Tudom sok a szöveg, mára ennyi lett, nem hagyhatom félbe így teljes.
Úgy jutott el a legbe, hogy az odavezető utat, még meg sem ismerte,
igyekszik azon, hogy a valóság jól el legyen palástolva, igazi a móka.
A lent irritálja, szabadulna, úgy csinál mintha, soha nem lett volna.
A sajátjait igazán nem vállalja, kinyitja a bazárt, majd bezár a bazár.
A sok szerepe, rárakódott már, nem is keresi az igaz valóját minek.
Így a látszatos sem elég alapos, kilátszik már a nem valós is, hinnye.
Nincs szüksége, a segíts magadon, az Isten is megsegít életvitelre.
Nem érdekli hisz nem ért hozzá, kinek mi lehetne a sorsszerűen jó,
nincs abban tehetséges ember aki még megmondhatná a valóságot.
Felváltotta az ember fontosságát a nyereséges, a látványos, hinnye.
Kiadja magát a tervezésben, a saját kínján nem vitt végig semmit se.
Most kérek bocsánatot hinnye, csak egy egyszerű megelőző vagyok.
A jóban és a szépben, a jól megérdemeltemet megteremteném, ha
lenne hozzá lehetőségem, vagy egy jóságát kereső, vételi szándékú.
Azt mondják, neked is lehet, hiszen számodra is van az ingyenes.
Azt nem mondják, nem sokra mégy vele, mert nem lát ott
az akinek, jól jönne, ha látná, mire lenne szüksége.
Nem belőled indul ki semmi,
csak a látszat az,
mintha
fontos
lenne az is,
amit csinálsz.
Jól ki van találva,
amit komolyan veszel,
az másoknak játék csak.
Azt veszed észre, már
nem is látszol, annyira
gépies, hogy besorolt.
Utána már csak mégy
és nem észleled a lépést,
a saját megoldásod felé.
42 évesen jöttem rá, mi az
amit nekem szánt a sorsom.
Így a megelőzésben találom
meg a napi sikeremet, nem
tértem el tőle, már 25 éve.
A jó öreg alázat velem van,
a szavaimban is benne.
Átmennek a szavak,
pedig a valóságról
beszélek, nem adok
programot, nevelek.
Az oktatásomban ott
van, a saját programja,
a sorsa, a generációs jele,
az meg mind más, hinnye.
Úgy lát már a szemem,
azért tisztelnek meg,
hátha még nem ment el
a lehetőségük nekik sem.
Megélnék a sorsukat,
hiszen erős érzés az, a
Hazaértem, a siker íze.
Arra lehet alapozni azt,
amit a belső kontroll jelez,
lehet, hogy nem leszel kő
gazdag, de elégedett az igen.
Viszont van valamid, a
tehetséged, ha abban
boldogulsz, az már
biztosan
rólad
szól.
Nem
kérdezhettél,
nem volt kitől
és nem volt olyan,
amibe kapaszkodhattál
volna. Kénytelen voltál,
használni a lelkes, szíves,
gondolkodó agyadat.
Ha nem rendezed el
a múltadat úgy, hogy
arra építhetnéd a jót,
a szépet, a jövőképed.
Mások se legyenek, a
döntésed által vesztesek.
Jól is dönthetnél, érzed,
nem csaphat be,
az, ami erőt
ad neked, a
lelkes éned.
Nem ment ki
a szívesség se
belőled,
gondolkodva
döntesz, hinnye.
Van az Isten
és a saját
tudásod.
Rájöttél
felülről
is látod,
oldalirányba
is van térlátásod.
Ne legyél morózus,
ha a humorra születtél.
Jó nagy feladat az, ha
megmosolyogtatod a
szomorkodósokat.
Lehet otthon jönnek
rá, mire is utaltál, ah.
Nemcsak a jó minőség
hozza oda, a törődésért
is odamegy, mert ritka az.
Az intelligens agy tudja, az
útravaló mondatod milyen
fontos, nem is gondolod.
Alázat nélkül, nem
működik jól semmi.
Nem fontos, hogy
téged kövessenek,
önmagukhoz mutasd az
utat, az Isten áldjon meg.
Várd meg amíg kérnek rá,
ne hozzál döntést,
anélkül, se
felettük, ah.
Mindenkinek adott
az Isten, a tehetségéhez
olyan többletet, amivel jól
megoldhatja, a fontosakat.
Akik meg azt választják,
amit mindenki más is,
nem fejlődnek úgy,
ahogy a belső
tartásuk
jelezné,
hinnye.
Beállnak a
nemlétező
sablonokba,
várják a jó
lehetőséget.
Nem láthatók
a tiszta minták,
csak a sablonosak.
Úgy gondolják,
megadatik az majd
időben számukra is.
S mire ráébrednek,
nincs mire várjanak,
már rohangálva sem
érik el, a többieket.
Nem mondja közben
nekik senki se, jóérzéssel,
hahó, ülj le gondolkodjál el.
Ha mások ritmusában futsz,
szaladsz, a saját fejlődésed helyett,
megint mások jól irányzott szekerét toltad.
