Sapkás embőr köszönöm, jó ötletöt adtál neköm,
apám okán, jogán, van is alapom még őznöm.
Most, a 24. éves tapasztalt tudásomra
hivatkozva, a (párkapcsolatokban) itt,
mindkettőjük tenyeréhez ragaszkodva.
Összehasonlító „elemzéseket” vállalok a
mai naptól, mindketten meghallgatják,
így itt, fontos információkhoz jutnak.
Ne add fel, ne válj el, gyere előbb el.
Elérhetőség, a tanácsadás oldalon.
Addig megy, amíg írmagját még látja,
megnézi, ne maradjon utána semmi se,
ami a minőségről, emberiesekről szól.
Valaki által jól ki lett találva, annyi
a gond és jó nagy, hogy a népnek,
arról mi járhat ezzel, nem szóltak.
Remény tán van, elégedett lenne,
ha minden tette, el lenne felejtve.
Nem tudja, de magával hordozza.
Sok emberies, azt már meglátja,
ott van, minden mozdulatában.
Ideje lenne tán, magába szállnia.
Ugyan tudod-e, ha a látszatra,
könnyebb utat
választod,
megéri-e.
Önmagadban
eléggé bízol-e, a
sorsodat ismered-e.
Vissza tudod-e nézni,
megelégedetten mint,
az emberiesek majd mind.
Vagy csak beleélsz a most
könnyűnek látszó semmibe.
A sarjaidra gondolsz-e akkor, ha
meg sem tervezted, nem is tudhatod,
a párkapcsolatra te is, be vagy-e már érve.
Mennyire különböznek a generációs jeleitek.
Magadhoz képest, nagyravágyó lett-e tebelőled,
mindegy-e mivel, miből, de magad fölé emelkedsz.
Hű bele, oda gyorsan, ha lehet tegnapra teljesüljön.
Minden vágya, s ahhoz legyen partner az is aki csak
látszatra lett a párja, mert könnyűnek tűnt az akkor.
Azt mondták, akkor az volt a divatos, igyekezett hát,
megfelelni az elvárásoknak, aztán jött rá, nem jó az.
Ha nem önmagának felel meg ő elsősorban, persze,
ahhoz ismernie kellett volna legalább önmagát, de
nem ártott volna, az sem, ha ismeri az ő saját sorsát.
Mi lenne, ha az átélése után hoznák meg, az emberiesek
felett a döntéseket, ha nem is tudják, hogyan élnek most.
A hétköznapjaikat átvíve éppen csak, annyi sok ember, azt
kellett észrevegye, nem róla szól itt már semmi jó, hinnye.
Édes Hazánk Csoda Szép, nekünk nem kell több csak annyi,
pont elég, amit ide jót és szépet beletettünk, várjuk még.
Nem várhatjuk viszont addig se, amíg összefüggésében,
nem látják át, csak élik a hirtelen jött ajándék álmukat.
Ugye az nem lehet, hogy tényleg ismeretlen számukra,
hogy emberiesnek születve, fontos, a tartás, méltóság.
Vagy annak van-e még hova, mennyit tudna bele oda,
a csuda se tudja hol nem értik, úgyse szól róla a fáma.
Azt mondták régen, hogy valaminek a nem tudása, nem
mentesíthet, de mennyire képes egy kisember, azt a hirtelen
kinőttek, ugyan tudhatják-e, vagy elég, ha maguk köré néznek.
Megvannak elégedve azzal, amit látnak, hazugságnak mondják,
mindazt, amit ők szűk látókörükben, tényleg nem is láthatnak.
Viszont maguk fölé nézegetnek, a csillagokig érő álmaikat,
nem hagyják félbe, lesz ami lesz, kerül amibe kerül az a
többieknek, végigviszik, hiszen bajuk úgyse lehet.
Ma még mindig nekem, de holnap lehet, hogy
nekik is ad az életük fejlődési lehetőséget.
Erős lélekkel, megrendülve is készen,
arra, hogy a sorsomat végigviszem.
Nem rakom a terhet a sarjaimra,
hiszen látom, mi a dolgom nekem.
A generációs feladatom végzem.
Abban az életszakaszomban, amit
nem én terveztem, s nem is a sorsom az.
Feszegetik a hozzá nem értők, a semmiben,
is kaviárban dőzsölők, megmutatják, itt már
mindent lehet, amihez kedvük szottyan éppen.
Az elmúlt tíz év gyümölcse ez, ha alacsony az a
szint, amit a magas szintű lelkesekre is ráengednek.
Mindenki úgy jár, hogy a sorsa nem érdemben, inkább a
mások mindenáron győzelmének hatására semmisül meg.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.
Jó szerencsét, jó emberek, tisztelettel élni könnyebb.
Julamami