Amíg nem tiszteled magadat… 2021.04.08. – 2016.04.08. https://julamami.com
2016.04.08. írtam, a valóságról szól, amit átéltem,
amit kiírtam magamból, hátha jót tesz másoknak is.
Nem könnyű menet ez, tíz éve írom, amit
valószínűleg másképp nem bírtam volna el.
2021.04.08. Prevenciós vagyok, a hivatásom arról is szól, hogy hallgat nem beszél, egyedül dolgozza fel. Ennek lett az eredménye számomra az, hogy megtaláltam az összefüggéseket, a sorsok és a generációs feladatok között. 11. éve Julamami védjegy van, a feltaláltamnak az oktatásomnak, az általam egy napon összeállított rajzos anyagán. Tisztelj meg azzal, ha van már rá igényed, tanuljad meg, mástól nem tudod még csak tőlem. Tiszteletem. Műhely, a megegelőzésért. Heringes Árpádné e.v.
Amíg nem tiszteled magadat kellőképpen, addig ne álljál be vezetőnek, ne vállaljál tanácsadói feladatot, nagyon kérlek, ha csak a jó bevételnek a lehetőségéért tennéd.
Hamar odalehet ám az önbecsülésed, ha haladni csak úgy tudsz a ranglétrán, hogy valakiket le kell győznöd közben. Az megmarad benned, addig figyelmeztet arra a lelkiismereted, amíg felé is nem teljesítesz, hogy megóvjad az emberségedet.
Mindent idejében, ha már ismered a saját sorsodat, akkor tisztelni tudod önmagadat, betartod a szabályokat életszerűvé teszed a magad számára, az jó alapod lesz.
Ha nem ismered még fel a belső kontrollodat, mint a lelkes énednek a motivációit, a racionális énedhez képest a saját jelzéseit önmagadért, tanuljad meg. Azt ami azért van, hogy ki ne billenjél a két oldalad szerinti egyensúlyodból.
Nem lehetsz biztos abban, hogy mikor lenne szükséges fékezned a saját érdekedben a magabiztosságodat. Az nem elég a tudáshoz, hogy elég határozottan hangzanak el, ugyanazon erővel a kifogásoló szavak.
Mindenki más feladatot és tehetséget hozott amikor megszületett. Az egyik embernek láthatóan hatásosak a kijelentő mondatok, ami mögött nincsen az a tartalom, hogy a szeretetnek okán, jogán hangzanak el a szavak.
A másiknak lenne igénye arra, hogy tudja, mögötte ott vannak azok a tartalmak, amiket neki is még szükséges lenne megtanulnia. Kommunikálj, tanulj meg jól kommunikálni most, hogy az emberséges lényegedet meg tudjad tartani, az adott helyzetekben és minden körülmények között. Tiszeletem. Julamami
Emberismeretnek nevezem, ami az emberekből
adódott a sok év alatt, amit tapasztalhattam.
Összefüggésében rajzoltam meg, az oktatás
által adom vissza, már szélesebb rálátással.
Persze lehet beleélni is teljes nyugalomban,
abba ami éppen megérinti azt jól megélni.
Azután majd, ha megszólal a lelkiismeret,
hogy miért nem tett érte még időben, ah
hiszen akkor már lehet, hogy szedheti a
lábát rendesen szaporázva, le ne késsen.
Ha nem sorsszerűen tervezve éli az életét,
felgyűlhet rengeteg gondja azzal, ha csak
az igazát keresi mindenben és mindenkor.
Ahogy tapasztalom mindenkinek megvan
a maga igaza, viszont, ha nincs ahhoz alázata,
hogy kivárja a sorsa beigazolását abban, ah.
Örököse lehet a vitáknak, a következőkre
rávetítve adja tovább, ha akarják, ha nem.
Az idő meg múlik az értékes emberséges
élet helyett, vegetálva várakoznak sokan,
mert úgy gondolják, majd meghallják a tutit.
Az Isten adta Néphez a tudás alázata nélkül már
nem tud jól szólni, hiszen sokféle az ő tudásuk már,
nevetségessé teheti magát a csak győzni akaró.
Nem tudhatom mi az amit nem lehet nekem,
hát így előre, nincs miért, de bocsánatot kérek.
Felvállaltak valamit, s ez lett belőle a mindenit,
nem lehet letudni benne fognak abban élni, ah.
Van az Isten, ha hiszed, ha még nem hiszed,
segíts magadon az Isten is megsegít téged.
Így élem az életemet, immár 22 éve, az Isten hitemben élem.
Ki mondhatja meg, hogy az Ünnepen ne gyakoroljam a hivatásomat,
amikor szeretem és nekem arra akkor az életemhez szükségem van.
