Kérem ne vegye zokon, ne olvassa, mert szerintem, a valóságról írok.
Van aki ért hozzá, van aki elvállalja, pedig máshol jó minőséget adna.
Ha átmennél az üzleti oldalra úgy, ah, nem vagy tapasztalt abban.
Mi lesz azzal amire születtél és először lenne fontos tapasztalnod.
Melyik lábaddal tudsz megállni a talajon, vagy csak ide-oda szállsz,
megmondták sikeres leszel, ha nem abban vagy tehetséges akkor is.
Van-e ahol, számít még az emberséges, a segítő, a tehetséges, ah, a
jó szaki, a jóban szorgalmas, az intelligens, a feltaláló, a tudással bíró.
Oly nagy, mindezeknek a katyvasza, hogy aki érti se feltételezi, azt a,
amit felvállalt hozzá nem értéssel, azzal teremt a szintalattinak utat.
Látszik ami látható, a tekinteten az eltökéltsége átható, ah, elég ha
a vakmerőt magából megmutatja. Megoldja akkor is, ha árt azzal,
többször nem megy oda, majd keresi a megoldást a fizetősben.
Ha sikeresen többször is megoldotta, van már állása,
mert az elváró főnöke nézi,
képes-e megcsinálni.
Van aki otthagyja,
látni sem bírja,
de nem szól rá.
Azt is tudja, abból
csak neki lehet gondja.
Ha minden az üzletről szól,
akkor mi lesz az emberekkel,
vagy már nem fontos az sem.
Hogy vagy, kérdezi aki még
ennyire törődik a másikkal.
A választ már meg sem hallja,
nem tudna mit kezdeni vele, nincs
arra, sem ideje, se kedve, hogy kihallja.
Prevenciós vagyok, azt hiszem addig is az
voltam, amíg egy akadémia fel nem vállalta.
Azóta, van-e aki vállalja még, azokat akik náluk végeztek,
tudod-e miben vagy tehetséges, kivé lett helyett mivé lettél.
Figyelt-e arra, hogy a jótól nagyon el ne térjenek, megmondták-e,
azt mielőtt végeztek, hogy legalább ne árts, hol az emberies határ.
Mikor megy túl a kezelhetőn, milyen nyomot hagy azokban, akikkel
foglalkozott, ránézett-e egyáltalán, mi lett e következménye annak.
Nézz magadban szét, látod milyen szép a lelkednek tiszta tükre,
mindannyian így születtünk meg, ah, legalább ne ártsál, hinnye.
A tisztelet szép, vigyázzunk rá, ki ne töltse a helyét az üresség.
