Negyven éven túl van már az, március 15. éjjelén, érkezett valaki,
aki hozta a rossz hírt, hogy a magzatnyi és a még kicsi fiúcska
apját motorosbaleset érte és ott az életét is elvesztette.
Éppen akkor álmodtam és azt,
hogy egy zord hang
azt mondta,
úgy kell neked.
Arra ijedtem fel, azt hallottam,
hogy akinek a rossz hírt elmondták,
hangosan, fájdalmában, jajgat, zokog.
Jaj, árvák lettek mint ő, azt hajtogatta,
ah, már tőle hallottam a kíméletlen tényt.
Az árva gyermekek könnye, van egy ilyen
írásom, ami belemegy a míves sok kilósba.
Ha megbántott bárki árvákat, ideje lenne,
rendeznie a lelkiismerete szerint, miatt.
Sokféle képpen lehet árva bárki, aki
olyan nem megértő közegben
nevelkedik, jó ha nem sérül.
Ha mindazzal ami az ő sorsa,
nem szembesül, marad a fel
nem dolgozott fájdalma, azt a.
Lehet nem tud eljutni oda sem,
hogy önálló döntést hozzon, ha
nem tudja miben tehetséges.
A generációs feladatainkat már
felismerve, tartást, méltóságot ad,
addig is, amíg törlesztjük mindazokat.
Amikor megtettük a szépeket és jókat,
megalapozzuk a következőknek, a saját
sarjainknak, ez a nehézben lelkierőt is ad.
Akkor, ha túl jó minőségű életet él valaki és azt,
nem ő teremtette meg, azáltal nincs meg benne az
annak járó alázata se. Hiányzik a kitartása nem tudja átélni
mindazokat amiket az ő elődei a nehezet törlesztve megéltek.
Mindezeket tapasztalva életszerű vagy sorsszerű számomra sokak
sorsát leolvasva, fontosnak tapasztaltan tartom, hogy adjam tovább.
Ezt a számomra megadatott különleges és működőt, átadnám hát,
tudásként úgy, hogy eladnám,
olyan emberségesnek, aki
tudja miért így írok és azt miért
úgy fogalmazom, hogy az át is megy.
Amikor már szembesültem mindazzal,
hogy a sorsokat csak leolvasom, pont
úgy, ahogy azt a tenyerekben látom.
A visszajelzések a körbeérésénél
szinte mindig megjönnek, ha ez
az anyagi síkon megtörténne,
valószínűleg gazdag lennék.
Felszínre jöttek érthetően,
a saját sorsom megélésében,
bizony, Hazaszerető lettem.
Az éjjel furcsa fény – árnyék
játékra ébredtem, sok
mindent éltem már át, a
tapasztaló 26. évem alatt.
Mondogatom amikor,
valaki meggondolatlan,
más döntést erőltetne,
mint ami a saját sorsa.
Megjöttem én
már onnan, ahova
most indulna el, hinnye.
Olyankor megkeresem a
racionális okát a történéseknek, az
éjjel elromlott az okos nyomtató, mielőtt
kilehelte volna a lelkét, adta az erős jeleket.
Használtan kaptam, kitelt az ideje, kiszolgált.
A gépem is kérte az újra indítását, érintett lett.
Azzal terveztem, alkalmas lett volna nyomtatni,
a mívesre tervezett sok kilós könyvemet.
Ember tervez Isten végez,
most leginkább a megoldást
keresem majd ahhoz.
Szerencsésnek
érezheti magát mindenki,
aki már sok mindent
úgy élt át, élete során
hogy csak önmagára
számíthatott, ah.
Boldogulni
tanulni
mert,
ha nem
kapja meg
időben otthon
az impulzusokat,
más megoldásban biza
sokkal nehezebben hat az.
Sokan még mindig ugyanazokat a
beidegződéseket követik, amit megszoktak.
Nem vették észre, hogy nekik szükséges változniuk,
hiába várják a megfelelő élethelyzeteket, van az Isten.
A hivatásom által gyakorolhattam az alázatot, íme van.
Ők akik, tömegnek számítanak emberségesen, akik eddig
megtisztelve eljöttek, olvassák az írásaimat, hallgatják
a videóimat, általuk is lettem alázattal emberséges.
A következő szintet akkor éltem jó érzéssel
meg, amikor átéltem a, megcsináltam
állapotot, a jelentését megértettem.
A sok nehézben magamhoz mérem.
Az ünnepi érzéseket megélem, az
egyszerű életemben nagyszerűen.
Az alázatomat gyakorolva hazaértem.
Webtenyeres önismeretre nevelés, igényesen.