Lehet ezt illetlenségnek venni, te tudsz-e lefékezve élni, úgy
hogy közben az egészséges körforgásodban maradj.
Ránk rakták mintha természetes lenne mindez,
nem érdekli a hozzá nem értőket, mert tán üresednek.
Hiszen nem hivatást gyakorolnak, másokat utánoznak,
ha valahol jól bevált, jó lesz a már nem létező sablonnak.
Felmagasztalod magadat, valami isteni szerepre,
s megmondod, mi istenes mi meg nem, ugyan,
miért nem hiszel annyira benne, hogy tudjad,
hogy az Isten eldönti azt mindenkinek sorszerűen.
S honnan tudod, hogy nem ünnepünk-e akkor abban,
amiben éppen megoldunk valamit, az érkezőnek fontosat.
Az ünnep az ott van bennünk, magunkban építettük a hitünk.
Ahhoz, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a pénztelenségnek,
miről beszél az, aki nem a saját hétköznapjait éli meg és
nem önmagához mérve, emeltebb szinten éli az életét.
Előre gondoskodott magáról, hogy ne legyen érintett.
Honnan tudná, nem azt éli, hogy a megélhetéshez,
mennyi az, ami szerényen is szükséges.
Ezt nem magamnak kerekítettem,
mások tették, érdemtelenül velem.
Miről beszél az, aki önkontroll nélkül,
vagy nem a sorszerűen megérdemelt szintjén él, csak
a számokban hisz és a mások által összeállítottat, az
elvárások szerinti kedvezőket látja meg a szeme.
Az ember lelkes, szíves, gondolkodó, eszes,
el tudja dönteni mi jó neki,
mit vállal abban,
vagy annak ellenére is fel.
Ha az Isten velem,
ismerik-e, a magasságukban ott,
az Isten adja a kegyelmünket, van.
A dolgozó, hivatásukat gyakorló,
kisemberek mondása lett ez,
ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk.
Akkor is tennem kell, ha nem tetszik az,
azoknak akik a behatárolásokból jól élnek.
Én a hivatásomat gyakorlom, Ünnep az nekem,
a vásárnapjukon is megtisztelnek és hozzám eljönnek,
akkor is fogadom őket, mert alkalmazkodni megtanultam.
Én szolgálom a tapasztalt tudásommal, őket akik megtisztelnek.
Ha ebben is behatárolni szeretne az aki ezt nem így éli meg,
az talán más éveket is nézzen hozzá meg, ami miatt,
64 évesen, az nyögve nyelős lett, változtatni nem lehet.
Mondanám, addig jó élet ez, amíg nekem is értelmét adja.
Nem vegetálni született senki sem, más a sorsa mindenkinek.
Amíg dolgozom, a sorsomat is saját minőségemben élem.
A nyugodt, értelmes, a magam szintjén,
hiányoktól mentes életemet készíteném elő,
a már jól megérdemelt öregségemre készülök.
Aki abban gondolkodik, hogy az öregeket,
tartsák el a gyermekeik, az nem tudja mi a belső tartás.
Mit jelent az generációsan alapot adni a tartásos élethez,
úgy, hogy a saját sorsot megélve nyugodt a lelkiismeret.
Hitelesnek meg azt tarthatom, aki maga is megélte már,
amiről félkézzel, összefüggésében látás nélkül dönt.
Mondhatnám, maradj abban amihez értesz,
amit tapasztalva, tanulva magad értél el,
a jóban, szépben, az emberséged által.
Az irigyeid meg csak mesterkedjenek,
azzal a pocsékban ismételgetnek,
méltatlan vitákba ne keveredj, érvelj.
Hiszen ők önmaguk ellen tesznek, a helyett,
hogy a saját sorsukat ismerve meg is élnék végre.
Lehet előttem menni, tapasztalás helyett fékezni,
de akkor azon a tudás szinten is kellene lenni.
Ember vagyok, kuncsorogni nem fogok,
azért, hogy az egyszerű életemet élhessem,
mert olyan dönti el, aki ebben nem élt sohasem.
Vagy túl nagyot lépett felfele, s nincs már a talpa,
alatt talaj sem, az ember nem repül, a talpán állni tanult.
Egyensúlyozva járni a talajon próbálkozott, tanulhatott,
fejlődhetett, emberségesként el tudta tartani a családját.
Amíg nem, vagy amiben még nem tudod tisztelni magad,
ugyan, hogyan, miért tiszteljenek a többiek abban téged.
Vannak feladatok, amiket mindenki a génjeiben hozott,
van amit azon belül, meg kellene tegyen önmagáért.