Ami nem lenne baj, ha akkor teszed, amikor te
már megcsináltad, a saját tehetséged szerint azt.
Amit rád bízott a sorsod, haladsz, boldogulsz már,
magad szerint, a saját kútfődből csinálod mindazt.
Mert van aki csak elvár mindenkitől mindent, amit
ő maga nem csinál meg, úgy aztán révbe sose érhet.
Úgy tudja, ő vezetni született, a tapasztalás helyett,
nem tudja, ah, nem elég az elmélet, a boldoguláshoz.
Vezetni születnek az emberségesek, azt adja az Isten.
S vannak az örök elégedetlenek, nem dicsérték őket,
akkor eleget, amikor önmaguk szerint már teljesítettek.
Magukban hordozzák az elégedetlenséget, az nekik nem
jó, mert nem találják magukat, egyik feladatban se jónak.
Hát akkor legyen az úgy, hogy legalább ne fáradjanak el,
visszavesznek a ritmusból, s mindenki megnyugszik,
mert azt hiszik, elértek általuk, ők is valamit, ah.
Óvatosan a megfeleléssel, szint alá viszi az,
azt, akinek a generációs feladata most van.
Betartani amit elvárnak, nem erőlködni,
a tehetségen belül, a megoldást megtalálni.
A lelkes, szíves, gondolkodó éned segít neked,
a belső kontrollod adja a következő feladatod.
Magadhoz képest a hétköznapok ünnepek lesznek,
ha rájössz megcsináltad a sorsod. A generációs feladat,
motivál, megnő azáltal is, az összefüggésében látásod.
Amikor rájössz, a sarjad előbbre jár már náladnál,
nehezíti a sorsát, hogy megértő legyen veled.
Hát ott jöhetne, egy jól irányzott dicséret,
hogy megrendüljetek mindketten általa, ah.
Elmúlik majd a káprázat, kitisztulnak a tájak.
Olyan szakaszában, amikor megalapozhatja,
a sarjainak a jövőképét, nem kellene nyúlkálni
olyan dolgokba, amiről nem tudhatja, káros az.
Minden energia, behúzza a hasonlókat, hinnye,
a térdprobléma, nem mindenkié szerencsére.
Akinek van alázata a sorsához, nem küzd vele.
Kifordulni önmagadból ah, elfordulni a saját
sorsodtól, erőlködhetsz, az sikert nem hoz.
Maradj az utadon, a saját sorsodat járjad,
megadja a jövőképedet. A hiány is többlet
lehet, ha jól jár az eszed, minek perlekednél,
mosolyogjál belül magadban, egészséget ad az.
Hősök voltak és lesznek, az nem mindegy, van-e
értelme a hősködésnek, helyette inkább elmélkedhetnél.
Ne menjen a sok hasznos idő pocsékba, sikerre éhes ám az
intelligens agy, meg szeretné kapni a napi táplálékát, hinnye.
Ne várjál el olyat másoktól, amit te magad nem csinálnál meg.
Miért gondolod, hogy szívesen lelkesednek, alkotás, elmélkedés
helyett, ők is győzni akarnak, amikor elég lenne, ha úszni tudnak.
Helyetted nem vezetheti le senki más, amit naponta összekaptál.
Futsz, szaladsz, így, minden számodra jóról, fontosról lemaradsz,
olyan embereket bántasz meg, akikért szólna a jó a szép, hinnye.
Tervezzél úgy, hogy mindenkinek jó legyen, kommunikálni tanulj,
ne legyél túl szigorú, az általad hozott szabályokat át is írhatod.
Loholnál a boldogságérzet után, pedig már, most is boldogulsz.
Ha nem csinálsz magad szerinti mérleget, mi ad tartást neked,
a megcsináltam állapot fontos, telített energiája van, hinnye.
Várhatod egész életedben, hogy megveregessék a vállaidat, ah.
Más az amikor ösztönző erőt adva dicsérnek, helyettük végzed.
Ah, ha nem teszed a helyére az önbecsülésed, hiányérzeted lesz.
Megtanulni, építően, jól, kommunikálni és nem sértettként élni.
Átbeszélgetni, megértésig beszélgetni, tudni bocsánatot kérni,
bosszankodás helyett, magatokon és egymáson is jókat nevetni.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék se veled,
sem melletted, ahelyett, nevelve oktatnám, amit feltaláltam.
Bocsánat, ha engedtem működni a gondolataimat, hinnye.
Önismereti oktatás a gyűjtő neve, magadra találsz vele.
Tanulni soha nem késő, nem szégyen semmiképpen se.
Mindig a nehezeket vállaltam fel, előbb értem révbe,
megszokták, az arra alkalmas sejtjeim, hinnye.
Mit kezdenék a könnyűvel, nincs benne siker.
Hazaértem, várom a jó lehetőségem,
eladnám, értő üzletembernek azt,
amit feltaláltam, megrajzoltam.
Legyen jó és tegyen jót általa,
sok – sok embert érinthetne meg vele.
Tartást, méltóságot adó oktatási forma.
Kellemes napot kívánok, minden jóravaló,
emberségesnek. legyen otthon náluk a tisztelet.
