Látszik már,
minden szépről, jóról,
tisztáról, tartást is adóról,
ami másoknak fontos lehet,
végleg megfeledkeztetek.
A szó elszállhat, vedd a
kezedbe az életedet,
a saját sorsodat
csak te élheted.
Ismerem, mint a
tenyeremet, az
online oktatásom,
neked, érted. Ha azt
már felfogtad, hogy
minden tudás érted van,
az értőnek szól. Akkor
már a sorsodat igényesen
élhetnéd, sorsszerűen.
Ha nem teszel érte,
azt éled ami maradt,
amit a feltalálóktól
összeollóztak,
nem rád szabnak, hát
egyre megy, épp úgy hat.
Csupán nem erősít meg a
tartásodban, másolat csak.
Online oktatásom, a saját
találmányom, ha felfogtad,
hogy neked szükséges
igényesnek lenned.
A tiszta forrás ez.
Julamami védjegy
Kérdezd azt aki érti ezt,
már megerősítette vele, a
tartását, helyére tette általa
az emberséges méltóságát.
Kérdezésünk nélkül ránk,
semmi bennünket érintőt,
ne szabjanak, ne rakjanak.
S majd akkor szunyókálj,
ha már megoldottad a
generációs feladatod.
Olyan ez kívülről,
mint amikor,
úgy, billent ki,
hogy azt hiszi,
fütyörészik,
pedig most,
a viharos szél,
meg épp vele játszik.
Papírkönnyű jól pördül,
felfelé könnyebben szálldos,
mikor milyen az erősebb szél,
hol erre – hol meg arra evickél.
Se tartás se méltóság, mohóság.
Jé időnként bejönnek a hívások is,
önmagát gyógyítgatja a gépem,
tán visszaállnak a szép napok.
Ne feledkezzél meg,
arról sem, apró,
porszemek,
vagyunk,
mindannyian,
az élet élni akar.
Egy minden,
minden egymásra is,
jó vagy rossz hatással van.
Hát az magát megmutatja akkor,
ha az öntisztulás belülről megoldja.
Jónak lenni jó, látszik ám az igaz való.
Lehetősége bárkinek van arra, hiszen,
mindenki csak ember, nem különb senki,
a másiknál, csak másik feladatot hozott.
Megtanulni a saját rezgésszinteden élni,
a tisztaságra vágyva, a saját határaidtól,
el nem térni, megint és újra remélni.
Az élet csírája örök, mindig úton van,
ahol nem várják, bíz oda is betoppan.
Ha ezt még nem érted, lefordítom,
akkor amikor az oktatáson vagy,
megtanulod, a saját szinted.
Belőled jön a jelzésed,
neked is mint,
bárkinek.
Ha egyszer,
megérezted,
már nem akarod,
másképp élni az életed.
A legmagasabb rezgésből
születtünk le, ki mivel fejlődik,
ki meg jól össze kavarja magát.
Emberi jelnyelvnek neveztem el,
egy nap, egy szuszra rajzoltam le.
Különös, de a legjobb hozadék,
nem csoda ha a fontoséknak,
csak fölösleges semmiség.
A gyermeknek, öregnek,
fontos a tiszta kép,
fölöslegesen hat
aki hablatyol,
mellé beszél.
Kérem szépen,
ha megkérhetném,
ha látja a jövő képem,
szólna neki, rá várok.
Nem unatkozom én,
más itt a minőség,
nem adom fel,
megvárom én.
A szeretet az,
nem kopott,
higgyétek
el üde még.
Ne dobjátok ki,
a tisztát, a jó szót,
ezek örök kellékek.
Ne a szemétbe keresd,
nem ott a helye az értéknek,
a legszebb tányér is eltörhet.
Az életed szép, ha hallod már,
a lelkedben a csendzenéd,
ne menj, hova mennél,
hiszen még,
feltisztulva,
nem is éltél.
Jó egészséget, emberséget,
tisztelettel, szeretetben élni könnyebb.
