy éppen ki lett ott most arra a soros, ki ül a jó szélén,
vagy váltanak hetente, havonta, emberismeretnek híján.
Mondják, mióta nem fontosak már az emberek ennyire se,
ide teremtettünk, mert ez a Hazánk, várjuk, hogy mikor,
lesz jó nekünk is, ha gazdag Magyarország azt mondják.
Tudják-e, hogy amit ennyire nem vesznek komolyan az,
visszaköszön akkor, amikor már nem lehet az másképp,
mint ahogy azt felelőtlenül elengedték és rájuk bízták.
Hahó, intelligensek, a megelőzéssel nem sérültök meg.
Különös oktatás, nevelés esetleg, van már egy emberies
tesztem, nem olyan régen fedeztem fel a tenyerekben.
Nem, hogy ácsorgunk, igen intenzíven lefele haladunk,
ki vállalja majd a következő generációk felé a mostot.
Attól még fejlődik, körülöttünk emberiesen is a Világ,
hova merre hát, ma ki mossa kezeit itt, tán kisorsolják.
Bocsánatot is kérek, de rögvest, jól áll az ősz fejemhez.
„Ment a szegény asszony, a hátára kötve a nagykendője,
tele volt gallyal amit a kalácssütéshez szedett össze.
Elkékült a hidegtől a két keze, ahogy a terhet,
a két vállán a kezeivel tartani segítette.
Régóta nem nézett már a kamrájába,
ahol egy ideje az egér is csak
átszaladt, mert a saját
surranása hangját
hallotta csak.
Sértődötten
összeszedte
a pereputtyot
és el is hagyta
végleg, azt az
egerekhez
hálátlan,
házat.
Vette az
asszony a
bátorságot
és benézett.
S amit látott,
attól elámult,
tele volt az a
kamra megint.
Valakinek attól
lett ünnep a
lelkében”.
Amikor
rájöttem,
megéreztem,
hol van a helyem,
még a megelőzésben,
bárminek ami megérintett,
örült a lelkem, szívem, agyam.
A különbséget a kettő között én
akkor jól láttam és megjegyeztem.
Rögzítettem alaposan azt az érzést,
azóta, ennek már 23. éve, gyakorlom.
Ezzel tudok úgy tanácsot adni, abban
amivel kapcsolatban kérdeznek, hogy
ránézek a jelére, a tenyerekben arra
a képletre. Így az érzés és annak a
jele máris kétféle, a harmadik az,
megjön válaszként még időben.
Van az Isten, megtudod azt
te is, a saját idődben.
Hahó, tisztelettel,
szeretetben élni jó,
jó embereknek való.
Különös oktatás, nevelés.
webtenyer.julamami YouTube
Magyarországról, Pakson
a Hergál Házból, szeretettel.