Tudod-e, ki vagy te, honnan jöttél,
merre tartasz,
mit hoztál
tehetségnek.
Julamami
Magyaros
Agyalósa
nevet adtam,
ahova, várom,
szeretettel a
tanítványaimat.
Ah, megmaradt-e,
benned is, az emberies.
Vagy már csak sodor a huzat,
hol erre, na meg, arra csap.
Csak nem gondolod, hogy
rólad, szólna, minden jó.
na, meg a szép, azt a.
Az összes többi meg,
legyen jó a többieknek, ah.
Érjék be, azzal, mert, ha nem,
legfeljebb keserűek lesznek.
Azt mondják, azzá válsz,
amit beviszel és
amit teszel.
Tanuljál meg
főzni,
hogy tudjad,
miket eszel. Ha valamit
túlzásba viszel, nem köszöni
meg, a majdnem, tökéletesre,
megteremtett, a szervezeted.
Ah, az Isten, teremtménye, vagy,
becsüld meg a bőrödben magad .
Érezd jól magadat, a bőrödben,
gyakran, szoktam, mondani.
Amikor úgy látom, nincs
rendben, önmagával.
Ha nem tudja azt,
hogy honnan,
hova tart,
mi az,
ami
hajtja.
Talán, az
étel, amit
magához
vett volna.
Bizonyára.
Vajon mikor
csinálhatott,
mérleget arról,
hol tart, most.
Ahhoz képest,
ami feladatot,
generációsan
és saját sorsaként
megoldani, hozott.
Ha nem tudja elvégezni,
a generációsan rápakoltakat.
Amit az elődei, a maguk idejében,
nem oldottak meg, mit ad alapul,
a következő generációinak, ah.
Akkor csak, a hiányok maradnak.
Nem született senki se fölöslegesnek,
minden egy, egy minden, apró porszemek
vagyunk, a homokförgetegben mindannyian.
Senki sem különb a többieknél, legfeljebb ő,
már tudja, azzal, hogy generációsan teszi
a dolgát, van tartása és méltósága, ah.
Mindenkinek van, generációs határa,
ha időben felismeri, nem megy mellé.
A belső kontrollja, figyelmezteti,
a lelkes, a szíves, a gondolkodó
énje, megmutatja a határait is.
Nézz magadban szét, látod
milyen szép, a lelkednek
tiszta tükre, mindannyian
így születtünk ide, ez a Hazánk.
Itt szükséges kiteljesednünk, úgy,
hogy a szeretteinknek, hagyjunk,
hátra valami talpalatnyit, hinnye.
Legyen szép ez a nap, tisztelettel
legyél, hogy vissza is azt kapjad.
Magyarországról, Pakson a
Hergál Házból. Szeretettel.
Julamami