Mert hiába várná azt el jó minőségben másoktól,
ha csak kiszolgálják mindazok akiket azzal megbízott. Ha
az ő lelkes, szíves énje, gondolkodó agya nem tud fejlődik attól.
Honnan tudod merre van az előre, ha a sorsodat nem ismered, ah.
A kényelmesek már eleve olyan emberekkel veszik magukat,
körbe, akik helyettük, mellettük gondolkodnak és értük.
Nem lehet az sikeres igazán,
aki másokkal végezteti el azt,
ami érdemben az ő dolga lenne.
Sorsot hoztunk amikor megszülettünk,
abban lehetne kiteljesednünk, a tökéletesre
ne törekedj, mert az csak az Isten lehet, az egy.
Magadért is úgy tegyél, hogy azzal készen is legyél,
hát vedd észre mi az amit a sorsod odarak,
nap mint nap neked mint fontos feladatot.
Van amikor addig kerülgeted, hogy már szinte,
hasra esel benne, odébb teheted, halogathatod,
el is mehetsz mellette, csakhogy az hiányozni fog,
mert egy lépés hátrányt is okoztál magadnak vele.
Odateszi azt a hiányt nap mint nap a sorsod neked,
ha bármilyen magasságokat is érsz mások által el.
Nem vagy beérve a feladatodra akkor sem, ha egy
feladatodban eljutottál a „legedbe”, s azon a szinten,
várnád el, hogy a sorsod a következő sikeredet odategye.
Bizony azt tapasztalom 22 éve a sorsok leolvasása közben,
elölről kellene kezdenie mindenkinek azt, amit azután vállal,
miután azt a feladatát, amiben éppen benne van, jól végigvitte.
Fejlődik tőle a lelke, szíve, gondolkodó agya, úgy lesz készen,
egy következő, annál magasabb szintű feladatra, ha kipipálta.
Nem kerülgette, hagyta ki az emberesedésének a fázisait sem.
Egy Haza ez csak egy, belőlünk lett, akik tettük érte, a szépet,
a jót, hogy megélhessük benne, ha eljön az ideje ugyanazokat.
A „most” azt jelenti, nem tegnap, nem holnap, sem holnapután.
Figyelj a lelkedre ember, ne érintsen meg túlzottan, a megcsillanó,
felszínes, az értéktelen, a könnyen jött az könnyen is megy. Szinte
meg sem érinthetett, mert az nem a tied, nem fejlődik tőle a lelked.
Vannak akik, arra kifinomult érzékkel rendelkeznek, hogyan lehet
embert, akkor megközelíteni amikor, éppen meginog valamiben.
Hopp már ott is vannak, s felajánlanak valami nagyon kiváltságosat.
S akkor jönne a belső kontrollod, hogy ne vedd komolyan azt, mert
nem neked szánta az Isten, a sorsodban nincsen benne. Az életedet
elfordíthatod a könnyűek fele, csak aztán majd észre kell venned,
akinek hittél is könnyelműen jön, megy, érdemben nem éli meg.
Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet,
nem harcolok ellened sem, oktatnék,
várok és teszek érte sorszerűen Online is,
tíz éve a sok megtapasztalt most jól is jön.
S te, hogy vagy ezzel, mire vársz és kitől,
ha nem élted meg a nehezeket mindet ah.
A hiányával alá mentél a saját sorsodnak,
a másik szintjére helyezted magadat.
Könnyűnek ítéltek meg téged,
azt a sorsot is szánták neked.
Bármikor kibillenthetnek onnan,
mert meggondolták magukat esetleg.
Ahogy magad fölé emeltek, s ahhoz te,
partner is voltál, elhitted, becsapva ezzel,
önmagadat, s őket akik a jókra érdemesek voltak.
Pörgettyűbe rakattad magadat, hiszen úgy rángatnak,
ahogy éppen kedvük van, mert bármikor felsorolhatják,
az oda kevés mivoltodat, s az ahhoz nincs is dolgaidat.
Ne gátold a gondolkodó eszeset, ne büntesd a kitűnőt,
a Népnek, a Hazánknak jövőt építőket becsüljed meg.
Az ember felfelé, előre, nem lefele nézőnek született.
A tartásos gerincét, a belső tartását is az Isten teremtette.
Óvnék mindenkit attól, hogy divatból nyúljon a sorsokba bele,
ha nincsen kellő önismerete, önbecsülése, tudása, alázata, ah.
Szeretet, szerencse, legyen a zsebetekben bőven,
hogy ne szűkölködjetek majd egyszer sem,
ha az arra érdemeseknek adni lehetne.
