Nem tartozom se ide, se oda,
aki éppen megtisztel az ő
érkezésével, hát pont oda.
Felébreszt az írás éjjelente,
ha éppen akkor áll az össze,
leírom amerre viszi az ujjam,
aludni megyek, ha már leírtam.
Nem szól az írás senkiről sem,
mindenkiről, aki észleli éppen,
2009. évben kezdtem a neten
írni, magam is meglepődtem
eleinte, de azóta belejöttem.
1999 óta diplomásan vagyok,
prevenciós a hivatásomban,
megelőzőként oktatom azt,
amit feltaláltam, lerajzoltam.
Átlátta-e azt amit most láttat,
vagy magáról se a saját
terveit valósította meg.
Lehet, nem gondolt rá,
önmagának is abban kell
élnie, ami megteremtődött.
Julamami Magyarosan Agyalósa
Igyekezni is kellene minden
olyan embernek az ő saját
szintjére lépnie, aki már
látja hiányzik még neki is,
ahhoz, hogy át tudja látni.
Ha sablonokra épül a mű,
s még az is lehet, hogy
valakinek a saját
életműve
vetül rá a
többiekre.
Ők, annyira
igyekeztek
túlélni azt
ami éppen
adatott, hogy
észre sem vették,
valaki teljesen ridegen,
nem az emberiesség jelét
követte és sablon sorozatot
rakott oda, ahol az emberies
életminőség jobb lett volna.
Belesimulva a hétköznapba,
persze nem rólunk szólt és
nem is rólunk szól ma sem,
aki kapja marja, jó nagy lett
általa is az ostorozó tábora,
s kilóg belőle a hamisa.
Amikor eléri azt,
amit elvártak
tőle, úgy is
le lesz az
is cserélve.
Jézus Mária
csodára várva
állnak és várják
ami nem történik.
Akik a sablonokat
legyártatták, azokat
ezek már nem is érintik,
ugyan miért is tennék azt
amit nem kértek sehogy,
észre sem vették, hogy
minden átfordult és
meg is változott.
Átlátni csak igen
kevesen látják át,
vannak akik úgy is
teszik az ő dolgaikat,
köszönöm nélkül adnak,
hivatást gyakorolnak.
Kívánom a Hazánknak,
hogy hozzáértőkből
legyen ott is bőven,
ők nem mennek át,
betartják a tereket,
s a többieknek is adnak
lehetőségeket, hiszen ők az
intelligensek, arra születtek,
segítenek nem ártanak, meg
sem bántanak, elhivatottak.
Van, a bizonyos átmenet,
amíg a régi még van
várakozik, nem indul
az újabb, hiszen nincs
annak mása csak a sablon,
amibe ennyien meg úgysem
férnek a jóba, ők sem oda bele.
A veleszületetten a gyakorlatban
megélő, beleérzők, átlátók, kihallók
ennek a Hazának a minőségét adják.
Ugye már nem jön majd a kiszorítósdi,
annak megfelelően, hogy ki mikor
mire ébred, s jön meg ahhoz az ő
kedve éppen, kikkel kellene jól
kiszúrni, alaposan behatárolni.
A múlt elmúlt, aki nincs otthon
a most pillanatában, az régies,
a jelenben nem működőképes.
Színekkel megkülönböztetve,
vagy számtalan számozottra
váltódik, ha nincs elég szó a
szűkre szabott szótárakban.
Erősen jönnek a jelzések is
ide-oda, amoda nem, előre-
hátra oldalra semmiképpen.
Nem hiszik el, de annyira jó
lett a mű, hogy kénytelenek is
azt követni, addig másra nincs is
idő gondolni, a jeleket megnézni,
a figyelmüket azzal is jól lekötni.
S rájött-e már aki ezt kidolgozta,
hogy miért fizették meg annyira,
ugye még van pironkodó perce is,
ha túl is lépett az érzésein végleg.
Ó vegyék már észre, nincsenek
már hétköznapok csak az ami
másoknak a jól kitalált, feltálalt
ünnepi hangulat, ki tudja mitől és
éppen mi miatt, az örömben sima.
Nem figyelve senki másokra, nem is
divat az már, túl egyoldalú lett az a
batár, s abból nem jut, mert az lett
tuningolva, hogy esetleg járna, de
nem jár, ha nem mégy jól utána.
