Ismered-e generációsan, hova tartozol,
ad-e tartást, neked az, amit jót
és szépet, az
elődeid megcsináltak.
Vagy csak csinálsz valamit,
amiben, nincsen semmi jó,
se szép, csak legyen azért,
sok – sok fizetség, hinnye.
Ha kirakatba szántak,
azt csinálod, amit
tőled elvárnak.
Vagy azért,
feltételezik,
tudod azt,
mivel
bírsz
el.
Hol
nem elég,
már ah, az üres,
tudás szükséges,
belül jelez-e,
a tartásod.
Átadod-e, a
feladatot,
annak, aki
tudja, mit,
miért tesz.
Nemcsak,
beszél, mondja,
mert tudja, mi a
mondandója.
Arra született,
abban jól jár az agya,
nincsen a mondandó,
előre megszabva, ah.
Az intelligens agynak,
szüksége van a sikerre,
az, a, hétköznapi, étke.
Ha nem tudod, tanuljad.
Arra született, az a dolga,
az ő legnagyobb ajándéka,
ha látja, megvalósultak azok,
amiért mindent megtett, időben.
Mert, hogy az idő az Isten kezében,
a hozzá nem értők által, lekésnek, a
sikerükről azok, akiknek az Isten, a
jóhoz, a széphez, már kulcsot adott.
Tudva azt, hogy a megoldást felismeri,
hiszen, az a hivatása, nem divatból,
vagy, úgy, középszerűen látja el,
építően, életszerűvé teszi.
A legnagyobb vétek, ami,
megtörténhet, nem látja
át, nem hallja ki, nem
gondolkodva végzi.
Azt, a feladatot, ami az
embereknek az életminőségéről,
generációsan hozott sorsáról szól.
Ha nem működik, a belső kontrollja,
nevetségessé válik, a legszebb ügy.
A legnagyobb feladat, amit ember,
az életében, elérhetően kaphat.
Párhuzamosságot, láttam már,
amikor egy kis időre, együtt,
egymás mellett, teszik, a
nagyon különböző,
feladatukat.
Akkor,
ha épp,
generációs
hozadékot,
korrigálnak.
A mondvacsinált,
az nem ugyanaz,
hét generációnak,
romolhat el, az élete,
a hozzá nem értés miatt.
Futsz, szaladsz, így minden,
szépről, jóról, amit időben
kapsz, megélni a sorsod,
lemaradsz. Akkor is, ha,
helyette, pénzhalmazaid
lesznek, nem teremtés az.
Az átélése energiaszinten,
nem adja meg, a kellő sikert.
Az életedet magadhoz mérjed,
a sorsod úgyis odateszi időben,
a tapasztalható erőt, a sikert.
Ne a látványosra gondoljál,
belül a lelkedben, szívedben,
gondolkodó agyadban zajlik.
Így készülnek fel a sorszerűségre,
akiknek az elődeik, nem a könnyűvel
éltek vissza, a sorsszerűt, a nehezet, nem
kerülték ki, odázták el, időben csinálták meg.
A határaikat fel nem ismerők, túlmennek, hinnye.
Mindent idejében, az oktatásomon el is hangzik.
Adja, az Isten, minden földi jóból is, azt, ami, nem,
rontja el, az embert, egyszerre talán, csak annyit.
Elnézést is kérek, rögvest itt, ah, azt a mindenit.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.
Szeretettel. Julamami