Hova bújtál szeretet, tán bátrabban, ha lehet.
Hisz mindannyian hozzuk a sok jót,
amit nekünk szánt a sorsunk.
Mikor mennek el
a helyes, sorsszerű
mellett, kitudhatja.
Persze van annak
is megfelelő módja.
Belepecsételte az
Isten mindazt, amit
nekünk magunkról,
tudnunk lehetne.
Mennyivel
könnyebb,
amikor
látható.
Mi lenne
a helyes, a
számunkra
sorsszerű, jó.
Vigyázhatnánk
is egymásra, meg
nem utolsó sorban
mi is, önmagunkra.
Mindannyian szinte
ugyanarra vágyunk, a
szeretetre gondolunk.
Az ajándékkal is azt
próbálnánk kifejezni,
hogy mennyire számít,
hogy van lelkileg a másik.
Felemelővé tenni a pillanatot,
amit azzal teljesíteni akarnánk.
Fontos, a másik nekünk annyira,
hogy akár költekezünk is miatta.
Pedig a pillanat akkor is megvan,
ha kimondjuk a szót, amire vágyik.
Az áhítat, amikor egy új élet születik,
a pillanatnyi idő, amikor átélhetjük azt a
változást, amikor megoldódott a sorsunk.
Hasonló az érzés, örülünk, a legmagasabb
lélekrezgésben leszünk, megadatik nekünk.
S akkor rájövünk, mi mindent szükséges még
megcsinálnunk, magunkért és önmagunknak.
Azután már sokszor máshova, oda elvágyunk,
a siker ízét ismerjük, az üzlet nem való nekünk.
Van aki megszületik, újjászülethetnek mások,
holnaptól másképp látják az addig eléjük még
fel nem tárult Világot, változást hozott a nap.
A jóba készülünk, jövőre megadathat azoknak,
akik tesznek a jóért, szépért, emelkedetten élnek.
Lelkesen, szívesen, gondolkodva élhetik át már azt.
A boldogulás által, a boldogság adatik azzal is meg,
egyszer rögzítette az alkalmas sejtjük, az övék lett.
Visszatérően ismétlődik és abba belekerülhetnek.
Segíts magadon az Isten is megsegít, hallottam,
gyakran egy nehéz időszakomban, persze azt
is mondhatnám, mást sem hallottam még.
Miközben tettem a dolgomat, alázatot
gyakoroltam, magamról feledkeztem
meg csupán, tán nem eléggé figyeltem.
Így aztán eldöntöttem, elkezdek most
magamért tenni, mert, ahogy ismerem
önmagam, megint másokat tennék elém.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online.
Mindent a maga idejében, hát, az enyém most
eljött, 66. évemet zárva, átadnám a tudásomat.
Sok éve várom már, hogy legyen erőm kimondani,
jól megérdemelten, miután elég emberiesnél lenne.
Majd már ott, ez a feltisztult, működőképes, tartást és
méltóságot adó, jól helyére igazító, tapasztalt tudásom.
Más irányba menne a saját sorsom, hát bizony megoldom.
Eljut majd, szájról szájra járva, a lehetőségük megadatott.
Tanulni fejlődni a legjobb jó dolgokhoz tartozik, hát legott.
Nem veszhet kárba, jó helyen lesz, nála meg nála és nála.
Újjászülethetnek általa, önmaguk, s családjuk hasznára.
Gyakorolva szorgalmasan az alázatot, a Világ hasznára.
Tiszteletből, szeretetből, legyen otthon bőven, hogy
vihessenek, ha bármerre járnak kelnek kimenőben.
Adja az Isten minden földi jóból azt, ami a legjobb.
Boldog ünnepeket kívánok!
Szeretettel. Julamami