Az is megvan már hova megy,
utána az ami nem kellett, hisz
nem kérték, hogyha azt sem
tudták, hogy azt is lehetne.
Mikor fordult ki az aki ezt
kitalálta, fordítva gyártja,
hogy mire rájönnek azok
akiknek az megjárna, tán
megint át lett már váltva.
A malomjátékban a csiki-
csuki ennek a megfelelője,
ő már tudja, nem jutsz előre,
de hagyja, hogy legyen hozzá
kedved, menjen bele mindened.
S akkor már neked is szűkebb az
a tered, amivel jól élhetsz, s majd
meglátod, ha nem volt neked sem
akkor arra gondoskodó gondolatod,
hát most már a végkifejletet átlátod.
S mondjad, van-e neked igaz barátod,
vagy legyőzted már magadban azt is,
ami abban volt és még megtartotta,
benned az emberiest, vagy már te is
csak az üzleti barátságokat ismered fel.
S mond miben hiszel, vagy kiknek most,
azoknak akik fontosak lettek és kötelező
elhinned azt amit mondanak, vagy még van
önálló gondolatod, vagy már azt is titkolod.
Hiszen akkor nem férnél bele a sablonba,
még kikezdenének a te gondolatodért,
s akkor oda ám a nagy látszatos jólét.
Van az Isten, én tudom, te meg majd,
eljutsz oda, hogy nem is csak mondod,
elhiszed, tudni fogod, nem érted szól az
a sok kiváltság, hanem mindannyiunkról,
ha azt a Hazánknak szánták, az a miénk is.
Tán van még egy kevés idő arra, hogy te is
észrevedd, átfordultunk, a gyors pörgés
megcsinálta a jó minőségű saját utunk.
Julamami Magyaros Agyalósa oktatás.
Emberiesként adunk és kapunk,
s ez természetes lett nekünk,
jó értelemben értjük mindezt.
Nem halmoztunk, elfogadóak is
lettünk, a tolerancia a hétköznapunk,
a tehetségünk által tesszük a dolgunkat,
kinek miben adatott meg, abban éli meg.
Az alázat a részünkké vált, így tudjuk azt
is kibírni amiért tán ordítanának sokan,
mert nem tudják még, hogy hiába van.
A kísérlet szinte tökéletesre sikerült,
gratulálnék ha abban olyat is találnék,
bocsánatot kérek naponta többször is,
az oktatás közben teljesen hétköznapi.
Amikor megtisztelnek, s a tanácsomért
ide eljönnek, s láthatom a következőket
generációsan is, az valóság nem hamis.
Ne vedd el a mások kiteljesedésének a
lehetőségét, vágd inkább zsebre mind
a két kezedet, legalább néha legyen,
abból levegővételnyi szünet, ne a
szüreten járjon csak a te eszed,
ha nem vetettél, miért aratnál.
Ne magadnak tudjad be azt ami
másnak a gyümölcse lenne, ha
tudnának róla, megköszönnék.
Amit másoknak adott az Isten,
nem lehet az csak átmenetileg
nálad, még ha birtokolod is,
te is tudod, nem illet meg.
Attól, hogy nem engeded
őt a saját nagyságának is
megfelelően nevesedni,
azzal leszel magad senki.
S úgy nyújtsad a kezed,
ha azt belülről is érzed,
jobb a zsebre tett kezedet
nézni, mint a megalázó üres
kezeidet érdemtelen rázni.
S te úgy lépjél a jövőd felé,
hogyha visszanézel, ne
csak a változtatásokat
láthasd, leljél közte
gyöngyszemeket,
amiket az Isten
értékesekké
teremtett,
maradnak.
Az meg nem is
változtathatja
ember nem,
vagy ha tán
lenne bátor
s tenne olyat,
magára vessen,
ha minden vissza is
pördül egy pillanat alatt.
Láthatóvá válik minden mű,
ami általa lett mondvacsinált.
A természetes tisztelete, az
élet spirálja átfordulhat,
ha az Isten úgy dönt,
akkor úgy lesz az.
Emberiesnek
születtünk mi
mind, ismerd
meg a határaid,
hogy túl ne menj,
a kezelhetőségedet
lássad át, ne mások után
menj, a saját életedet éljed.
Kívánok minden jóérzésű
embernek jó szerencsét.
Szeretettel. Julamami